A legeredményesebb magyar szörfös 1996-ban Atlantában még csak negyvenedik volt, Sydneyben huszonnegyedik. Az athéni olimpián már a huszonkettedik helyen végzett, Pekingben a tizenkilencedik helyet sikerült megcsípnie.
Négy olimpián indulni önmagában is nagy szó. De vajon lesz-e folytatás? A tizenkilencszeres magyar bajnok Gádorfalvi Áron szeretné. De nem minden áron. „Kijutni biztosan kijutnék Londonba- de számomra most már az eredmény sem mindegy. Szeretném folytatni a javuló tendenciát - azaz legalább az első tizenöt közé kerülni. A titkos vágyam pedig az első tíz hely valamelyike lenne. Ehhez azonban komoly felkészülés szükséges, edzővel, sok külföldi versennyel - ami nem olcsó mulatság. Pénzem, támogatóm viszont nincs."- fogalmazott a bajnok kicsit keserűen a Porthole-nak.
Áron világa a víz, a szél - nem a tárgyalóasztal. Ha nyilvánosságot adunk terveinek, talán tudunk segíteni. Tehát a Porthole a jövőben a legsikeresebb magyar szörfös médiapartnere. Együttműködésünket, a nyilvánosság erejét reméljük a lehetséges támogatók is értékelik majd.
Nem vagy már elkésve? Ha most összejönne a szükséges pénz, fel tudnál-e készülni a következő olimpiára?
-Szerencsére még semmi sincs veszve. A telet nagyon keményen végig tudtam dolgozni a konditeremben. A Proximo csapat felkért erőnléti edzőnek, velük együtt csináltam végig az edzéseket. Most kezdődnének viszont a versenyek, az edzések. Néhány külföldi versenyre már nevezni is illene. Mindenképpen szükségem van új felszerelésre is, ugyanis - bár a hajóosztály nem változott, maradt az RSX - kihoztak egy új modellt, és az idén már csak ezzel lehet indulni. Állítólag kisebbek a méret és a súly tűrései, mint az eddiginek. Egy biztos: a színe más lett, mint a régié. Többen úgy véljük, egyszerű üzleti fogás az új sárga deszkák bevezetése.
A Szövetség nem segít?
-Eddig nagyjából a költségeim felét állták, a másik felét a klubom, a Kenese Marina Port. Kenese nem tud már az idén támogatni, a Szörf Szövetség pedig maga se tudja még állítólag, hogy az idén mennyit fordíthat a versenysportra. Az idő meg szorít.
Mekkora összegről van szó?
-Egy év edzővel együtt, egy komoly nemzetközi programmal körülbelül tízmillió forint. Ennyi pénzem sose volt, magamat edzettem, egyedül jártam a versenyekre - így évi 6-7 millióból kijöttem. A továbblépéshez azonban nagyon kéne az edző. Az olimpiáig hátralévő teljes időszakra tehát nagyjából húszmillió forintra lenne szükség. Ennek egy részét biztos meg lehetne szerezni állami támogatásból, de csak akkor lenne értelme, ha az összeg másik fele is rendelkezésre állna.
Hogyan kerestél szponzorokat? Mit tudsz nekik kínálni?
-Bevallom, ehhez nem értek. Ez lehet, hogy hiba a mai világban. Ha sportról van szó, azt gőzerővel tudom csinálni, úgy érzem ez a dolgom, ebben vagyok jó. Az üzleti kapcsolatok menedzselése nem az én világom. Vannak egyébként évek óta hűséges támogatóim, például az O'Neill vagy a Smith Optics - ők felszereléssel segítenek. Ez nagy szó, de a továbblépéshez kevés.
Miért nem kerestél meg egy hozzáértő menedzsert? Tisztes százalék ellenében biztos talált volna megoldást.
-Nem találtam ilyen embert. A sportmenedzserek jobban kedvelik a népszerű csapatsportokat, vagy az igazán híres, népszerű hazai sportcsillagokat. Pedig a szörf ismert, kedvelt, hasonlóan a többi látványos extrém sporthoz. A fiatal célcsoportot biztosan el lehetne érni a segítségével.
Visy László
