A nevezéssel minden rendben volt. Igaz, a csapat mind az 5 tagját nagypecsétes kékkönyves ember alkotta, a nevezést pedig már hétfőn elintézte a kapitány, így még "L"-es pólót is kaptunk a későbbi XXXXXL-esek helyet.

Annyira vártuk a Szalagot, hogy a rajtra bő másfél órával korábban odaértünk Földvárról. Így aztán jó ötletnek tűnt kikötni Öregtihanyban, inni egy KV-t, bekötni a hármas reffet és még egyszer egy rendes toalettet használni. A szerelgetést odáig fokoztuk, hogy végül kb. 5 perccel lekéstük a rajtot... A vonal déli oldaláról indultunk, előttünk cikázott a Principessa, és a Lisa is. A rajt után mi mégis úgy éreztük, hogy fentről jobban jártunk volna. Bő félórás örömvitorlázás után leállt a szél. A helyzet kísértetiesen kezdett a tavalyihoz hasonlítani. 38 fok, szélcsend, álló hajótenger. Ugyanakkor a kis szél kedvez a Solarisnak, és kis frissülésekben szépen feljöttünk a mezőnybe. Valamikor 3 óra környékén vettük a kenesei bóját, ahol persze jól összetömörödtek az alig mozgó hajók. Siófok előtt aztán egyszer csak megjött a várva várt délies keleti. Spi fel, és hajrá. A Siófoki kapunál kicsit megzavarta a kedélyeket egy odatévedt versenyen kívüli soling, aki felé felváltva érkeztek az átkok a rendezőhajóról, és a versenyzőktől, de valahogy mégsem tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül ezt az akadályt is vettük és megcéloztuk a csövet. Itt jegyzem meg, hogy már akkor, 3 hajó futott rá a homokra Szántód előtt, pedig világos volt, és kényelmes 3-as szél fújt. Este 6 óra környékén már a nyugati medencében voltunk, és mivel hallottuk a híreket az északnyugati frontról, ezért eleve felhúztunk az Északi oldalra. Itt már másodfokú volt, de akinek ez nem volt elég, annak a rendezői motoros külön is felhívta a figyelmét arra, hogy a mentőmellény használata kötelező. A szürkeség egyre csak nőtt nyugat felől, de előttünk is és mögöttünk is mindenki hátszélvitorlával haladt, így mi is robogtunk tovább. Ábrahámhegy előtt jártunk este 8 után, amikor kezdett csendesedni a keleti. Ez rossz jel. Nem sokat gondolkoztunk. Spi egyből le, Genoa ki. Mellettünk egy Bavaria jó nagy gennakerrel haladt és ezt fent is hagyta. Még viccelődtünk is, hogy majd akkor jön meg a front, ha elrepül a vitorlájuk. Nem kellett sokáig várni, kb 2 perc múlva északira fordult a szél, és további két percen belül az addigi hármas jó 6-osra erősödött. A genakker annak rendje és módja szerint leszakadt a szomszéd hajóról, mi pedig megindultunk. Ekkorra előttünk az egész látóhatár egy szürke masszává változott, amiben csak a mindenfelé látható villámok világítottak. 2-es reff, 50%-osan betekert genoa. A teljes sötétedéssel együtt 9 óra körül Badacsony előtt ért minket a front betörése. A 3-mas reffre nem volt szükség, a grószt egyből levettük, bár akkor ez a művelet már nem volt teljesen veszélytelen. A szél pillanatok alatt 7-es 8-asra erősödött és mindenáron le akart minket sodorni a fedélzetről. A szerelés után egy zsebkendőnyi orrvitorlával 10-11 km/h-ás (6-7 csomós) sebességgel haladtunk, és próbáltuk a luv-oló hajót irányban tartani. 

Sajnos nem vettünk időben viharruhát, így váltva mentünk be a kajütbe átöltözni, de minden ilyen műveletnél 2-3 liter víz is beömlött, hiszen a hajó oldalának csapódó hullámok párafelhőként és vízfüggönyként folytatták útjukat a hajó felett. Sajnos a Solaris elég alacsony építésű hajó, minden oldalról kaptuk a vizet. Badacsony alá érve kicsit rendeztük a sorainkat. Elvicceltünk rajta, hogy milyen jó lenne Szalagozás helyett egy jót vacsorázni Badacsonyban, már csak azért is, mert több hajó nyíl egyenesen bement a kikötőbe, keresztezve utunkat. De minket nem ilyen fából faragtak, irány tovább. Badacsony alól kiérve, a szigligeti öbölben aztán megint bedudált, és Szigligetet elhagyva kezelhetetlenre erősödött a szél. Láttuk, hogy ezt nem fogjuk bírni, hiszen nem tudunk majd felélesedni a keszthelyi öbölben, ha pedig lesodor minket a szél a déli partra, akkor abból baj lesz. Gyors mérlegelés. Györökön nincs kikötő, csak egy móló, nem nyújt védelmet. Szigligethez túl élesen kellene menni, de talán Badacsony.. igaz addigra majdnem Györök előtt voltunk, és Badacsony elég messzinek tűnt. Sikerült átfordítani a hajót, de Badacsonyig sem tudtunk felélesedni.. megint csak a déli part felé kezdett sodródni a Sirály. Gyors visszaperdülés, és utolsó lehetőségként irány Györök. A mólóhoz közeledve láttuk, hogy már telt ház van. A szél alatti oldalon végig állnak a hajók, de horgonyon is akadnak várakozók. A molónál feldobtuk a hajó orrát és kidobtuk a kötelet a segítőkész versenytársaknak. Így a móló végére tudtunk kötni. Épp a hajót kötözgettük, amikor egy motoros behúzta a Fétis-t (európa 30-as) törött árboccal, és horgonyra tette a móló mellett. A tavon pedig sorra cikáztak a motorosok hatalmas reflektorokkal, emberek után kutatva. Egymás után érkeztek a további hajók, cafatokra szakadt vitorlákkal. Itt kezdtük megérteni, hogy mekkora is a baj. A szerencsésebbek még saját erőből tudtak beevickélni, és elkaptuk a kötelüket. A kevésbé szerencséseket már motoros húzta. Azok jártak a legrosszabbul, akiknek ott kellett hagyni a hajójukat valahol a tó közepén.

