Az úgy történt, hogy a '81-es Siófoki Kalózbajnokságon már 4-5 külföldi versenyző is részt vett. Nagyon jónak találták a szervezést, és a versenyt is, és folyamatosan kérdezgették; mi magyarok, miért nem veszünk részt az Európa-bajnokságokon, és miért nem vagyunk tagja a Nemzetközi Kalóz Szövetségnek. Addig-addig, míg végül is kaptunk meghívást a Fertő-tavon rendezendő versenyre.

Persze, mivel a kalóz nem olimpiai hajóosztály, nemigen támogatták az ötletet, hogy részt vegyünk rajta. (Csak emlékeztetőül; akkor még ú.n. piros útlevelünk volt, és a nyugatra utazás külön procedúra volt. Erre azért, végül is kaptunk szolgálati ablakot.) A meghívó a '81-es női és férfi bajnoknak szólt. Név szerint Csillag Katalin - Babics Ágnes M 87, és  Szentpéteri Ádám - Forster László M9-es. Rajt engedélyt a szövetségtől csak úgy kaptunk, ha a nevezési díjat is, és az ellátásunkat is fedezi a meghívó fél. Természetesen a levél ezt is tartalmazta. A valóságban csak a nevezési díjat vállalta át az Osztrák Kalóz Szövetség. Az ellátást pedig ki-ki a maga módján oldotta meg. Amit ingyen biztosítottak, az a sátorhely a Yacht Club melletti kempingben, a tó partján.

Lázasan készülődtünk; de egyik alapvető gondunk a hajó kiszállítása volt. Mi Kati 126 -os Polski Fiatjával indultunk útnak, és hajónkat terv szerint Forster Laci - akinek autóján volt vonóhorog - viszi majd át a határon a sajátjukkal együtt. Kétszer fordulva. Hahaha, ahogy ezt mi elképzeltük... A két forduló miatt Laci fél nappal korábban indult, és este kaptuk a hírt, hogy nem tud kétszer átmenni a határon, így Sopronban egy parkolóban hagyja a hajónkat.

Mi július 26.-án Vasárnap korán reggel indultunk, „kis" gyomor-remegéssel, mert a heti ellátásunkhoz szükséges helyi pénzt is vinnünk kellett - ami akkor nem volt szabályos -, és hát... a hajó! Hogy fogjuk átvinni a határon? Optimistán arra gondoltunk, majd „vonóhorog - stop"-al megoldjuk. Több furcsa reagálás után egy osztrák autós bevállalta. Csakhogy, előbb ebédelni szeretett volna. Így, a várakozás közben kitaláltuk, hogy jó nekünk a „Polos" lökhárítója is; van nálunk kötél elég, meg néhány szakadt, régi típusú mentőmellény, amivel kipárnázzuk a támasztásokat. Meg is tettük. A lökhárítóra támasztva, és a konzolokon áthurkolva jó szorosan rögzítettük a kötelekkel. Végül is elindultunk a határ felé. A szembejövők befogták a szemüket...A határon inkább csak a hajó papírokat kérdezgették, majd útnak indulhattunk.

Az első faluba érve - Klingenbach - alaposan meresztettük a szemünket, hogy hol hagyhatnánk valami biztos helyen a hajót, ahonnan majd Lacival a verseny helyszínére szállítjuk. Még nem is értünk a falu közepéig, mikor láttunk egy olyan házat, melynek széles aszfaltozott gazdasági bejárati útja volt. Azonnal ráhajtottunk. A háziak pedig nagyon kedvesen megengedték, hogy otthagyjuk, bár éppen ebédeltek.  Mikor Lacival visszamentünk érte, még mindig az ebédlőasztalnál ültek, pedig nem kis távolságot tettünk meg. Invitáltak is, sütire, kávéra, de minket hívott a felmérési időkorlát. Az is egy vicc volt... a mi hajónk, az M87-es 50 kilóval volt  nehezebb az összes többi hajónál, úgy, hogy a mozgó alkatrészek nem is voltak benne méréskor! Az egész mezőny olyan volt, mintha egy másik hajóosztály lenne a mi régi fa kalózunkhoz képest.  Dupla-fenekűek, csili-vili alu-baumok és árbocok. Mi kaptunk 2 db légzsákot, mondván, hogy ha borulnánk, magunknak kell felállítani a hajót; NINCS MENTÉS. Később megértettük, mert az egész EB-t összesen 3 (!) db motorcsónakkal rendezték meg.

