Valóban sok lett volna hiteles tájékoztatást nyújtanunk a nagyvilág eseményeiről egy olyan közegben ahol a hajózás kultúrájának embrionális állapota az összefüggések megértését finoman fogalmazva is megnehezíti.
Talán három éve a Kékszalag utáni buli etetősátrában ott üldögélt Russel Coutts a földkerekség legeredményesebb vitorlázója és úgy ezer magyar sporttársa. Láthatóan nem ismerték meg egymást.
A helyzet azóta sem javult, ezért értetlen tisztelettel követem a Vitorlás Tudattágítás világszinvonalú blogbejegyzéseit. Felfoghatatlan számomra a projekt célja: kultúrateremtő misszió, vagy egy kissé szokatlan önmegvalósító igyekezet.
A tudattágító triumvirátus nick neveken bemutatkozó figuráival egy kulturkocsma szürreális díszletei között beszélgetünk. A téma természetesen a vitorlázás.
ISAIL
Körülbelül négy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy a hazai vitorlás média milyen komoly ziccereket hagy ki. Történik rengeteg minden a világban, amikből lehetne tanulni vagy csak a nyálunkat csorgatva álmodozni róluk, de néhány kivételtől eltekintve ezekről nem esett szó. Pedig ezeket az információkat ma már nem nehéz beszerezni. 2009 márciusára nagyjából végiggondoltam mi az, amire szükségünk lehet. Mivel nem vagyok számítógépes guru, muszáj volt találnom valakit, aki ért az ilyesmihez, van kellő mennyiségű vitorlás tapasztalata, készsége az íráshoz, meg elég elvetemültsége, hogy belevágjon velem egy ilyen kalandba, pusztán szerelemből. Ő lett az azóta is velünk lévő „navigator". Úgy álltunk neki, hogy lehetőleg titokban tartjuk a szerzők kilétét. (Talán egyfajta idealizmus vezetett minket, szerettük volna, ha a tartalom miatt nő a látogatottság, és nem azért, mert az olvasók tudják, kik írják a cikkeket.)
Megszerkesztettük a felületet, ismerkedtünk a lehetőségekkel. Névválasztásunkban is törekedtünk valamiféle különlegességre, az url-ben az angol szó pedig abban segített, hogy az ékezeteket elkerüljük. Nekem az „isail" név is csak ezután jött, eredete könnyen kitalálható. Hogy a „Vitorlás tudattágítás" nagyképű volna? Lehet. De most már marad... :-)
Teltek a hetek, hónapok, alakult egy csekély közönség, összehoztunk évente bő kétszáz írást. Regisztráltunk a Twitterre, reméltük, hogy akik tematikusan keresnek híreket, ott könnyebben megtalálnak bennünket. Lekövettünk a nagyobb eseményeket (Louis Vuitton Trophy, Audi MedCup - nyugodjék békében, Mini Transat) és néhány kisebbet is, amelyekről korábban mi sem hallottunk (vak sportolók párosverseny világbajnoksága - azt kapd el!, Caribbean 600).
Egyik hozta magával a másikat. Egy idő után kezdett borzasztó nehéz lenni a válogatás. Kénytelenek voltunk kihagyni néhány témát, mert nem fért bele - hiába, néha dolgozni is muszáj. Feladni semmiképp nem akartuk, hát kerestünk még egy embert, aki tudja tartani az alapelveinket - amikért maximálisan vállalom a felelősséget, a többiek pedig abszolút betartják őket. Homályos az emlék, hogyan is jött össze az együttműködés, de „vordecker" hamar betagozódott. Ő a „ritkán szól, de akkor nagyot" típusú tagja kis szerkesztőségünknek, alaposságban felülmúl mindkettőnket, a végletekig kényes a munkájára, nem ad ki gyenge minőséget vagy összecsapott anyagot a kezéből.
Némileg spontán módon alakult, hogy ki milyen területeket próbál lefedni, de persze simán átsegítünk egymáshoz. A következő nagyobb lépésünket nem sok tanakodás előzte meg, 2011 őszére elkerülhetetlenné vált, hogy a Facebook-on is jelen legyünk (keresd a Vitorlás tudattágítás"-t!). Oda ráadásul már nem csak a cikkeink linkjét tesszük föl, de olyan rövid híreket is, amik nem feltétlenül érnek meg egy komplett blogbejegyzést. Így például a Volvo Ocean Race térképes pozíciójelentéseit.
És így érünk el a jelenbe, amikor is idén áprilisban harmadik születésnapunkat ünnepeljük.
NAVIGATOR
Azt hiszem, nem kell ecsetelnem hajóstársaknak, hogy a vitorlázás meghatározó momentum az életemben. Aki egyszer elkezdte, az jó eséllyel életre szóló kapcsolatot köt e sporttal. Kisgyerekként kezdtem 1974-ben a VVSI-ben, és némi nagyhajós balatoni kitérő után most ismét kishajós (bár Masters korú) versenyző vagyok Agárdon.
