A második futam befutója tehát a táv kb. felénél elhelyezett ellenőrző pontnál volt. De a vitorlázást nem kellett megszakítani, gyakorlatilag a befutó volt egyben a harmadik futam rajtja is. (Ez azért volt így kivitelezhető, mert a hajók az adott szakaszon elért időeredményükkel versenyeznek egymással.)

A meteorológiai jelentések gyenge, változó irányú szelet prognosztizáltak, ami tökéletesen beigazolódott. A kisebb, 50 láb környéki, könnyebb hajók számára a gyenge szél ideálisabbnak bizonyult. Ez közvetlen rajt után kiderült, amikor egy Cookson 50-es és egy TP 52-es vágott az élre. Akkor kezdődött el a kergetőzés, ami számunkra végül 27 órányi folyamatos feszült figyelmet jelentett.

A pályát a partközeli szigetek között rajzolták meg, ami a termikus szelek kialakulásával segíteni tudta az előrehaladást. De ehhez olykor veszélyes közelséget kellett vállalni a szigetekhez. Összesen 5 alkalommal érkezett olyan frissülés, ami megengedte, hogy eltávolodjunk a szigetektől. Mivel Joe-nak mélyebb a merülése és kevésbé mozgékony leheletnyi szélben, mint az 50 láb körüli hajók, a szigetharcokban alapvetően hátrányban voltunk. Gyakorlatilag szélcsíkról szélcsíkra vitorláztunk és amelyik hajó pár méterrel tovább húzott egy takkot, mint ideális lett volna, az azonnal büntetett. Már az elején kikristályosodott, hogy nagyon észnél kell lenni és változatlan körülmények között semmi esélyünk arra, hogy a számított eredményben jól szerepeljünk.

Igyekeztünk tartani a többieket és öt frissülésből 4 alkalommal több kilométeres előnyt is kovácsoltunk. De mind a négy alkalommal elöl állt meg a szél és míg mi egyhelyben álltunk, a mezőnyt szép lassan odafújta hozzánk a maradék fuvallat. Ilyenkor arra kellett figyelnünk, hogy a szél utolsó maradékaival még a többiekhez képest jó pozíciót tudjunk felvenni, a lehető legkisebb esélyt adva számukra az előzéshez. Amikor minden oldalról rontanak ránk a a hajók, míg mi cammogunk, ez gyötrelmes feladat. Néhány alkalommal egy-két hajó pár száz méterre el is távolodott tőlünk, míg eljutottunk a megfelelő szélcsíkig és az ideális ösvényen folytathattuk utunkat.

Sajnos a befutó előtt 15 mf-el vezető pozícióban ugyancsak leállt a szél és egy sziget révén még összetettebb volt a helyzet, mint addig valaha. Az üldözők egy része egyik, páran a másik oldalán indultak el, miközben folyamatosan gyengült elöl a szél és nagy sebességkülönbséggel közeledtek hozzánk. Az addigi közel 10 csomós szél - amiben harsogva rohantunk gennakerrel- lassan 2-3 csomós szélcsíkokra foszlott és utána a teljes szélcsend honolt mindenütt. Olyan hajók jelentek meg a közelünkben, akiket addig a horizonton se láttunk - olyan messze voltak. Tapadtunk az egyetlen közelben lévő szigetre, de két hajó megcsúszott. Az egyik kijjebb merészkedett a sekély vízben, a másik a sziget túloldaláról érkezett, tehát még védeni se tudtuk. Lassan szélcsíkok kezdtek kialakulni, amivel el tudtunk vánszorogni a szárazföldig, majd onnan frissülni kezdett és ez alkalommal nem állt el a szél. Túl közel volt a befutó, így már nem volt esélyünk visszaszerezni a vezető pozíciót és harmadiknak futottunk be abszolútban.

Nyert az Aniene 1a Classe - TP 52-es (27:41:37), 2. a Calipso IV - Cookson 50-es (27:43:13), majd a Wild Joe (27:53:01).