Halála után a család úgy döntött, megválnak az akkor még névtelen hajótól. Egy kielzugvogelről van szó, akinek még a korát sem tudtuk pontosan. Német barátaink negyvenegynéhány évesre teszik, ami ma már nem látszik rajta, köszönhetően Tönkő Gáboréknak.
Az nyilvánvaló volt, hogy kell egy hajó, bár parázs vitákat folytattunk vitorlázó ismerőseimmel arról érdemes-e vitorlást vásárolni. Az érvek és ellenérvek a szokásosak voltak. Viszonylag hamar arra jutottam, ha hajó, akkor egy nyitott, daysailer jelleggű legyen, ami akár sójázható is, hogy akár parton is lehessen tárolni, és jó legyen a Velencei-tóra. Ez külön vitatéma volt baráti körben, mondván kicsi a vízfelület, unalmas rajta hajózni. Szörfösként azonban mély barátságot kötöttünk a tóval, így nem volt kérdés, a kishajónak ott a helye, hogy akár munka után, egy délutánra is le lehessen ugrani pár órát veretni, vagy épp csak billegni, relaxálni.
Az első madár, amiben ültem a Lancelot volt, uszonyos fa hajó. Timuval tettünk pár kört egy csendes, szeles tavaszi napon. Meggyőző volt. A hajó nemcsak szép volt, de kezes, fürge, érzékeny, türelmes is. A zugvogelek méltán népszerűek német nyelvterületen, főleg az alpesi tavakon. Oktatóhajónak is kiválóak, hiszen remekül tolerálják a kezdő kormányosok balfogásait, de gyakorlott kézben komoly tempóra is képesek. Mi egy kielerre kezdtünk vadászni, és egy ismerős hamar ráakadt az osztrák hajóra.
Rábafüzesről az első utunk Diósdra vezetett, a T-Jolléhoz, ahol 2011 tavaszán a hajó alját, freibordját újjították fel, újragélezték, festették. Az állókötélzet és a rudazat gyakorlatilag kifogástalan állapotban volt. A kielre viszont ugyancsak ráfért a felújítás. Már akkor láttuk, hogy lesz még dolguk vele Gáboréknak, ha másért nem, hát azért mert a telet minden bizonnyal nyílt helyen töltötte, takarás nélkül, jelentős mennyiségű víz volt a duplafenék alatt, ami nem tett jót a fa bordáknak. Az időbe és a költségvetésembe azonban akkor nem fért bele egy alaposabb felújítás. A hajót tavaly tavasszal vízre tettük. Az YKA-ban lakik azóta is, ahol több madár is áll. Természetesen nevet is kapott, az első perctől, hogy hozzám került Shantiként emlegetjük. Pedig nem tudhattam előre, hogy tényleg mennyire békés, és türelmes. Azóta sokféle szélben próbálgattuk már egymást. Sokat tanultam tőle.
Ami minden egyes alkalommal meglep, az érzékenysége, hogy az első kis halvány frissülésre azonnal megindul, amihez persze kell a 13 négyzetméteres grósz és a 8 négyzetméteres génua. Kaptunk hozzá sima fock-ot, sőt egy viharfock-ot is. Előbbivel azonban nincs igazán egyensúlyban. Kell neki a génua, hogy jól érezze magát, és ez olyan komoly erőt ad, hogy még hetes befújásokban is, viharos körülmények között is megvitorlázható teli taklival. Az idén március utolsó hétvégéjén, amikor német és osztrák hajókkal közösen igyekeztünk egy kétnapos versenyt abszolválni, volt alkalmunk kipróbálni ezt. De középszélben érzi igazán jól magát, ilyenkor hamar eléri az 5-6 csomós utazósebességet. A Shanti legénysége alapból könnyűsúlyú, viszont nehéz egyéniségekkel is futtattuk már, halvány szélben is.
A 120 kiló körüli kiel épp annyi stabilitást ad, amennyi kell. Megmarad a jollés érzés, ki lehet ülni, sőt ki is kell, akár egy finnt vagy egy hollandit, de nem rapszodikus. A befújásokra higgadtan reagál, méltóságteljesen dől meg, kis túlzással, mint egy telikieles cirkáló. Jollésan érzékeny viszont a kormánymozdulatokra. Miután motor nélkül használjuk, jól jön, hogy amint megmoccan manőverképes, az első centiken is már elegendő kormányerő ébred. Gyors manőverekre képes, és a kis súlyának köszönhetően, amilyen gyorsan megindul, olyan gyorsan meg is áll. Még ma is meglep, mikor 5-6 csomós tempóval berohanunk a kikötőbe, és a helyére manőverezve, lobogtatva épp csak becsorgunk.
Ahány zugvogel, annyiféle. A Shanti fa bordáit, gerincét műanyagra cseréltük a most őszi felújítás során. A cockpit is műanyag lett a korábbi OSB helyett. Kapott egy formás traveller konzolt, amin egy Lewmar kocsi futkározik. Egyébként korban hozzá illő, HS veretekkel szereltük fel, igaz a fockschott Ronstan racsnis csigákon fordul, és Seldén klemmek fogják a nálunk 8-as köteleket. A német és osztrák versenyhajókat max 6-ossal szerelik, de ezzel többet túrázunk, mint versenyeznénk, és az a plusz 2 milliméter épp kell a kényelemhez. A szerkezeti megújulás mellett, a fáradt műanyag deckre fa borítás került. Nem, mintha a Velencei-tavon a műszeres navigációra nagy szükség volna, de egy kompasz és egy GPS is helyet kapott az árboctalpnál. Utóbbi leginkább sebességmérőként szolgál, és rögzíti a túráink adatait, utóbbival pedig a beállításokat igyekszünk finomítani.
A madarakat csak alapvitorlázattal használják, hátszelezésnél a génuát egy külön baummal kitámasztva pillangóznak. Ilyenkor a tőkesúlyos változat is hamar megsiklik, még középszélben is, ha a legénység ügyesen helyezkedik. Ugyanakkor tanulási céllal, kap a Shanti egy spinnakert. A hollandi méretei nagyon hasonlóak, a stágolása is, ezért egy FD golyót fogunk használni rajta. Ehhez nem volt könnyű megtalálni a plusz csigák és kötélfogók helyét, de úgy tűnik sikerült.
Úgy terveztük eredetileg, hogy parton fog állni a hajó, a takaróponyva is így készült, de végül vízen tartjuk. Ugyan könnyen sójázható, de azért minden alkalommal, amikor leugrik az ember a tóhoz, macerás volna ez a művelet, főleg alacsonyabb vízállásnál, így kényelmesebbnek tűnik, ha költségesebb is a vízi tárolás. Az YKA-ban remek helye van.
Az idén két amatőr versenyen is bizonyított már. Az egyiken középszélben futottunk vele bronzot érő helyre, a másikon gyakorlatilag halovány szélben voltunk meglepően gyorsak. Ilyenkor meghálálja, ha leebe üli ki a legényég. Amúgy is olyan a formája, hogy kissé döntve érdemes vinni, hogy minél kisebb legyen a nedvesített felület.
Amikor először találkoztunk, még nem is sejtettem, mennyi örömet adhat. Igazi daysailer, a Velencei-tóra termett hajó, amiből egy-két szép, vagy épp felújítható példány mindig akad a német netes piactereken. De úgy hírlik a tó körüli telkeken, műhelyekben is több madár pihen szárazon, pedig a vízen volna a helyük.
További információk:
Virtuális hajónapó: www.moco.hu
Osztályszövetség honlapja: www.vandormadar.hu
Hlavay Richárd