Éppen azért, mert érdekel a hazai vitorlázás jelene és jövője is, időnként szomorúan, máskor bosszúsan veszem tudomásul, mennyire szűk fókusszal követi a vitorlázótársadalom többsége a vitorlássport globális világát. Tapasztalatom szerint a legtöbb versenyző nem tudja megmondani saját hajóosztálya aktuális világ- vagy Európa bajnokának a nevét, nem ismeri az ISAF-ranglista szerinti élmezőnyt, nem érdeklődik és ezért nem szerez tudomást mindarról, ami az ő saját eredményességét is javíthatná, vagy akár csak elgondolkodtatná. Nem feltétlenül a formális oktatás és népnevelés a cél, sokkal inkább az, hogy „szórakozva" bővíthessük vitorlás ismereteink körét.
És itt jön képbe a „Vitorlás tudattágítás". A blog ötlete A-tól származik (ő lett aztán iSail), a név egy közös beszélgetés eredménye. Közismert szívósságával „nem hagyott élni", hogy elindítsuk az oldalt, hát így tettünk. Voltak és vannak rendszeres vitáink, hogy miről írjunk, de alapvetően klasszikus szabadcsapatként működünk: előre egyeztetjük, ki mit vállal be, azután a később csatlakozott vordecker-rel együtt mindenki a saját szája íze szerinti hangsúlyokkal írja meg a posztokat.
Jómagam általában a kishajós, illetve a kampányszerű témákat einstandolom, de időnként belekóstolok nagyhajós versenyekbe is. Írni szeretek, lényegesen összeszedettebben fogalmazok mint élőszóban. Sajnos, amint az a posztjaim frekvenciájából látható, nem mindig akad elegendő szabadidőm - de igyekszem.
Ha valamiben előrelépést szeretnék látni a Vitorlás tudattágítás életében, az nem lenne más, mint hogy minél több magyarul olvasó vitorlázóhoz és vitorlázást kedvelőhöz jussanak el az általunk kihalászott és feldolgozott hírek, beszámolók.
VORDECKER
Nekem nem adatott meg sajnos az a lehetőség, hogy gyerekkorom óta vitorlázzak, felnőttként, nagyjából 10 évvel ezelőtt kezdtem el mancsaftolni családi jóbarátunk hajóján, aki lelkesen szervezett csapatot, amelybe bátyámmal együtt kerültem így be.
Az első alkalmak után világossá vált: a vitorlázás rosszabb, mint a crack, annak, aki élvezi és nincs halálfélelme akkor sem ha a hajó árboca éppen a vízfelszínnel párhuzamosan fekszik. Mivel nekem valamiért ez nem okozott problémát, hamar beleszerettem, lelkesen kezdtem el a csomózás és a hajószerelés részleteibe beletanulni.
A második nyáron már a hajóvezetői tanfolyamot is elvégeztem, egyre többet versenyeztünk, bár azt mindig is éreztem, a kishajós múltat semmivel nem lehet pótolni: igazán akkor tanulok majd meg vitorlázni, amikor beülök egy Laserbe. Ezt az álmomat a mai napig nem sikerült sajnos megvalósítani, talán idén nyáron...
Miért kezdtem el a blogban írogatni? Tulajdonképpen a szórakozás miatt és azért, hogy ezzel is tanuljak. Ahogy iSail feljebb már megfogalmazta tulajdonképpen - nagy szavak - Magyarország egyik legnagyobb baja a provincializmus: nem látunk túl a sövényen. Rengeteg olyan dolgot olvasok külföldi, elsősorban brit és amerikai vitorlás lapokban, amikről azt gondolnám: itthon is lenne rájuk igény és kereslet.
Mindezek megvalósítása persze teljes embereket, szerkesztőséget kívánna, aminek nem tudunk megfelelni. Valamiért sem a nyomtatott magazinok, sem az elérhető online lapok nem hozzák azt, ami bennük rejlik lehetőségként, bár látszik a mozgolódás az utóbbi években. Persze mindezzel nem azt mondom, hogy mi hárman „mellékállásban", szerelemből mindezeket be tudnánk hozni, ez távolról sincs így, nagyképűség volna ezt állítani.
Azért is fontos a blogban való írás, mert minden egyes cikk elolvasásával tanulok valamit, fejben vitorlázom így, ha már tél van, és nincs lehetőség arra, hogy vízen lehessek.
Porthole
Aki sokat markol Keveset fog? Baromság. A jövőben a megújuló Porthole felületén kitüntetett szerepet szánunk a fiúk írásainak. Szeretnénk, ha olvasóink számára is megnyílna egy új horizont: a nemzetközi vitorlázás csúcsait bemutató multimédiás anyagokkal.
Tágulj tudat!
Isail
