Szerintem a szerda esti nevezés teljesen korrekt volt, abszolút minimális időt töltöttünk a sorban állással, látszott a szervezőkön és az ott dolgozókon az igyekezet. A pólók méretei közül kedvünkre válogathattunk, szinte el sem akartam hinni! A nevezéskor kapott lufit később több, a Kékszalagon nem induló klubtársunk megmosolyogta és összefüggést vélt felfedezni az előző héten megrendezett szivárványos zászlós felvonulás között, de végül sikerült megnyugtatnunk őket!
Másnap reggel igyekeztünk Almádiból a füredi rajtra, eközben hosszasan tanulmányoztuk a meteorológiai előrejelzéseket, térképeket. „Vajon északi, vagy déli?” A meteorológia szerint az északi parton csökkenni, meg fog állni a szél. Megszületett a döntésünk: kb. a rajtvonal közepétől a lehető legtisztábban steuerboardon lecsorgunk a délire és úgy Kenese! Sajnos nem jött be! Az északi parton elég stabil szél volt, picivel erősebb is, mint a délin. Sok ellenfelünk evvel becsúszott elénk az északiról, de ez nem befolyásolta az igyekezetünket, hiszen a verseny nagy része még hátra van! Kenesén felhúztuk a top spít, amivel meccseltünk a The First (Top34) ellenfelünkkel. Siófokig ez teljesen könnyedén ment, majd utána éles menetes fetrengés következett a tihanyi csőig.
A csövön áthaladva északi, frissülő szél fogadott minket. No! Táblagép újra elő, meteorológia! Délről érkező frontot és délnyugatira átforduló szelet jósoltak. A mezőny nagy része (gondolom emiatt) a déli partot választotta, így mi is ezt láttuk jónak. Később tovább frissült az északi szél és a sokadik elpacsálásunk után levettük a spít. Jól jött volna egy kisebb, 7/8-os spí, de mit tegyünk, ha osztályunk egyik jelmondata: Nagy, nagyobb .…a nagy. Később Lelle magasságában már kezdett gyanússá válni a dolog, nem igazán jött az előrejelzésben írt szél. Elkezdtünk az északi part, Badacsony irányába élesedni, látván hogy testvérhajónk a Szélvész (X-35) is ezt választotta. Badacsonynál figyelembe véve a futatott szélirányunkat a 160%-os génuánkat választottuk, majd később Szigligetnél folyamatosan váltogattuk az 1. 2. 3. reffsorunkat. Végül 18:15-kor vettük a Keszthelyi bóját, majd újabb lóverseny következett hazáig. Nagy élmény volt világosban látni Keszthelyt!
Tihanyra 22:20-at írt hazafelé a GPS, nem hittünk a szemünknek! Hazafelé is fenn tartottuk a közepes génuánkat és váltogattuk a reffsorokat ügyelvén a maximális sebességünkre, de ekkor már az első három osztályhajónk nagyon eltávolodtak tőlünk, viszont a The First-öt sikerült megfognunk. Kemény csapatmunka következett, a srácok folyamatosan váltogatták a reffeket, nem hagyták nyugodni a csörlőket. Le a kalappal előttük! Ekkorra már sajnos kezdett átázni a ruhánk is. Tanulság: nem reklámozok semmiféle vízhatlan ruhát, de bizony érdemesebb beruházni egy komolyabb darabra! Nem használjuk túl sokat egy évben, de amikor előkerül nem mindegy, hogy mi véd bennünket, vagy hány óra után ázik át!
A tihanyi csőbe befutottunk, majd kihasználva a hegy takarását, lecseréltük génuánkat egy fockra. Ismervén Füred adottságait és gondolván, hogy széllel szemben keményebb dolgunk lesz. Ez bizony nagyon jó döntés volt! A füredi befutóra kreuzolva úgy vágtattunk, hogy Overdose is megirigyelné! Itt sikerült is megelőznünk még egy ellenfelünket.
Végül a 136. helyen 23:12-kor futottunk célba, 33-as osztályban pedig 5.-ek lettünk a 16-ból. Úgy gondolom, ezt a menetidőt jó pár évig emlegetni fogjuk! Gratulálunk ellenfeleinknek, nagyon keményen, tisztességesen vitorláztak! Jövőre mi is jobban fogunk igyekezni!
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani csapatomnak, akik keményen, kitartóan dolgoztak mind a 14 órában! Szép volt fiúk!
Köszönet még Őry Beának és a Porthole-nak a folyamatos tudósításért!
Videó az erős szeles menetről:
Lehoczky Ádám
