Igaz a működéshez elengedhetetlen részek már-már atombunker biztonságúvá váltak működés szempontjából a karbantartás révén, de még mindig vannak a hajón olyan alkatrészek, amik megadhatják magukat a vízen és ez tudjuk jól, mit okozhat. Ennek elkerülésére most ezeknek a karbantartását, felújítását mutatom be.

A vitorlázóknak ezzel nem mondok újat, de a kötélzetnek mindig kiváló állapotban kell lennie a tökéletes hajókezelésért. Ez a modellvitorlázásban sincs másképp, egy-egy kiszálasodott kötél vagy inkább hívjuk zsinórnak (a madzag kifejezést már inkább megalázónak tartom, de még talán ez is belefér) nagy bosszúságot és fejtörést okozhat. Először is meg kell vizsgálnunk, hogy milyen állapotban van a hajón található kötélzet. De mit is keresünk? A leglátványosabb elváltozás, ha a zsinór széle elkezd kiszálasodni, azaz a szerkezete elkezd szétesni. Ezt azonnal cserélni kell. Árulkodó jel még, a zsinór sprődebbé válása és a szín kifakulása (persze ha az eredeti szín nem fehér), ami általában a meggyengüléssel jár együtt. Ilyenkor is érdemes cserélni. De nehogy valaki elkezdje foltozgatni a sérült részeket, mint ahogy a nagymama a lyukas zoknikat szokta, mert a zoknikkal ellentétben itt elég bajt okoz, ha a javítás esetleg egy használatot sem bír ki. Az adott zsinórt teljes hosszában cseréljük, különösen igaz ez a futó kötélzetre ahol a rögzítési pontokat kivéve a csomók nem megengedhetőek az elakadás-mentes működésért. Láttam már, hogy valaki pillanatragasztóval próbálta a kiszálasodott részeket orvosolni. Hogy Besenyő Pista bácsi szavaival éljek: „Normális ez!?" Na, jó, mielőtt valaki magára venné, bevallom én voltam ez a nem normális egyén. Kipróbáltam, de nem jött be. Mit is mondhatnék az elképzelést nem éreztem rossznak kivéve, hogy a kiszálasodás a meggyengülés miatt kezdődik, a pillanatragasztó pedig nem állítja vissza az eredeti erős szerkezetet. Viszont a pillanatragasztó alkalmas a megkötött csomók rögzítésére, így oda bátran használjuk.

Nem elég csak a kötélzetet átnézni a tökéletes vitorla kezelés érdekében. Hasonlóan fontosnak tartom az alba és a bumm csapágyainak az átnézését és karbantartását. Ezek a víz hatására rozsdásodnak és egy idő után elkezdenek megszorulni, aminek a hatása végül az lesz, hogy hátszélben nem tudjuk kellően kiengedni a vitorlát. Ehhez a művelethez sincs szükségünk szakképzettségre. Egyszerűen kifújjuk a csapágyat féktisztítóval, majd megolajozzuk és már készen is vagyunk, bebiztosítva ezzel a tökéletes működést. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy a féktisztítózás után a csapágyunk könnyebben fog járni, mint új korában, mivel a benne levő olajt mind kioldja a szer, de, ha az olajt nem pótoljuk, ilyen állapotban kb. fél napot bír ki, ha vizet kap.

Az előző cikkben valamint a most leírt módszerek azok melyeket érdemes legalább egyszer az első úsztatás előtt elvégezni annak érdekében, hogy minden rendben menjen és ne kellemetlen élményekkel térjünk haza a vitorlázás végeztével. Én az itt leírtakat általában egy évben többször elvégzem, de a nagyobb versenyek előtt mindenképpen. Ennek érezhető eredménye is van, hiszen az előző évben mindössze két technikai problémám akadt versenyen, ebből szerencsére csak egy futam közben, pedig tavaly nem kevés versenyen indultam. Előző években, amíg nem figyeltem az ilyesmire sokkal több problémám volt, majdnem minden versenyre jutott egy. Ez is bizonyítja, érdemes odafigyelni a technikánkra, hogy a maximumot tudjuk kihozni belőle csak úgy, mint magunkból.

ifj. Csóka László

ifj. Csóka László