Meg van annak a romantikája, amikor meglett családapák elhúznak otthonról, hogy sűrű nádasok között hódoljanak perverz szenvedélyüknek, de ez pusztán kattintásvadászat, be is fejeztem, bocs. :)

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Az idei Kékszalaghoz gyűjtőköri napokat szervez a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködve a Magyar Vitorlás Szövetséggel és az Europeana gyűjteménnyel. A Kékszalag Fesztivál helyszínére, Balatonfüredre, a Vitorlás térre várják mindazon naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket és egyéb dokumentumokat, melyeket tulajdonosa a kulturális örökség részévé tenne. Szatucsek Zoltán a Magyar Nemzeti Levéltár Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Uniós Projektek Igazgatóságának vezetője a Vitorlázz Itthonnak elmondta, céljuk a hazai vitorlázás, valamint a Kékszalag személyes emlékeinek megőrzése és átemelése a jövő generációi számára.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

A Magyar Vitorlás Akadémia NKft. május hónapban elvégezte a Balaton körüli Vitorláskikötők újraminősítését a Kék Csillag Kikötőminősítési rendszerben. Az adatok kiértékelése után szembetűnő, hogy az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően több Marina legalább egy szinttel magasabb kategóriába került. A felmérésben hangsúlyos pontok a kikötési lehetőségek, a szolgáltatások színvonala és a természetvédelem.

Petőfi Sándor csodálatos gondolatával indítom írásomat. A vírus mizéria fogságából kikeveredve vághatunk neki a „mesés kelet” felfedezésének. Hű, de vártuk már ezt a pillanatot! Lássuk tehát, hogyan éled fel a keleti medence karanténba és korlátozásokba béklyózott lázálmából.

…”Tavasztündér táncol csillagfényes éjben. Lágy, selymes hangja bűvöli a tájat, dallamára langyos szél ringatja a nádat.”... Tornóczi Köles Ildikó meleg szavai csengenek fülemben. Végre ezt is megéltük. Induljunk túrázni!

Az ünnepek mesés szélviszonyokkal ajándékozták meg a vitorlázókat. A korlátozott lehetőségeket sokan próbáltuk kihasználni, ki így ki úgy. A hatósági szigor szőrszálon csüngő Damoklész kardját azonban éreznünk kellett a fejünk felett.

Úgy egy jó hónapja csatangoltunk utoljára erdőn, mezőn és a vizek partján. Még javában tél volt. Most pedig március derekán járunk. Az olvadék sietve, csobogva, egymásba csurranva igyekszik a folyókba, tavakba. Kétségtelenül tavasz van. „Tél tábornok úr” viszont makacsul tartja állásait. Bár napközben néha tíz fok felett járunk, bimbóznak, sőt néhol virágoznak a fák, éjszakánként a kemény mínuszok uralkodnak. Északi hegyeinket hó fedi.

… hát a titokról a követ! Vénséges vén pince mélyén ült a követ – mondja a nóta –. Minket más titok foglalkoztat: nem követ csak kő, és nem eltűnt, hanem ott van. A kompkikötőtől úgy ezerméternyire, északkelet felé Szántód partja előtt, közel tizenöt – húsz méter szélességben, a Tihany-rév mólóját célzó vonalban, több mint ötszáz méter hosszú szakaszon. Víz fedi, alig másfél méteres magasságban. Keményen meg lehet fenekleni rajta. Vajon, mi az ördög ez? Természetes képződmény, vagy emberi kéz műve?

Néhány szó egy youtube videóról Bagyó Sándorral, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata elnökével.

Bár 2020 nyara sok, főként belföldi vendéget vonzott a Balatonra, a tavaszi, valami őszi zárás igencsak megviselte a Balaton körüli vendéglátókat. Sokan új megoldások – köztük a házhozszállítás – felé nyitottak, ugyanakkor a személyes találkozások elmaradása a vendégekkel komoly hiányt szült. A Balatoni KÖR már-már hagyományosnak mondható gasztronómiai rendezvénysorozatából is csupán egy állomást tudtak megtartani, de egy alkalom kivételével elmaradtak a badacsonyi tematikus Gasztrohegy programjai is. A Balatoni KÖR elnöke ugyanakkor bizakodó: arra számít, hogy jövő év tavaszán ismét lehet koccintani a hozzájuk érkezőkkel. Évértékelő sorozatunkban Laposa Bencével beszélgettünk.

