A lehetőség, hogy két éjszakát a parton együtt töltsenek a résztvevők roppant csábító, ugyanakkor a létszámában felduzzadt mezőny már csak három, egymástól viszonylag távoli kikötőben talál helyet, így óhatatlanul döntést kell hozni ki, kivel, hová? Ez nem olyan jó. Hajóban aludni? Igen, az az igazi, de a mai menő cuccokban ez lehetetlen. Irány a szálloda. Reggeli az étteremben, pedig nekem a móló büfé felső teraszán az a sok másnapos gyűrött arc tette feledhetetlenné az eseményt. Úgy döntöttem idén a minőségi turizmus oldaláról közelítek: megtekintem a földvári rajtot, elkísérem a mezőnyt egy darabig, majd bevárom őket visszafelé, addig meg élvezem a nyugati medence szépségét, adottságait. Kicsit későn sikerült eltolnom a partot így lemaradtam a rajt előtti helyezkedésről, de az elrajtolt mezőny látványa mindenért kárpótolt.
Mire Révfülöpre értem a leggyorsabbak valahol a Szigligeti Öbölben vágtattak, betértem hát egyik kedvenc kikötőmbe. A hajdani Tervhivatal üdülőjének hányatott sorsú, de még mindig állami kézben lévő létesítménye kihagyhatatlan túracélpont. A kis kikötőnek csupán a Nyugati kőmólóján van vendéghely, kényelmes, parthoz simulós kikötéssel. Öt-hat hajó hamar lefedi a partfalat, a későn jövők már kénytelenek második sorban hajóra kötni. Szeretem ezt a rendszert, mert rákényszeríti a résztvevőket a barátkozásra. A kikötésben a befogadó hajó is aktívan résztvesz - naná! - és az érkező is kellő tisztelettel közelít, mert nem egy kikötőmesternek, hanem többnyire ismeretlen hajóstársának nyújtja a kötelet. Mivel a partra is csak a befogadó fedélzetén át vezet az út, illő tisztelettel lehet dicsérni a hajó szépségét, sőt nemegyszer a manőverschluck elfogyasztására is közösen kerül sor.
Mindez persze még nem lenne elég a boldogsághoz, ha a kikötő vezetése nem állna a helyzet magaslatán. Rick Csaba kikötővezető személye a garancia, hogy aki ide betér az bizonyosan nem lesz magára hagyva. Azonban bármennyire is szeretjük Csabát, nem hiszem, hogy csak őmiatta hajóznak oly sokan ebbe a kikötőbe. Legendás vendéglője a Zanzi-bár, új bérlő kezében várja a finom ételeket kedvelőket. A révfülöpi gasztronómiai kínálat prominense a közeli Tóth vendéglő vette szárnyai alá a kikötőt, így az ínyencek számára olyan, az étlapon nem szereplő különlegességeket is kínál, mint a szalontüdő zsemlegombóccal, de szinte bármi amit előzetes egyeztetés követően elkészíthetnek.
Miközben élvezem a házigazda vendégszeretetét, kapom a hírt, hogy nem messze két versenyző hajó is szerencsétlenül járt. Bár az embereket kimentették, az elsüllyedt testek komoly technikai segítség nélkül nem tehetők úszóképessé. A révfülöpi közmólótól néhány száz méterre fekszik az Ogre, ahol már dolgozik a búvár, hogy előkészítse a biztonságos visszaállítást. Oda tartunk, hogy néhány felvétellel örvendeztessük meg olvasóinkat, amikor a vízi rend éber őrei mellénk simulnak és ellenőrzésük alá vonják lehúzott vitorlákkal motorüzemben haladó hajónkat. A három fiatal fonyódi rendőr tutira ment. Én meg lépre. Szerettem volna verbális fölényt szerezni, hivatkozva a közeli közkikötőre, de ez nem hatott. Mert, hogy a két kikötő egymáshoz képest valóban befér a 300 méteres szabályba, de én a távolabbiból jöttem, és mivel a közkikötőben nem kötöttem ki, így rám már nem érvényes a közkikötő védelme. Tök igazuk volt, kedvesek, mosolygósak és udvariasak voltak. Én is, de az én mosolyom kevésbé volt őszinte. Erre mondják: „nyugtával" dicsérd a napot!
