A jégvitorlázás kezdeteivel kapcsolatos eddigi ismereteinket ki kell egészítenünk. Az ide vonatkozó irodalmakban elsősorban illetve kizárólagosan Gyapai Nándor ismertetésére támaszkodnak (1) aki azt írja, hogy John Harish a Balatonfüredi „hajógyár” művezetője egyik fiának – aki történetesen tengerészkapitány volt – volt egy áldásos szokása. Nevezetesen… „a világ minden részéről küldött illusztrált lapokat a Stefánia Yacht Egyletnek”… Egy Kanadából származó újságban volt egy jégszán illusztráció, ennek alapján 1892-ben építettek egy jégvitorlást. Ez a sporteszköz még az 1920-as években is megvolt.

Vermes Lajos (ismerteti (2) viszont több kísérlet után a velocipédet (speciális magas kerekű kerékpár) szerelte fel vitorlával és 1884. október 7-én versenyt rendeztek. A név nélküli tudósító leírja, hogy „…a triciklin a vitorla alkalmazása a legnagyobb viharban is semmi veszéllyel nem jár…” (3) 

Vermes a sikeres kísérletek és versenyek után a „valódi” jégvitorlázással kezdett foglalkozni. A Herkules című újságban (4) olyan hír jelent meg, hogy a Palicsi tavon (ma Szerbia területén) valóságos jégvitorlás flotta van. 1886. január 14, 15 és 16-án az Achilles egyesület az újonnan felszerelt BAJNOK és SZÉLVÉSZ nevezetű jégvitorlások sebességét összehasonlították a „jégiram gépekkel” és a korcsolyákkal. A cikk komikus esetet is említ, amikor a BAJNOK vitorlásról a vendégek (Gessányi Gyula és Vajda Péter) leugrottak, mert az indulás olyan sebességgel történt.

1. kép Vermes Lajos jégvitorlása

1888. január 22-én újabb verseny volt a Palicsi tavon. A jégvitorlások 10 km-es versenyében győzött Vermes Lajos, 19 perc 25 másodperc alatt futotta be a távot KLYTAEMNESTRA nevű jégvitorlásával, második Veörös Géza LEGSEBESEBB-je, harmadik Schréder Rezső FRIDOLIN-ja. A Herkules arról ír (1891. január 30.), hogy Vermes és társai sportkirándulást tettek a Balatonra a FRIDOLIN, LEGSEBESEBB és a KLYTAEMNESTRA nevű jégszánjaikkal a kenesei partok mentén január 25, 26 és 27-én jégvitorlás versenyeket rendeznek. Az eredményekről nem találtunk adatokat.
De térjünk vissza Gyapai Nándorhoz. A már említett füzetében leírja, hogy az elkészített jégvitorlással ő maga, John Harish és egy Dallos nevű fiú (gyaníthatóan a hajógyárban dolgozott) kipróbálták a szánt. A próba nagyon jól sikerült. Majd ezután „keresztül-kasul” mászkáltak a Balaton jegén. Élményeit elmondta Ádám Károlynak, aki ebben az időben a SYE alelnöke volt. Néhány nap múlva ő is kipróbálta, sőt rendelt is egyet az egyesületnek. Tapasztalatairól beszámolt gróf Eszterházy Mihálynak az egyesület elnökének és Andrássy Géza grófnak is. Az elbeszélés hatására ők is rendeltek egy-egy jégvitorlást. 1893 telén a Balaton jege 80 cm!! volt, a rendelt szánok is készen voltak. Gyapaiék értesítése után Siófokra megérkezett Eszterházy Mihály, Ádám Károly és Dr. Perger Ferenc, hogy jégvitorlázzanak. Előtte a jégszánokat Füredről Siófokra vitték, de a szél elállt, ezért a szánokat a jégen hagyták, gyalog mentek ki a partra, majd a vendégekkel fiakeren vissza a szánhoz. A továbbiakról Gyapai így ír: „Útközben fohászkodtam, bár csak adna az Isten egy kis jó szelet, hogy megmutathassam, hogyan tudunk menni. Mire odaértünk, látjuk, hogy libeg a vitorla és erősödik a szél. A kocsit visszaküldtük és hatan az ott lévő emberekkel elrobogtunk mint a szélvész a vitorlásszánon. Nagyon tetszett az uraknak, úgyhogy megszakítás nélkül sötét estig mentünk, megdermedt tagokkal, de még akkor sem akarták abbahagyni… Reggel azután folytattuk a vitorlázást, mert ez a sport olyan, hogy aki megszereti, az nem tudja abbahagyni, nem bánva, hogy nagy a hideg, csak az a fontos, hogy szél legyen…”. Később Keszthelyen is készült egy jégvitorlás. Nyers György hajóépítő lerajzolta a jégszánt és készített egyet.

Gyapai Nándor ismertetése után több esztendeig nem találtunk tudósítást a jégvitorlással kapcsolatban. Későbbi leírásokban viszont nyoma van annak, hogy a jégvitorlás tulajdonképpen nálunk 1905-ben kezdett éledezni. Eszterházy Mihály és Andrássy Géza grófok, Dr. Perger Ferenc és Dr. Jordán Károly voltak az úttörők. Törekvésük 1922-ig nem talált követőkre. Majd később Gordon Róbert és Károlyi Imre gróf kezdték megismerni ezt a sportot és másokkal is megkedveltették, de Gordon Róbert halála megint megállította a fejlődést. Természetesen nagy hiba volt, hogy abban az időben készült jégvitorlások mindegyike más és más volt és csak 1932-ben fordult elő először a Balatonon, hogy 3 darab egyforma 20 m2-es szán épült. A rendelkezésre álló járművek különbözősége okozta, hogy még gondolni sem lehetett jégvitorlás versenyek rendezésére.

2. kép
20 m2-es jégszán, gaffos, fock-vitorlával szerelve. 1920-as évek.

Irodalom

Gyapai Nándor: A magyar vitorlássport története. Bp. 1927.
Siklóssy László: A magyar sport ezeréve Bp. 1929. III. kötet.
Pesti Hírlap 1884. október 14.
1886. január 31-i szám.

Dulin Jenő