Mivel a jó méteres hullámok megállíthatatlanul lóbálták a hajót, ezért egymást váltva egész éjjel a lábunkkal tartottuk távol a mólótól. Ez volt a mélypont. Nem elég, hogy fel kellett adnunk a versenyt, teljesen átfagytunk, elfáradtunk, de a kikötés után sem dőlhettünk hátra. Ugyanakkor elnézve a többi hajót, szerencsésnek mondhattuk magunkat. Önszántunkból jöttünk ki. Nem tört, nem szakadt semmi. És nem is sérültünk meg. Az éjszakát mindenki ott töltötte ahol tudta. A hajókikötő jegypénztárának padlóján, padon végigfeküdve, vagy a fűben. Amikor feljött a nap, a horgonyra kitett hajókat is odahúztuk a mólóhoz, és a Sirály-t is beljebb tudtuk kötni. Ekkor még bőven 60km/h fölötti szél fújt, 70 körüli lökésekkel. A mi hajónknak ez krajcban sok. Márpedig Földvárra kellene visszaérni. A többi hajó legénysége is felébredt, így elkezdtük megbeszélni a történéseket. A Fétis már visszafele jött egy kis fock-al, amikor egyszer csak meggörbült, és összedőlt az árboc egy pöffben. Szerencse, hogy nem a hajóra esett, hanem mellé. Egyből horgonyt dobtak, és hívták a Vízi mentőket. Amíg vártak rájuk, addig fel tudták húzni a hajó alól a fedélzetre a törött rigg-et, és a vitorlákat. A fél órán belül megérkező segítség pedig behúzta őket Györökre. A Johanna nevű klasszikus E30as cirkáló még Keszthely felé tartott, amikor elszakadtak a vitorláik, és segédvitorlázattal kellett feljönniük Györökre, ahol az épp ott tevékenykedő motoros őket is behúzta a horgonyzóhelyig. A Hannibál nevű 22-es szakadt fokkal, és szél alatti oldalon már szakadt oldalmerevítővel érkezett. Ha fordulnak, az ő árbocuk sem marad egyben. A mellettünk lévő Sebaj (Elliott 770), valamivel előttünk járt, így a frontot épp Szigliget után kapták meg. Egyből látták, hogy a könnyű kis hajóval itt véget ért az idei Kékszalag és bejöttek Györökre. 

Délelőtt még vártuk, hogy gyengüljön a szél, miközben a Bahartos jegykezelő hölgy egykét erőtlen próbálkozást tett, miszerint el kellene vinnünk a hajókat, hogy ki tudjon kötni a sétahajó. A hölgynek elmagyaráztuk, hogy az itt látható vitorlások 60%-a alkalmatlan a vízi közlekedésre, de a maradék 40%-nak sincs szándékában nekiindulni a 6-7es szembe szélnek. Ebbe a hölgy látszólag beletörődött és többet nem próbált minket kitessékelni. Ahogy feléledt a város, úgy váltunk látványossággá. A mólót elöntötték a turisták, akik folyamatosan fényképeztek, és érdeklődtek az eseményekről. Az MTI- riportere is járt itt, fényképét le is hozta a legtöbb sajtó. Így vált az eddig méltatlanul kevéssé híres györöki betonmóló a 2011-es Kékszalag jelképévé. 

Tanulságok? Ilyen helyzetben minden döntésnek nagy súlya van. Ha nem húzunk fel az északi partra, vélhetően a maráson kötünk ki. Ha nem vesszük le a spinnaker-t, a miénk is szétszakad. Ha nem vesszük le egyből az egész grószt, talán lefekszik a hajó. Ha időben felvesszük a viharruhákat, nem fagyunk halálra. Ha hallgatunk a józan észre amikor Badacsony előtt látjuk a körbe villámló szürke frontbetörést, és kikötünk, nem kell végigküzdenünk egy éjszakát a móló végén üldögélve a viharos szélben. 

Mindent összevetve őszinte elismerésünk azoké, akik végigcsinálták. Sajnos a Sirálynak ez a szél több volt, mint amit meg lehet vele vitorlázni. De ez a szél bármilyen hajón több, mint ami "normálisan" kezelhető.

Nagy csodálattal néztük a mentőmotorosokat, akik a hatalmas szél és hullámok ellenére, egész éjszaka mentették az embereket és a hajókat. A jól szervezett mentést mi sem bizonyítja a jobban, minthogy senki sem tűnt el és senki sem sérült meg komolyabban. (Pedig több mint 300 embert kellett különböző hajókról, vagy a vízből kimenteni.) Nagy élmény volt, de ha választani kell, talán inkább a szúnyogok:) 

Jövőre újra Kékszalag! Talán végre "normális" körülmények között...

A csapat tagjai: Kovács Éva, Szabó Attila, Turcsán Botond, Szutor Ferenc 

Szutor Ferenc