A Balaton16 aranyos hajó volt, de kényelmének és vitorlázó tudásának voltak korlátai. Ezeket a korlátokat hozzávetőleg fél év alatt értük el. Nem volt mese, kellett egy "rendes" hajó. Egyik kikötőről a másikra járva nézelődtünk. Míg egy ismerős nem ajánlotta a Barracudát. Balatonkilitin állt, egy ABC parkolójában. Teljesen lerobbant állapotban volt, pontosan úgy ahogy három évvel korábban kidaruzták. Mosatlan edények a mosogatóban, bontott narancslé az asztalon. Valahogy mégis gyönyörű hajónak tűnt.
B16 ment, a C25 jött.
Legyünk túl a száraz adatokon: pontos típusa Playusa Coronado 25. Méreteiről némileg mást mond a hajólevél és mást a gyári brossúra. Én ez utóbbit tekintem pontosabbnak. Ezek szerint hossza 7,6 méter, szélessége 2.44 méter súlya 1.950 kg, tőkesúly súlya 975 kg, belső magassága 170 cm (a kabintető alatt 175 cm). A gyártásának pontos idejét nem lehet tudni, de a szendvics szerkezetű hajótestet valamikor 1975 körül készíthették. 8 Lóerős kétütemű kéthengeres Johnson motor hajtja. A cég nevéből következtetve, valahol a távoli Amerikában látta meg a napvilágot. Hogyan került a Balatonra? Talán csak Ő tudja.
A hajó belső elrendezése ebben a kategóriában kifejezetten ritka és tágas. A szalonba 5 lépcsőfokon keresztül juthatunk le. Itt jobb oldalon egy négy személy számára kényelmes étkezésre alkalmas és 2 személyes ággyá alakítható asztalt találunk. Vele szemben munkapultot, mosogatót és egy jégtárolós hűtő rekeszt. Ezen az oldalon egy koporsóágy is helyet kapott. A kabintetőt igen nagy méretű, kb 1.5 x 1 méter. Ennek félretolásával, szinte kabrióvá alakul a szalon. A szeparált orrkabinba egy tolóajtón keresztül jutunk be. Itt jobbra fiókos szekrényt és kémiai wc számára kialakított helyet alakítottak ki, míg baloldalon akasztós szekrénybe tehetjük a kabátokat. Egy újabb lépéssel érjük el a fux ágyat, aminek a közepe kivehető. Az ágy fölött egy ajtó is található, ami nem csak a szellőztetés szempontjából praktikus. Ha a szalonban is alszanak, ezen az ajtón az Ő zavarásuk nélkül is ki/be lehet járni az orrkabinba. 30 láb fölött ez normális. De 25 lábnál?
A hajó gyári tartozéka spirituszos főző és pumpás vízcsap volt. Ezeket a kényelmesebb használat miatt elektromos szivattyúval ellátott csapra és gázfőzőre cseréltem. 
A kokpit zárt, biztonságos és kényelmes. 4-5 ember még úgy elfér itt, hogy senki sincs útban. A kokpit mögött egy felhajtható ajtó alatt található a gyárilag beépített külmotor, ami "távirányítós" vagyis kényelmesen lehet vezérelni a kokpitból. Ennek a megoldásnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Előnye, hogy a külmotort könnyű szerelni és adott esetben cserélni is. Hátránya, hogy a hajócsavar a kormánylapát mögé kerül, így alacsony sebességnél (kikötőben) a kormánylapát nem feltétlenül elégséges a manőverezéshezéshez. Ilyenkor a motort is forgatni kell. A másik hátrány, hogy nagy hullámzásban, a viszonylag hátul elhelyezett motor csavarja kiemelkedhet a vízből. Persze ha nagy a hullámzás, a szél is nagy az pedig a legjobb motor.
A gorszshott travellere a kokpit és motorteret záró ajtó közé kerül, így egyáltalán nem akadályoz a mozgásban, ráadásul a rúdkormányt szorongató kormányosnak is kézreáll. Csörlőből a kokpit két oldalára 1-1 darab jutott. Ezek anyaga gyárilag bakelit, de csakhamar Lewmar csörlőkre cseréltem őket. Az egy pár szálinggal merevített 10 méter magas árboc nem fut le a gerincig, hanem boltív támasztja alá. A forstag topra van bekötve, vagyis a 150%-os genoa a hajó méretéhez képest igen nagy vitorlafelületet biztosít. A dupla reffsoros nagyvitorla LazyJack-et a vorstag pedig merev profilt, és rollert kapott az évek alatt.
A hajótest viszonylag széles, és az orrvitorla behúzópontja test külső oldalán helyezkedik el, így igazán éles krajcolásban azért vannak vetélytársai. Ugyanakkor kicsit bővebb szélben a nagy vitorlafelület már meghozza gyümölcsét. Persze a kategória határain belül.
5év alatt többször kerültük meg vele a Balatont, szinte az összes túrázók által látogatható kikötőben megfordultunk vele. Emlékezetes pillanat volt, amikor Füred magasságában kapott el minket egy É-NY-i front... Siófokon 90km/órás szelet mértek. Akkor még nem volt reffelhető az orrvitorla, de szerencsére a fock volt fent és reffelve volt a grósz. Percek alatt akkora lett a szél és a hullámzás, hogy nem is tudtam előre menni leszedni vásznat. Beálltam háromnegyed szélbe és úgy voltam vele, hogy ha szakad, hát szakad. Kb. fél óráig tartott a betörés, addigra fűzfő elé értünk. Nem szakadt, és nem tört el semmi, csak én fagytam át teljesen.
Egy ilyen élmény igazán megalapozza a bizalmat egy hajóban és talán ez a legfontosabb. Tudni, hogy számíthatunk rá. A Barracuda 2011-től egy új tulajdonos keze alatt vitorlázik majd tovább, akinek akár csak nekem, az első "igazi" hajója lesz. Az eladás mellett azért döntöttem, mert nem vagyok teljesen normális és egy fa hajó végtelen ápolásában keresem a megnyugvást. De ez már egy másik történet.
Szutor Ferenc
