A Dinghyvel földvári hajóként ez alkalommal kényelmes életünk lett volna, ha a hajó J társaihoz hasonlóan a víz helyett kocsin lakna, de mivel a miénk kombinált szabadidős versenytárs növekvő számú vitorla szettekkel, méretre vágott matracokkal és kávégéppel, így pénteken daruzással egybekötött alapos mosás és sok körös hurcolás volt a hétvége kezdő programja. Estére a J komfort felszerelései a Szpari tetőterébe, a számaink meg a vitorlákra kerültek, hogy másnap beazonosíthatóan és alga-, illetve plusz súly mentesen versenyezhessünk a 12 hajós J24 mezőnyben.
A kormányosunk nem viccel: szombat reggel negyed 8-kor kaláccsal és a Dinghy Nespresso gépével várt minket, hogy fél kilenckor az ébredés utáni rutinokat letudva, megfelelő energia forrásokkal feltöltve futhassunk ki a kikötőből. A rajt előtti edzést sima vízen kezdtük, ám a tó vége felől már közeledett a vízen a frissülés, így néhány perc elteltével forgolódó szélben ugyan, de meg is kezdhettük a bemelegítést.
9 után a Földvár előtti vízre sorra érkeztek a J-k mellett az Asso, X35, 8mod, Melges24, Elliott770, Scholtz és Sudár osztályok hajói: némelyik a vártnál kevesebben, mások viszont az idei ODT-k sorában a legnépesebb létszámban. A pálya kirakására várnunk kellett nagyjából másfél órát mire a délről érkező élénk szél annyira beállt irányban, hogy Béciék ki tudták tenni a bójákat. A különböző osztályok összevont rajtjainak szépsége már az első futamnál kitűnt – és a 2 nap során változatlanul tartotta is magát -, de szerencsére fröcsögő gél helyett inkább a dodzsemezéseket kísérő kommentekben nyilvánult meg (bár a Dinghy egyik hátsó korlátjának maradandó alakváltozása azért élőben fog emlékeztetni, hogy hiába nálunk az előny, mégis jobb, ha nagyobb ívben elkerülünk minden közelítő pályatársat, legyen az J, Scholtz vagy Sudár…)
A halasztott indítást követően a nap során remek szélben és napsütésben négy pörgős futamot bonyolítottak le Béciék. Panaszra sok okunk nem lehetett, bár az összevont rajtok mellett a pálya méretével kapcsolatban akadt még azért némi fenntartásunk: nem éppen megnyugtató egy J24 oldalán ülve nézni szembe egy bő szélben lefele verető Assoval vagy X-szel, de hát vegyük úgy, hogy ez az adrenalin rush is része az ODT-k szépségének. Délutánra néha jobb, néha kevésbé sikeres eredményeket, de mindenképpen élvezetes, hasznos és megfelelően lefárasztó vitorlázást tudhattunk magunk mögött. A parton aztán mind a saját, mind a többi hajó legénysége közös csapatépítés helyett magán programokkal foglalatoskodott – Földvárról (is) gyorsan hazajut a mezőny nagy része -, így a vártnál csendesebben zártuk ez alkalommal az estét mi is.
Ami a másnap tekintetében nem is volt baj: Ali rántottája ismét a korábban említett majdnem hajnali időpontban várta a csapatot, majd irány a víz másfél órával rajt előtt megint, az előző napinál az előrejelzéssel egyetértésben erősebb DNY-i szélben. A vasárnapra jutó 3 futamra az időjárás már-már Gardát idéző volt: 25 fok, vakító napsütés, egyenletes lökésekkel érkező, nagyjából kiegyensúlyozottan délies irányú, 20 csomó körüli szél – jobbat a Balatonon nem is kívánunk. Mind az alapszél, mind a ráfújások megdolgoztatták a mezőnyt rendesen: láthattunk fetrengő hajókat mindenféle osztályból, repkedő spiket és gennakereket, és sajnos 3 árboc is tört a 8mod és Sudár mezőnyben. A J osztály egy-két kivétellel igen jól bírta a kiképzést, és erre a napra óvatosabbra vette a rajtokat is, így mindenki épen és egyben fejezte be az ODT földvári fordulóját.
Az eredmények nagyjából hozták a papírformát: a Zulu Mátéék erős szeles rutinjának, összeszokott csapatának és új vitorláinak (is) köszönhetően egyértelműen hozta az első helyet, a Nord és a Jenny a dobogó többi helyét, aztán az Imi J és az Osztálykapitány Úr hajóját követve, a J’Korszakot 1 ponttal megelőzve a Dinghy – így az örömünk ezen a hétvégén teljes is lenne, ha nincs az a szomorú hír, hogy a Manézs sajnos bezár... Marad tehát nyáresti szórakozásra (is) inkább Földvár!
Just A Big Dinghy / Ali, Bálint, Isti, Vica, Viktor
