Hogy a feszültséget a szervezet kényszerű alkalmazkodása generálta-e az új állami sportvezetés elvárásai által gerjesztett megfelelési kényszer okán, vagy csupán egy újabb megvilágosodási hullám tanúi lehetünk? Nem tudom. Mindenesetre kíváncsian foglaltam helyet az ülés hallgatói között. Ketten képviseltük a nyilvánosságot: egy kedves élsportoló-apuka és jómagam. Az elnökség aktív tagjain, és alkalmazottain kívül a bizottságok munkájában résztvevő érdekeltek is feltűntek, az elnökség passzív tagjai azonban szokásuk szerint hiányoztak ugyan, de nem feledkeztek meg szavazataikat a vita kimenetelétől függetlenül átruházni egy megbízható ügyvezető társelnökre.
Megpróbálom összefoglalni, hogy a legsúlyosabb kérdésben milyen vélemények és érvek hangoztak el, és egyáltalán miről is folyt a vita.
Az élhajózást a szövetség szigorúan és akkurátusan szervezett rendszerében az Olimpiai és Élsport Bizottság (OÉB) irányítja és felügyeli a delegált jogkörök és ügyrendben meghatározott mozgástér keretében. Magyarán, az olimpiai felkészülést szolgáló kompetenciáknak ez a szakmai csúcsszerve, de jelentős döntéseket az elnökség hoz. Hogy ez így működő képes- e azt nem tudom, de tény, hogy az elnökségnek eddig még nem sikerült több olimpiai cikluson átívelő kőbevésett koncepciót elfogadnia, sőt emlékeim szerint még egy négyéves időszakot sem tudtak eddig ritmusváltás nélkül végigfuttatni. A helyzet az Utánpótlás bizottságban (UB) sem sokkal jobb azzal a különbséggel, hogy itt a legnagyobb áldozatot hozó támogató a szülő is érdekelt, és képes is érdekeit érvényesíteni.
Mindenesetre az OÉB szorgalmasan járta a maga által kikövezett utat, az UB szállította a tehetségeket, és jöttek is az eredmények ami valljuk be messze meghaladta a várakozásokat.
A magyar vitorlázók már ott nyüzsögnek közvetlenül a világ legjobbjai mögött, de hogy oda is bekerülhessenek, ahhoz a jelenlegi koncepciót meg kell változtatni. De izibe! Miért baj ez, ha tudjuk mit kell csinálni miért nem azt tesszük? Mert ezt hivatalosan a szövetség erre felkent és a szülőkkel is egyeztetett törékeny egyensúly mentén az OÉB -nek kellene meglépnie, de nem ez történik. Az Elnők felkért egy munkacsoportot melynek tagjai minden kétséget kizáróan kitűnő és eredményes edzők és versenyzők de véleményüket integrálni kéne az OÉB által formálisan is működtetett döntési struktúrákba, még akkor is ha ez jelentős érdeksérelmet is okoz.
Az elnökségi ülés előtt mintegy négyórás fejtágítón készítették fel az elnökség és a bizottságok meghívott tagjait a kényszerű irányváltásra.
Azt talán elfelejtettem említeni, hogy még ebben a nonprofit és kiemelten közhasznú szervezetben mint a Magyar Vitorlás szövetség is, minden a pénzről szól. Az új hatalmi berendezkedés sportszerve deklaráltan csak olimpiai felkészülésre ad majd támogatást, de azt bővebben mint eleddig. Hogy a vitorlázásra majdan ebből mennyi jut, és milyen arányban, még nem sejlik. Már ez is elég ok a koncepciók megváltoztatására, de ez azt is jelenti, hogy a jövőben csak igen kevés gyerek juthat szövetségi támogatáshoz, még azok közül is akik az utánpótlás legszebb eredményeivel büszkélkedhetnek.
Az ülésen az előzetesen kialakított konszenzus megdőlni látszott, legalábbis ezt tükrözte a határozat megszövegezése körüli tanácstalanság.
Ami nekem ebből átjött, az eléggé lehangoló. Családok óriási áldozatokat hoznak, hogy gyermekeik részt vehessenek egy olyan felkészülési programban melynek végcélja egy sikeres olimpiai szereplés lehetősége. Ez a program most átíródik. Hogy szakmailag helyes irányba azt nem kétlem, de azok a srácok akik most kiesnek a rendszerből azok könnyen elveszíthetik a hitüket. Lassan megrendezhetnénk a hitehagyott fiatalok bajnokságát! Igen komoly mezőny gyűlne össze.
Mi volt még az Elnökségin? Olvassátok el a hunsail.hu oldalát. az érdemi határozatokat ott találjátok! Amiről nem szólnak határozatok az egy kb 50 perces vita az elnökségi ülések jegyzőkönyv-vezetési technikájáról, vagy a kistavak problémáiról szóló beterjesztés kérdése, mely sajnos a fáradt elnökség ingerküszöbe alatt maradva csendben elhamvadt. Nem úgy egy évek óta görgetett technikai kérdés vitája, mely egy új építésű klasszikus hajó osztályba fogadásáról szól.
A probléma azért is akut, mert felmerült a szövetség jogi és ebből következő anyagi felelőssége is egy technikai kérdés kapcsán. Kíváncsian várom az ügy kimenetelét, mert a korlátozott Kékszalagon is egyre több technikai furfang legalizálása vár határozott állásfoglalásra!
Gerő András
