Abban ugyanis egyetértek Gyurival, hogy a nádas mellett annyira nem zavarnak a karók. Amíg fából vannak, ha messzebb van az sem zavar. A hajó kiforgatja az iszapból és ezzel részemről a békés együttélés be is fejeződhetne, hiszen a szabályok értelmében horgásszal ezen kívül egy helyen tudok összefutni: kint a vízen, ahol horgonyon áll, és békésen (kivilágítva!) horgászik. Ott pedig kikerülöm.
A gyakorlatban azonban van egy hely, ahol semmi keresnivalójuk, ahol tiltott a horgászás, mégis rendszeres a konfrontáció, nevezetesen a kikötőben. Vegyük például Balatonföldvárt, ami igazi állatorvosi ló ilyen tekintetben: Földváron mindenhol horgásznak.
Például kint a móló külső oldalán. Ez ritkán fáj, amíg nem a móló legvégén teszik, a kikötőszájba lógatva, és onnan kiabálnak a ki-be jövő hajóknak, hogy menjetek má' távolabb, mert viszik a cájgot. Szerencsére ez a fajta előbb-utóbb megérti, hogy az a lyuk a kövek közt csak nem véletlen van ott, és kicsit odébb megy magától.
Rosszabb a helyzet a kikötőn belül - például Földvár esetében a Galambszigeten - horgászó kedves sporttársakkal, akik a belső öbölből ki- vagy oda befele tartó, nem középvonalon hajózókkal rendszeresen kommunikálnak (menjetek má' távolabb). Vagy a sziget északi oldalán tanyázó népekkel, akik annyira nem zavarnak, kivéve északnyugati szélben vitorlával kifele (ami ugye a Balatonon viszonylag ritka szél...). Ekkor egy szűk takkal el lehet menni ugyanis a sziget előtt, de azt nyilván nem értik meg a Zurak, hogy nem örömömben megyek olyan közel a parthoz, hanem ennél élesebben egyszerűen nem lehet. (mondjuk ugyanezt a krajtzolást a sziget oldalán sem értik meg, de ott legalább van helyem fordulni, bár nem értem miért kéne...)
És a lista legrosszabb egyben a legviccesebb fajtája még beljebb szorul. Ők azok, akik amikor jövünk be, duzzogva kérdezik, hogy oda pont a közé a két cölöp közé kell-e állnunk, majd sértődötten odébb mennek egy métert és horgásznak tovább a szomszéd lyukban a hajók közt. A beetetés meg jó, ha nem a hajómba érkezik.
Ez a kedves „csapat" az, akiknek horgait rendszeresen szedhetem ki a hátsó kikötőkötelemből vagy a cölöpből és őket hallgathatom hajnali négy és öt közt a hajón aludva, amikor a fogást beszélik meg a hajó orránál. (Szólni nekik? Lehet persze, nagyjából 10 perc csöndet el is lehet érni. Odébb menni pedig nem szoktak...)
Eközben az egész helyzetet nem értem. Az ő szabályozásuk szerint idézem: „10. Kikötőkben, a kikötőrendben foglalt szabályok betartásával lehet horgászni", illetve: „1. Tilos a horgászat megkezdése, a helyi horgászrend ismerete nélkül". Földváron egyértelmű tábla jelzi a kikötőrend állásfoglalását, a tábla mellett minden alkalommal elmennek:
Szóval tudom, hogy végtelenül renitens vagyok, hiszen a kikötőben is sokszor vitorlával közlekedek (kockáztatva ezzel a rendőrség részéről jogos büntetést), meg a hajón is alszom, sőt még főzni is szoktunk meg esténként beszélgetni, de valahogy nem értem miért kell nekem odafigyelni egy számomra fenntartott intézményben (kikötő), ahol igen borsos áron mérik az ott tartózkodásom olyanokra, akiknek semmi keresnivalójuk ott.
A „járulékos" kellemetlenségekbe, pl. kibelezett halmaradványok a hajó környékén a vízben, szemét, csalimaradék, damil a parton, ahol „sportolt" pedig bele se menjünk, csak fölöslegesen idegesítem magam.
Utolsó - egyben legneccesebb - csapat a hajótulajdonos pecások köre. Sokan vannak ugyanis, akik hajót is leginkább pecázás miatt tartanak fent, de a kikötőt nem hagyják el, inkább odabent lógatnak. Aki vitorlázik is mellette, az legalább úgy teszi ezt, hogy másokat nem zavar, de sajnos olyan is van, aki a pecázást még a cölöpsorok közt is fontosabb dolognak érzi, mint a közlekedést.
Egy ideje keresem a megoldást, hogy lehetne rávenni a hatóságot, hogy sétáljon néha arra, és először figyelmeztetve majd büntetve érvényt szerezzen a szabályoknak. Nehéz kérdés ez, hiszen amióta világ a világ senki nem ellenőrzi a szigetet, ami ráadásul bár a kikötő része, de emellett közterület is.
Ötleteket szívesen veszem, mert azért egyre jobban zavar, hogy az emelkedő kikötői díjak mellett nekem kell kompromisszumokat kötnöm az ő szabályszegésük miatt.
Utolsó gondolatként azt is hozzátenném, hogy nem csak a kikötő, hanem a hajó is állatorvosi ló, hiszen a szigeten, a móló végén állva, és sokszor vitorlával közlekedve sokkal több atrocitás ér, mint valamelyik betétmóló közepén parkoló, beépített motorral közlekedő sporttársaimat.
Mindennek és mindenkinek elég nagy a Balaton, ha tiszteletben tartjuk egymás területeit. Cölöp, stég, legyen a nádas mellett szorosan, horgászni meg horgásszanak ott, ahol szabad. Én ezzel teljesen kiegyeznék. Ismét egy téma, ahol nem a szabályon kéne változtatni, csak egyszerűen érvényt kéne szerezni neki...
Kapcsolódó cikkek:
Bodnár Balázs
