Talán még sosem voltunk ennyire egységes csapat, jókat húztunk, bírtuk a szelet, kitartóak voltunk és a befutó után titkon örültünk az osztályban elért bronzérmünknek - sajnos hiába. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik bízva a zsűriben és a korrekt, hozzáértő szervezésben megérdemelt elismerésükről sajnos lemaradtak.
Szerda esti készülődés, a kutya itatója, fazekak, ágyneműk, fenékdeszkák, stb. kipakolva a hajóból, indulásra készen vagyunk. Egy-két fröccs mellett próbáljuk kitalálni mi legyen a stratégia, Kenese felé közepet vagy partot húzzunk? A döntés: majd meglátjuk holnap...
Rajt után inkább délit húztunk (nagy voltál Szaki), mindenki áll az északi part alatt mi csak haladunk és haladunk, majd az első tízben fordulunk Kenesénél, amit az ismerősök nagy ovációval fogadnak (vitorlás versenyen nem volt még ilyenben részem, nagy élmény volt hallani a buzdítást HAJRÁ TAXI!). Badacsonyig nem volt olyan vitorla a hajón amit ne húztunk volna fel, de leginkább a reacher vált be, majd Szigligetnél már az is soknak bizonyult, megkaptuk az öbölből őrülten dübörgő szelet. Beérve a Keszthelyi-öbölbe mintha elvágták volna, behúztuk a kéziféket.
Az osztályból hárman szinte egy magasságban várjuk a szelet, hol mi hol a többiek kapnak egy-egy kis erősödést, de szép lassan mindenki elért a csücsökbe és megkezdtük a fordulókat.
„Srácok ezek nem vették a hajót, és ők sem, meg ők sem!!!" Vagy 5 hajó előttünk nem vette a Pörge motorost csak a bóját. Mindkét versenytársunk előttünk volt, egyik sem vette a bóját (a hajók legyenek A és C), pedig a Pörgéről még dudáltak is nekik. Mi szabályosan a motorost és a bóját is kerülve fordulunk Keszhelynél, majd egyik versenytársunk (C) megfordul és visszamegy, hogy szabályosan vegye a pályajeleket (A-nak eszében sem volt visszafordulni).
Ezután kezdődött az őrület egyszer reffelve, egyszer teli taklival repesztünk vissza Tihanynak, a szelet jól bírta a technika is, mi is. A cső előtt szélcsend, majd utána ismét rohanás a célba, ahova közel fél perccel lemaradással C mögött értünk.
Az előzetes eredményeket nézegettük: C és A mindketten előttünk értek célba, az meg hogy lehet hogy A, aki nem megfelelően vette a pályajelet Keszhelynél, szerepel az eredménylistában. Jól emlékszünk az egyik idei versenyre ahol ilyen hibáért érvénytelenítették a hibázó hajók futamát.
Mikor A még szombat reggel is szerepelt a listában, átmentünk Füredre, és írásban bejelentettük hogy A nem vette megfelelően a Keszthelyi fordulót, és mivel ezt a Pörge motorosról is látták (sőt jeleztek is nekik), kérjük a zsűri vizsgálja ki az eseményt.
Délben kijött a végleges eredmény, amiben A osztály második helyezettként szerepelt. Az eredmény láttán nem hittünk a szemünknek, nem akartuk elhinni, hogy egy ilyen rangos versenyen ez megtörténhet.
Kicsit lehiggadva a következő kérdések merülnek fel bennem:
- Miért bíztunk a zsűriben, miért nem óvtunk mi a keszthelyi bójánál?
- Vajon milyen emberek ülnek a Kékszalagot és a pályajeleket megfigyelő motorosokban (látnak ők és tudnak írni)?
- Ha egy pályabíró dudál a hibázó hajónak, aki azt semmibe veszi, miért nem szerepel ez a tény a jegyzőkönyvben?
- Hogy lehet az, hogy a zsűrinek egy az általunk bejelentett eseményre semmi reakciója nem volt, a vizsgálat eredményéről a mai napig visszajelzést nem kaptunk?
- Hogy lehet az, hogy egy szabálytalankodó hajó dobogóra állhat a Kékszalagon?
- Hogy lehet az, hogy hirdetés-viselésért kizárnak hajókat, bója nem vételéért pedig nem?
Nagyon örültünk volna, ha dobogóra állhatunk, szerintem ez a csapat összes tagjának sokat jelentett volna. E helyett egyik barátunk úgy döntött, hogy az események után szögre akasztja kék könyvét és nem hajlandó több MVSZ versenyen indulni.
Öröm az ürömben, hogy ilyen jól még nem szerepeltünk Kékszalagon: a 30. közeli helynek is nagyon kell örülni! Ráadásul az egyen XXXXXL-es póló (kellett nekünk szerda délután nevezni) is mindenkinek rendkívül jól áll, még a kutyának is, akinek itatója a verseny után a fenékdeszkákkal együtt visszakerült megillető helyére :)).
Tóth Krisztián
Tóth Krisztián