Az egészben az a gáz, hogy most pontosan, a saját bőrömön éreztem, mennyire idétlen és értelmetlen egy jó ügy törvényi szabályozása. Szinte mindenki egyetért a hangos, büdös, hullámkeltő, száguldó motorosok távoltartásával, de az úszótestű vitorláshajók csendes, környezetet nem szennyező beépített motorjának szabad használata lehetővé tenné, hogy beinduljon egy érdemi kikötőközi turizmus nyereséges vendéglátóhelyekkel, növekvő bevételekkel, adófizetéssel... Tudom, hogy a büntetés is gyarapítja az államkasszát, de blokkolja a tóban lévő természetes adottságok ésszerű kihasználását, és indokolatlanul árt a munkáját végző rendőrség társadalmi megítélésének. Azt hittem, hogy az új HSZ segít kigyomlálni a finoman fogalmazva vitatható, nehezen betartható, elavult szabályokat. Nos csalódnom kellett. Józan ésszel beláthatatlan, hogy például miért nem hagyhatom horgonyon, - képzett őrszemélyzet nélkül - egy túlzsúfolt kikötő közelében a hajómat, ha annak éttermét szeretném néhány órára meglátogatni. Miért kell hagyományos hajózási szokásainkat csupán azért erővel kiirtani, hogy néhány nagy lobbierővel bíró kikötői vállalkozás némi többletjövedelemhez jusson.
Megtekintjük az Ogre kiemelésére érkező műszaki erődemonstrációt. Nyilván indokolt e komoly arzenál bevetése, de nem felejtem el, hogy a múltban egy szál motorossal nem egyszer kaptak ki teljesen elsüllyedt Starokat is. Ez a hajó nincs a fenéken, nem is értem miért nem alkalmaznak egyszerűbb megoldást. Nyilván kerülni szeretnének minden felesleges kockázatot, a drágább mentés garantálja a hajó biztonságát.
Nem várjuk meg a felállítás végét elindulunk - vitorlával - Boglár felé megnézzük a másik pórul járt hajót a Bendegúz nevű 15-ös jollét. Ez a hajó látszólag úszik, de a helyzetéből inkább arra következtetek, hogy a lefúrt árboc tartja a felszínen. A svert be van esve, kicsit macerás lesz a felállítás, de mivel senki nincs a közelben továbbállunk.
Beküzdjük magunkat a BL sekély csatornáján és örömmel nyugtázzuk, hogy már benn áll az uszály bizonyságul, a kotrás megkezdésének. Bár a kikötő még nem nyerte vissza korábbi arculatát, a másnapi gyermeknapi rendezvény előkészületei folynak az étterem teraszán. Az emeleti termekben is nagy a nyüzsgés, reméljük a hajóbérlők is hamarosan visszatérnek. Kényelmes helyet kapunk a partfal mellett, ezen a hétvégén a betérők díjmentesen használhatják a kikötőt. A Porthole kártyával rendelkezők amúgy egy egy alkalommal egész szezonban ingyen éjszakázhatnak a Balaton egyik legkorszerűbb infrastrukturájával és kitűnő - egy másik Tóth nevével fémjelzett -éttermével rendelkező kikötőjében.
Reggel kedves ismerős kopogtat a fedélzeten: Szabó Árpi a Balaton 31 klub vezetője, a kikötő egyik hűséges őshonos lakója. Hajójának nagy felújítása befejeződött, most kezdi a szezont és meghív, hogy bemutassa alkotását. Anélkül, hogy belebonyolódnék a norvégül rozmár „Hvalross" névre keresztelt hajó bemutatásába, amire még külön sort fogunk keríteni - csak néhány érdekesség: A klasszikus zárttükrű 31-es fürdőkádszerű kokpítját hátul kinyitották megtoldva egy ilymódon kényelmesen használható fürdőplatformmal, a tolható kabintetőre ablak került, új belső bútorok és a fafelületek okuméből, átalakított ágy nagyobb mozgástér, új tetőkárpit, glettelt belső felületek, és még sorolhatnám, de várjuk meg a bemutatót!
