Simán indult, az északi part volt a jobb. Szépen takkolgattunk. Kenesénél golyó fel, és indulás Siófoknak. Itt már 6 csomó fölé, a testsebesség környékére gyorsult a hajó, és (bár ezt akkor még nem tudtuk), innentől nem is mentünk lassabban. Mi befelé mentünk a csőbe, amikor a Fifty – Fifty épp kifele jött belőle, de ezen különösebben nem lepődtünk meg persze. Azért fejet kellett hajtanunk a technológia ezen kétárbocos csodája előtt.

A nyugati medencében kicsit délebbre húztunk mert annyira nem volt erős a szél, viszont talán kevésbé volt pöffös. Ha pöffös nem is, hullámos annál inkább, amihez a később csatlakozó eső már szinte fel sem tűnt. Valahol Lelle magasságában történhetett, hogy Mazsi egy elegáns mozdulattal rámutatott a mögöttem céltalanul lebegő achterra. Az bizony elment, de az árboc még állt. Jó, hogy a folkét északra tervezték. Gyors szerelés, és nyomás tovább. A keszthelyi öbölben kicsit rendeztük sorainkat, felkerültek a maradék ruhák. Itt láttuk a 3 órával korábban küldött SMS-t hogy Szigligetnél tovább erősödik. Naivan azt gondoltuk, hogy akkor azóta biztos kicsit erősebb, de tovább talán már nem megy. Ment.
Az északi part alatt robogtunk visszafelé teljes vitorlázattal félszelesen. Fokbeboathoz képest valószínűtlen sebességgel maradtak el az amúgy lassan vánszorgó tereptárgyak.

Akik idáig eljutottak már jellemzően megadták a tisztelet a szélnek. Egy szál grósszal, vagy fock-al billegtek a hajók, akik mellett elvágtattunk. Bár Badacsony hamar elmaradt mögöttünk, Tihany alá csak nem akartunk beérni. Addigra kicsit elcsigázottak lettünk, de bíztunk benne, hogy Tihany takarásában valahogy már megoldjuk a többit. Igenám de a szél pontosan északnyugatról Tihany irányából fújt, így a túloldalon sem javult a helyzet, sőt.
Itt az éles krajcban már egyértelműen sok volt a teli takli még a folkénak is. A fordulókban a hablécen dőlt be a víz, a hullámok közé pedig szó szerint szabadesésben érkezett be a hajó. A szemünk annyira tele volt vízzel, hogy szinte semmit sem láttunk. Vegytiszta küzdelem volt.

17:48 -perc alatt teljesítettük a kört. Nem gondoltam, hogy ezzel a hajóval ez egyáltalán lehetséges.

Persze Póstás belseje pont olyan volt, mint egy centrifuga a hosszú program után. Minden a feje tetején, és minden csurom vizesen. Ilyen az amikor átmenetileg megváltozik a fent és a lent fogalmak jelentése.

344. -ként értünk célba, a 3. Folkeboatos helyen. De nem is ez a fontos. Ez a verseny tényleg arról szólt, hogy meg tudjuk -e csinálni. Azt hiszem minden hajó maximális gratulációt érdemel aki végigment, aki pedig önszántából kiállt, szintén büszke lehet a helyes helyzetértékelésére.

Bár állítólag a mezőny ötöde nem volt felkészült, komoly személyi sérülés nem történt, és 400 hajó be is futott az 522 nevező közül. Ez szerintem nagyon jó arány. Akkor éjszaka a kormányt szorítva és a hajóhoz imádkozva biztos voltam benne, hogy nagy áldozatok lesznek. Persze az is igaz, hogy a gyorsabb hajók korábban, még a nagy erősödések előtt befutottak.

Hogy nem lett komoly baj, az persze a mentésben résztvevők érdeme is, akiknek a munkájáért szintén hálával tartozunk.

Jó kis verseny volt, jót vitorláztunk.

Csapat: Lukács Mazsi, Éder Bálint