Éltem a gyanúval, hogy a jeleket egyszerűen beszedték, ami valljuk be kissé korai, ha még november 5-én verseny van a Keleti medencében. Mindez október 8-án történt, nem sokkal sötétedés után. Tiszta időben haladtam át a csövön mégse láttam egyetlen bóját sem, az bizonyos, hogy a világításuk nem működött. Próbáltam a GPS térkép adatbázisában jelölt pozícióban fellelni egy két jelet, de ott sem találtam semmit.

Azóta érdeklődésemre megtudtam, hogy a bóják még lent vannak, a világításuk valóban nem működik, és a térképi pozíciók nem pontosak, az elhelyezés során erre nem fordítanak kellő figyelmet.

Hogy lehet, hogy nem láttam meg egyetlen egy jelet sem? 

Azon az estén másodfokú viharjelzés volt életben. A déli part felé nézve a villogó sárga fények zavaróan vakítottak. Így valóban nehéz a kivilágítatlan bóják, de még egy horgászcsónak felismerése is. Az északi oldali bójasor felismerésére sem volt esélyem a világítás hiánya miatt. De mitől volt olyan erős a jelzőfény?

Tudomásom szerint nappal kétszeres fényerővel megy a rendszer az éjszakai üzemmódhoz képest. Mivel én 7 óra körül haladtam át a csövön, valószínűsítem, hogy a korai sötétben még a nappali fényözön futott, és a rendszer bizonyára csak 8 után váltott, de addigra túl voltam a nehezén.

A kardinális jelekre nagy szükség van, különösen alacsony vízszint esetén. Láthatóságuk a hajózás biztonsága érdekében alapvető fontosságú. Ha az éjszakai megvilágításuk nehézségekbe ütközik, legalább valami fényvisszaverő fóliát felcuppanthatnának sötétlő testükre. A viharjelző rendszer fényerejét jó lenne a napnyugtához, és nem az órához igazítani.

Gerő András