Átnézve az idei cikkeket, azt hiszem, kimondhatjuk, hogy 2013 egyszerre volt a veszteségek és az óriási bravúrok éve, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi vitorlássportban is.

Sajnos az olvasottsági statisztikákat elnézve még mindig leginkább a gyásszal, valamelyik sporttársunk elvesztésével kapcsolatos híreket olvassuk leginkább. A születés és a halál annyira felfoghatatlan számunkra, minthogy ez az a két dolog, amit még nem tudtunk irányításunk alá venni, hogy erre voltunk, vagyunk és leszünk leginkább kíváncsiak. Hallottam valahol, hogy az emberek nagy többsége azokat a lapokat, ahol van halálozási rovat, ott kezdi el olvasni, a leghátsó oldalon.

A mi veszteséglistánk az év legelején indult Tímár Péterrel, aki nélkül Agárdon talán sohasem lesz már olyan az utánpótlás-nevelés, mint korábban. Folytatódott Fluck Dórával, aki nélkülözhetetlen része volt a versenyrendezésnek, versenyzői életünknek. Aztán Vincz Tibor, aki megint csak emblematikus figurája volt Agárdnak. Októberben Gilicze Lászlótól kellett búcsúzni, aki egészen fiatalon tűnt el a Balatonban, a fiatal és tapasztalt szörföst az egész hajós társadalom kereste reménykedve, de sajnos a legrosszabb forgatókönyv vált valóra. Telegdy István, a legendás sztáros 86 évesen San Franciscoban ment el közülünk, és még aznap kaptunk két másik halálhírt is: Pallás Éváét és Patta Gusztiét. Éva része volt a Fűzfői kikötőnek. Nem volt nap, hogy ne jött volna le a hajók közé. Akár tél volt, akár nyár, mindig találkoztam vele és kutyájával, ahogy gurulnak a parton, vagy egyszerűen csak nézik a Balatont és a hajókat. Nélküle nem lesz olyan a kikötő. Mint ahogy Guszti is hiányzik majd Alsóörsről és a jó kis bulizós-ivós túraversenyekről, örökké jó kedélyével.

Nemzetközi színtéren a szörfös világtól búcsúzott André Paskowski, aki optimizmusával szeretett volna erőt adni az embereknek a halála előtt, videóüzenetével megrendítve a világot. Andrew "Bart" Simpson halála az igazán értelmetlen és feldolgozhatatlan események közé tartozik. Hajója „egyszerűen" felborult, ő pedig nem tudott kijönni alóla. Mindez egy edzésen történt. A vitorlázás bizony veszélyes üzem. Tartsuk ezt észben!

Már-már törvényszerű, hogy a legolvasottabb cikkek között legalább egy a Kékszalagról szól. Nem volt ez másként 2013-ban sem, ahol a második helyre került megállás nélküli kékszalag közvetítésünk! Mi tagadás, jó idegrendszer kellett az idei versenyhez. Voltak, akik 48-órát töltöttek vízen, hogy aztán a céltól szó szerint köp... karnyújtásnyira kapják meg a „DNF"-et. Innen is nagy elismerés nekik. Persze azért az élen is volt izgalom, hiszen Farky remek taktikával húzott le a déli partra (vállalva ezzel az átmeneti hátrányt), hogy aztán neki jöjjön be a déli.

