Amikor azonban a reggeli hírekben azt mondta a rádió, hogy „szilveszter napjára derült idő és és élénk szél várható" már tudtam mi a feladat. Gyors telefon néhány elvetemültnek tűnő barátnak, de az egyöntetű lelkesedés mögött felsejlett a kétség: vajon életük értelme mutat e elég hajlandóságot egy kis hideglelésre? Nem részletezem: bizony többnyire jött a szánalmas magyarázkodás a „túl későn szóltam" felelősségáthárító érvrendszerére építve.
Ekkor eszembe jutottak a cikkezős lányok! Vica, Bea és Zsófi. Írói munkásságukból átütött a hajózás szeretete, de vajon az elszántságuk nem illant e el a téli hónapokban? Háromból három! Semmi hezitálás, kibúvási kisérlet. Jönnek. Azért vannak fiúk is. Ha nyáron nem is, de most párjával hajózik Alibán Andris, Leiner Andris, és a vízirendőrség kötelékéből kiszakadt Rest Bulcsú. Rita, Zsófi és az életében először vitorlázó Tekla. Nagyon érzik a hajót semmi feszengés, pedig teljes taklival néha deckvízzel nyomjuk az élénk nyugatias szélben. Eszméletlen látványt nyújtanak az északi part deres fái, pedig egyáltalán nem érezzük a hideget. Húznánk az időt napnyugtáig, de leáll a szél kiállunk Füredre. A város a szilveszteri rákészülés lusta állapotát mutatja, trombitáló gyerekek fogadnak az üres kikötőben. Nagyon élvezzük a hangzavart, akár fanfárok is lehetnének. A Karolina előtti partfal mellé simulunk. Láthatóan kevés a víz úgy kell fellépni a partra az amúgy igencsak magas hajónk fedélzetéről. Irány a 6lépcsős! Leiner Andris folyamatosan fényképez, meglepetésemre többnyire az iPhone-al, amit azonnal fel is nyom a Facebookra. Jönnek a lájkok, a kommentek.... milyen furcsa a világ! Arra eszmélünk, hogy kis csapatunkhoz még vagy 30 rajongó is csatlakozott.
A virtuális támogatókkal közösen befalunk néhány velős pirítóst, megtudjuk, hogy a hely a világörökség része, de a desszertet már a Karolinában fogyasztjuk. Jóllakottan kukkantunk be Fehér Sanyiék pincéjébe, vendéglátónk nagy nagy szerencséjére mert éhesen nehéz lenne ellenállnunk a kitűnő vörösbor mellé felkínált serrano sonkának. Spanyolországból érkezik ez a világhírű husi, holott az alapanyag abból a mangalicából származik, amelyik korábban a bakony makkosaiban kaparászva vált globális kereskedelmi termékké. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az angol „bacon" szó állítólag szintén a Bakony disznóinak köszönhető, akkor igazán dagadhat nemzeti önérzetünk.
Későre jár mire kihajózunk. A Karolinában már egy zártkörű rendezvény dresszkódos vendégserege várja a megváltó éjfélt. Fehér Sanyi aki hajós márkatársam csatlakozik hozzánk, kicsavarja a kezemből a kormányt, és a közforgalmi mólóhoz navigál, hogy kedvesével onnan inthessen búcsút. Szél nincs, hideg de tiszta félholdas csillagos éjszakában motorozunk Kenesére. A dér hamar belepi a fedélzetet. A belső kormányállás kellő védelmet nyújtana a hideg ellen, de Vica és Zsófi kintmaradnak és be sem jönnek egy pillanatra sem. Ha nem lenne hideg akár augusztus 20-a is lehetne. Amerre járunk mindenütt tűzijátékok fénye verődik vissza a víztükörről. Kenese közelében megváltozik az orhullám zaja. A partközelben már jéghártya feszül, a hajó ropogva tördeli az üvegszerű kérget. A parton teljes a sötét, mint megtudtuk áramszünet bénította a BFYC közeli területet. Még a pozicíófényeket is leoltottuk, hogy fejlámpáink segítségével megpillanthassuk a sötét kikötőbejáratot. Közben kitört az éjfél és még a nyílt vízen a jeges fedélzeten korcsolyázva kívántunk egymásnak minden szépet és jót, mint ahogy a virtuális utastársaink is tették velünk a Porthole Facebook oldalán. Őket is köszöntöttük, majd autóba ültünk és visszajöttünk a fővárosba. A ködös fagyos utcákon didergő részegek, eldobált petárdák bizonytalanul közlekedő autósok már egy másik, másoknak boldog világ képét mutatták.
Boldog Újévet, és Jó Szelet mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Gerő András