Eme izgalmak után azonnal fel kellett állítanunk a sátrunkat; a miénk volt a legkisebb; a szokásos kis 2 személyes kutyasátor. De boldogok voltunk, hogy ott lehetünk az induló hajók között. Este sétáltunk egyet, felderítve Neusiedl am See környékét.

Július 27. Hétfő - 5-6 -os szél

Megnyitó 10:00 kor, majd indulás próbafutamra. A próbafutam előtt „rajtgyakorlatok" voltak, a 127 hajónak nem tudtak elég hosszú rajtvonalat kitenni, és a szél is erős volt. Állandóan vissza kellet lőni. Így végül is kapu-rajttal indították el a mezőnyt.

A futam végére szétnyílt az árbocunk, és a partra érve már csak az árboc kiemelésével tudtunk leszerelni. A teljes nemzetközi társaság élénk mozgolódásba kezdett, hogy részünkre árbocot szerezzenek. Kaptunk!

De így, ehhez másik baum kellett, no meg egyéb szerelvények. Azt is kaptunk. Megnyugodva, hogy minden rendben, vártuk a másnapi futamokat.

Július 28. Kedd - tervezett 2 futam 6-7-es szél

Már induláskor sok hajó borult. A mi fokunk meg leszakadt, így a rajthoz sem tudtunk kimenni. A 127 hajóból 15 futott csak végig a pályán. A többi borult, vagy elsüllyedt. Az M 9-es hajó is elsüllyedt.

Az időjárási viszonyokra, és a szerencsétlenül jártakra tekintettel a délutáni futamot törölték.

Július 29. Szerda - 5-6-os szél

Leszakadt vitorlánk helyett az egyik svájci versenyzőtárs jó minőségű erős-szeles fokkal segített ki. Így felszerelkezve élmény volt az érzés, hogy mennyivel élesebben tudunk vitorlázni, és csak úgy hasítjuk a vizet és levegőt. Ezzel már a középmezőnyben végeztünk. Verseny közben derült csak ki, hogy a mi jó kis régi hajótestünk nyögve bírja az alumínium árboccal történő „strekkelést" és szépen szétnyíltak a palánkok. Így verseny közben folyamatos „mericskézésre" volt szükség, hogy el ne süllyedjünk.

Július 30. Csütörtök - alig szél

Többszöri flaute-rajtolás, de futam nem volt.

Este közös rendezvény volt, ahol megismerkedtünk az Osztrák, a Német, és a Nemzetközi Kalózszövetség vezetőivel és azt boncolgattuk, hogyan szélesíthetnénk a nemzetköziségét a kalóz versenyeknek Európában. 

Július 31. Péntek - 1-2 szél

Az első futam gyenge, változó szélben folyt le. A második futam szélhiány miatt meghiúsult.

Augusztus 1. Szombat - gyenge induló szél

A változó irányú szél egy 2-3 asban teljesedett ki, így meg tudták rendezni az utolsó futamot.

Délután díjkiosztó volt. Ádámék az M9-es hajóval a mezőny első harmadában (35.) végeztek. Mi, az M87 58.-kak lettünk, de női vonalon így is csak a G3544-es Linke/Linke testvérpár volt jobb nálunk.

Szép élmény volt; kicsit talán nehézkesebb volt részünkre, mint a mai versenyek, de ez adta a romantikáját, és örömmel emlékezünk ezekre a napokra.

Túl a megpróbáltatásokon... 1981 Kalóz Európa-bajnokságon balról jobbra Babics Ágnes, Frau. Bundi - egyik segítőnk-  és Csillag Katalin.

Kívánom, hogy az idei, a Magyar Kalózszövetség által rendezendő EB is sikeres és emlékezetes legyen minden résztvevőnek.

Babics Ágnes