Az élsportot is igyekeztünk követni, ahogyan ezt tesszük mindig, mert idén aztán tényleg nagyon sikeresek voltak a magyarok itthon és a világban. Akár úgy, hogy mi mentünk a világba, akár úgy, hogy a világ jött hozzánk. Kezdődött a Laser Worlds tavaszi előversenyeivel, majd a júniusi Világbajnokság sorozattal, miközben Földváron egy európai és egy világversenyt rendeztek. Nemcsak két klub, a BYC és a Szpari, hanem a mi versenyzőink is bizonyítottak. Vadnai Jonatán, aki amúgy alig versenyzett hazai vizeken, de az ellenfelek jó részét ismerte, övé is lett korosztályának VB és EB győzelme Laser 4.7-es osztályban. A lányok között Érdi Mária már az év elején is feltűnt kiemelkedő tehetségével, de itt is bizonyított: az 5. helyet szerezte meg a lányok között. Ők ketten aztán mindent vittek a Byte Világbajnokságon is. De említeni lehet még a fiatalok közül Virág Flórát, aki gyönyörű hajrákkal, szép vitorlázással mindig ott volt az élvonalban nemcsak a 4.7-es, hanem egy héttel később a Radialok világbajnokságán is, Optimistben pedig Erőss Lorándot, Wolf Szabolcsot és Veenstra Csengét, akik nagyon jól szerepeltek az EB-n. Aztán ott van Berecz Zsombor, aki a Finn Gold Cup-on összetettben a 7. helyet szerezte meg. A legszebb hónapunk volt augusztus, amikor egyszerre mutatott be bravúrt a világnak három fiatal, a világ két különböző pontján. Vadnai Jonatán és Érdi Mária az USA-beli Newportban, Zsombi meg Észtországban, Tallinban. Zsombi egész évben úgy versenyzett, olyan elegánsan és olyan lendülettel, hogy a magyar finnes világ megemelte a kalapját előtte. És ez volt az első teljes éve finnben! Az is nagy dolog volt, hogy aztán egy hónap múlva három nagymenő jött el szomszédos országokból a magyar bajnokságra, ami bizonyította, hogy fontos nekik, hogy ezzel a fiúval versenyezzenek.

A Kisszölgyémi-Vezér-Kiss hármas is aktív és sikeres évet tudhat maga mögött, erre a korona a szeptemberi weymouthi világbajnokságon szerzett 4. hellyel került fel!

Vezér Károlyt abban a hajóban is lehetett látni, amely a Balatonalmádiban megrendezett Soling Világbajnokságon Litkey Farkassal a kormánynál szintén bravúros teljesítménnyel fölényesen verte meg a világ Solingmezőnyét.

Tulajdonképpen az is hírértékű, hogy idén megtört a Majthényi-Domonkos páros uralma a Repülőhollandi osztály felett, mert idén a Szpariban megrendezett Világbajnokságon „csak" a második helyen végeztek. Mosolyogva írom, ők lehet, hogy nem így fogják ezt, de kilenc világbajnoki arany mellett elfér azért egy ezüst is...

Nehéz dolga lehetett a versenysport bizottságnak, amikor év végén ki kellett választania az év férfi és női vitorlázóját, vagyis ebből a rengeteg kiemelkedő sikerből csupán egyet-egyet kiválasztani! Lehetett volna bárki, de végül Érdi Mária és Vezér Károly lett az.

A Porthole életében is több újdonságról számolhattunk be idén. Rögtön az év elején, amikor is „fektetett" formátumra állítottuk át elektronikus magazinunkat, ezzel reagálva a tartalomfogyasztási szokások átalakulására (ez de szép mondat). Így monitoron és tableten is jobban olvasható a lap. Az átalakulásnak nincs vége, 2014 is tartogat még meglepetéseket azoknak a bizonyos átalakulásoknak megfelelően.

Ha már a tartalomfogyasztásnál tartunk... Idén indult el YouTube csatornánk is, ahova került fel mozgókép minden nagyobb és több kisebb versenyről, meg néha csak úgy is. Videóinkat idén több mint 10.000-szer tekintettétek meg! Persze nem meglepő, hogy a legnézettebb anyag nem az összevágott, zenésített szerkesztett film, amiben órák aprólékos munkája van, és a vágóprogram lassan összes funkciójának megtanulása, hanem a Kenesei robbanásról készült egyperces snitt. Se vágás, se zene, se sztori. A világ már csak ilyen, akár tetszik, akár nem. Nekünk meg tetszik!