Ligeti Zoltán szerint a kaotikus 2020-as év után a hajóztatási üzletág legfontosabb portékája a kis létszámú és biztonságos utazás. A szakember úgy látja, hogy most biztató a helyzet a karibi úti célokon, ahol sorra nyílnak újra a charterbázisok.

A 2020-as esztendő a koronavírus járvány okán hatalmas megpróbáltatást hozott a világ turisztikai szereplőinek. Nem volt ezzel máshogy a Balaton sem, ugyanakkor a késő tavaszi, nyári időszakban a belföldi vendégek életben tudták tartani a Magyar Tenger turisztikai szolgáltatóit. Az idei év ismét bebizonyította: minőségi szolgáltatásokra van szükség és nem szabad hátat fordítani az egész éves Balaton koncepciónak sem. Új igények is megjelentek, ilyen például a vízisportok iránti egyre nagyobb érdeklődés a tó körül. Évértékelő sorozatunkban Fekete Tamással, a Balatoni Turizmus Szövetség alelnökével beszélgettünk.

De bele ám! Végre. Elmúlni látszik a vírusőrület, csökkennek a „korlátozások”, gyűlnek a nyaralók, telnek a strandok és a kocsmák. Lazul a fegyelem rendesen – baj ne legyen belőle –. Mi is folytatjuk túránkat. Belecsapunk a közepébe.

Bár a vitorlázók már egy ideje vízen vannak, edzéseket tartanak, az évadot a koronavírus miatt az eredetileg tervezett május 13. helyett május 30-án nyitotta meg Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke.

Nem tudom milyen lehetett ostrom után kijönni az óvóhelyről, de az tuti, hogy a háborús népek nem ott folytatták, ahol békeidőben abbahagyták. Sántít a hasonlat, mert az otthoni karantén mégis csak egy komfortzónán belüli állapot, a romeltakarítás csak átvitt értelemben vezet vissza a megszokott rutinba, de vajon átvezet-e?

Tudja valaki? Szerintem maga a „Vén Kaporszakállú” sem volna képes megmondani odafentről. Jó pár hajó már ringatózik, de minek, hiszen gyakorlatilag – rövid kőröktől eltekintve – értelmetlen kifutni. Kirándulni, máshol kikötni, uram bocsáss éjszakázni szinte lehetetlen. A RHEA még parton pihen. Ki tudja, hogy meddig alussza még téli álmát.

… Irigyeknek békességet, Adjon Isten minden jót, hazug szájba igaz szót. Hontalannak menedéket, éhezőknek eleséget, tollat író kezébe, pulyát asszony ölébe. Legényeknek feleséget, szegényeknek nyereséget, áfonyát a havasra, pisztrángot a patakba. Istenhitet a pogánynak, hű szeretőt a leánynak, szép időben jó vetést, szomorúknak feledést. Sarkvidékre hideg telet, az árváknak jó kenyeret, fegyvereknek nyugalmat, szelíd szónak hatalmat. Betegeknek egészséget, fuldoklóknak reménységet. Vitorlának jó szelet, napfényből is öleget. Jó lövést az ordasokra, nyíló ajtót vaskapukra, vándoroknak fogadót, Isten adjon minden jót!

Minden évben visszatérő kérdés: mikor, ki és milyen módon használhat motoros meghajtású csónakot a Balatonon. Mikor és milyen esetben indítható vagy indítandó be a motor egy vitorláson, illetve mik azok az alapvető "vitorlás illemtani" szabályok, amelyek minden esetben betartandók. A teljesítményről egyelőre nincs is szó, mely szintén nem elhanyagolható kérdés a Magyar Tenger védelmét, biztonságát nézve. Van, aki szerint a szabályok megfelelőek, csak be kellene tartani, tartatni azokat. Mások úgy látják, régen megérett az idő változtatásra. Dénes D István alábbi írásának nem titkolt célja az elgondolkodtatás mellett a vitaindítás.