A Hvalross idei első útja természetesen Révfülöpre vezet, mi is megyünk, hogy újra kiülhessünk a Zanzi-bár hűs teraszára. Rick Csaba fáradhatatlanul fogadja az új konyha hírére sereglő hajós vendégeket, a pincérek alig győzik a munkát. Kérdezem is, nem túlzás ez a pörgés a nagy téli semmittevést követően? Magával vonszol és egy húszlábas jollén felnyitja a ponyvát. Ezt a hajót a tél folyamán újította fel.
Hatalmas munka volt, hiszen az eredeti hasznosítható részek megtartásával kellett a hajót életre keltenie. Különleges látvány a világos vörösfenyőből készült lécdeck burkolat, ami a teak fedélzetekhez szokott szemnek kicsit furcsa, nem beszélve az eltérő anyagtulajdonságokból eredő funkcionális különbségekről. Mindenesetre látványos és sokkal szebb mintha a korhű deckvászon borítást állította volna helyre.
Ha már hajókkal ismerkedünk nem mehetünk el szótlanul a kikötő legújabb hajója mellett. A Varianta 18-as a Hanse csoport legújabb fejlesztése, egy alaposan lecsupaszított „fapados" kis kieler rendkívül kedvező áron. A Dehler gyárban készült hajócska ideális lehetőség mindazoknak, akik egy könnyen trélerezhető, sekélyebb vizeken is használható tőkesúlyos hajót keresnek. Megbeszéltük, hogy hamarosan bővebb teret szentelünk a kis cirkáló bemutatására.
Közben eltelt a Pünkösdi Regatta 2. napja, és élve az adódó lehetőséggel az esti órákban átautóztunk Keszthelyre, hogy beleérezhessünk a verseny „aftersail" atmoszférájába. Este 10 óra után érkeztünk és még megpróbáltunk belecsöppenni a „hosszúsor" kulturális kínálatába. Elkéstünk, vagy túl korán érkeztünk nem tudom, de némi „víárdecsempjön" csapat óbégatásán kívül nem sok kathartikus élménnyel gazdagodtunk. A pultnál a 2centes unikumért megpróbáltak 600 ft-ot elkérni, de amikor ez a trükk nálunk nem jött be rezignáltan állapították meg, hogy még túlságosan józanok vagyunk. Ennyi elég is volt Keszthelyből barátainkat a másnapi 9 órás rajtra tekintettel futni hagytuk és visszagurultunk Révfülöpre.
A hétfői programban ugyan szerepelt az Ábrahámhegyi befutó megtekintése, de a ritka szép délnyugati szélben inkább elindultunk hazafelé, mert elég zavaros idő ígérkezett délutánra. Tihany előtt aztán befordult, villámlott meg dörgött, és mire átértünk a csövön lett nagy nemulass. Ámulva néztem egy B 31-et amint maga mögött húzva bociját haladt Kelet felé. Vajon hová tart? Mit fog csinálni a bocival, mert ugye horgonyon nem maradhat.
Gyönyörű zivatarfrontok jöttek mentek hatalmas jeges esőkkel, de igen kis területeket átmosva. Lenyűgöző arcait mutatta a Balaton, a víz színe folyamatosan változott a szürkétől a türkizig attól függően honnan érte a nap, a szél, az eső, a jég, vagy a hullámzás, ami a folyamatosan változó irányú szélben egészen különös játékkal kedveskedett.
Mikor Kenesén kikötöttünk megtudtuk, hogy ott még egy cseppnyi eső nem esett. A lenyugvó nap aranyló fénnyel világította meg a kikötőt miközben Siófok felől hatalmas sötét felhők gyülekeztek. Alig hogy összepakoltuk a hajót az özönvíz ide is elért, ideje volt haza indulni.
Már csak 4 nap és itt a következő hétvége, addig csak kibírjuk....
Gerő András
