Most a héten ragyogó alkalom kínálkozott erre: a Gardazzurrát egyik verseny helyszínéről a másikéra kellett átvinni, kapva kaptam rajta. Ez az út a megújuló legénység (főleg lányok!) számára amolyan beszoktató túra is volt, hajóbemutató trapéz- és manővergyakorlatokkal. Számomra pedig örömvitorlázás. Egy tv-stáb is velünk volt a fedélzeten, dolgoztak ugyan, de ők is élvezték.

Láttam már vitorlás hajót, elképzeléseim is voltak egy Libera képességeiről, mégis meglepett a hajó sebesség- potenciálja. Kifejezetten gyenge szélben, csak grósszal és kímélő üzemmódban indultunk, de mire mindenki elfoglalta a helyét a trapézon, vagy a fröccsös üveg közelében már motorcsónakként száguldottunk. Amikor pedig a génuát is felrántottuk már úgy éreztem repülünk. Egyre jobban csillogott a szemem, én kezelhettem a focksottot: nagyon élveztem.

Tetszett az emberséges, de határozott mód, ahogy az újoncok óhatatlanul becsúszó kisebb hibáit korrigálta a kormányos. Profi módon felépítette őket és az önbizalmukat erősítve tanította a legénységet/leányságot.

Ilyen sebességeknél és ekkora erőknél nagyon pontos csapatmunkára van szükség, egy hiba itt sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint egy utcai versenyhajón.

Nagy élmény volt, még egyszer köszönöm!

Jó szelet Gardazzurra!

Kosztolányi Balázs