Történt azért még említésre méltó dolog az idén. Nem véletlenül született több cikk az MVSz - MVK adok-kapokról, amit néha az olvasók sem tudtak követni. Jöttek-mentek a nyílt levelek, és mi is beszélgettünk a felekkel. A történetnek persze nincs vége, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Egy szép hajó, a Kékmadár története sem egyszerű. Ami tény: adott egy cirkáló, aminek a vízen lenne a helye, ez lenne mindenki érdeke, hiszen egy ilyen szép vitorlás beragyogja a versenyeket, a kikötőket, a Balatont, mindent ami 500 méternél közelebb kerül hozzá. Helyette szép lassan szétszárad a patron, miközben pereskednek fölötte.

2012-ben mindenki temette a Balatont, szó szerint: kiszárad, mert nem lehet tölteni; meg az iszap; meg a minden. Az elzárhatatlan Sió az összeesküvés-elméletek melegágya, de a „déli parti telektulajdonosok" felmenői is gyakran szóba kerülnek, ha egy-egy szezonban az átlagosnál alacsonyabb a vízszint. Aztán jön egy csapadékosabb év, - mint mondjuk az idei- és mindenki elfelejti, hogy volt egyáltalán olyan, hogy ezzel foglalkoztunk. Így megy ez évről évre, mint a tücsök, aki ciripel egész nyáron. Az már biztosan látszik, hogy 2014-nek különösen aszályos évnek kell lennie ahhoz, hogy őszre megint a vízszint legyen a központi téma, de csak idő kérdése, hogy majd megint ne tudjunk kijönni a kikötőkből.

Ott vannak aztán a szélmalomharcaink. A yardstick előnyszámrendszer, - nyugodtan kimondhatjuk- szinte használhatatlan lett. A számok kiosztása tudományosan nehezen magyarázható. Nem is lenne ezzel baj, ha teljesítményeknek megfelelően korrigálnák az értékeket, hogy izgalmas maradjon a játék. Helyette vannak a „tuti nyerők" és „örök utolsók", egy szóval status quo. Ürülnek is kifelé a YS bajnokságok... Ki ORC-be ki one design-ba menekül, ki pedig egyszerűen hagyja az egészet a P.... khm fenébe.

Hogy a balatoni motorhasználat szabályozása olyan messze van a realitástól, mint egy B16-os a földkerüléstől, azt mindenki tudja. Senki sem indul el két nappal korábban egy távoli versenyre, és senki sem hagyja ott a hajóját egy idegen kikötőben vasárnap este, ha nincs szél. UGYANAKKOR mindenkinek az érdekeit szolgálná, ha szabályozott körülmények között lehetne motorozni. A Balaton nyugati fele sem lenne kizárva a versenyzésből, na meg a kikötők is több bevételhez jutnának a nagyobb számú túrázónak köszönhetően. Amit nem old meg a törvényhozás, azt megoldják a találékony emberek. Ha kell „életmentés", ha kell „vizitaxi", vagy épp „kísérőhajó". De aki nem szeretne átférni egy kiskapun, az jobb ha nem hagyja el a báziskikötőjét, vagy annak néhány kilométeres körzetét, hátha a 14-es év hoz valami változást.

Szerintem a 128 alkalommal módosított Alaptörvényre sem csodálkozott rá annyira az egyszeri parlamenti dolgozó, mint Pomucz Tamásra, aki néhány társával elvitorlázott a dolgozószobája ablaka alatt egy szép májusi délelőtt. Hiába, aki úr, az a Dunán is az.

Hogy a mexikói törpekurvák hogyan is jönnek a vitorlázáshoz, azt Szily László magyarázta el, az utolsó indexes napjai egyikén, méghozzá vezető anyagban. A vitorlás társadalom egyik fele felháborodott, a másik fele meg jót nevetett rajta. Ami biztos, így legalább valaki beszélt a kiállításról a szakmán és az aktív vitorlázókon kívül is. Én mondjuk pont nevettem, de én már csak ilyen vagyok.

És hogy mi jön még ezután? Természetesen egy átvitorlázott, sőt átversenyzett hétvége!

Mi megint így zárjuk az évet, és kezdjük a következőt.

Jó szelet 2014-re is!

Üdv:

Szutor Ferenc

Szutor Ferenc