Szerencsére mi is időben így döntöttünk és csak a Holland szigeteket vettük célba az indulás előtti tervek szövögetésekor.

Június 26. Indulás itthonról, egy kemény 16 órás autózással előttem. Egy útitárs kereső oldalon találtam magam mellé egy szimpatikus srácot, akivel osztoztunk a költségeken és a szenvedésen, amikor Kölnnél egy 30 km-es dugót próbáltunk kikerülni a zergeszeretkezte utakon. Valamikor este megérkeztem, Alexanderrel még megnéztük a Perfect Storm című filmet, hogy jól tudjunk aludni.

Június 27. Első fokú vihar riasztás, időnként szitálás, szeles idő. Uitdam – Stavoren, kb. 40 nmi.

A hajóval motorozva, majd vitorlát is bontva indultunk neki, hogy egy zsilipeléssel átjussunk az IJsselmeerre, amit kereszteznünk is kellett. Ez egy hatalmas tó, ami a tengerről lett leválasztva, de tengeri viszonyok között kellett hajóznunk. Útközben elkapott minket egy elég kemény csendes eső, a jelzett vihar szerencsére elkerült minket. Meg kellett állnunk a zsilipelés után üzemanyagot venni, majd elindultunk légvonalban a túlpartra az IJsselmeeren. Kb. a közepén járhattunk, ahol már balatoni viszonylatban elképzelhetetlen méretű hullámok voltak, amik azzal párosulva, hogy a szembeszél volt, - így csak motorral tudtunk menni - elég vizessé alakították a menetet. Akármerre néztünk a part nem látszott, a közelben hajók sem voltak. Aztán egyszer a távolból közelített felénk egy hatalmas motoros hajó, amin 4 rendőr integetett, hogy kössünk rájuk. Egyszerűen nem értették, hogy mi ott mit keresünk azzal a lélekvesztővel, mikor elmagyaráztuk nekik, akkor elővették az alkoholszondát… akkor azt hittük, az utunknak ott vége, de szerencsére valami csoda folytán mehettünk tovább…

Június 28. Napos enyhén felhős, szeles idő. Stavoren – Elahuizen – Heeg, kb. 20 nmi

Stavoreni városnézés közben elfogyasztottuk az első harniget, ami holland nemzeti eledel: nyúzott, belezett nyers hering sóba beforgatva. Miután belehempergeted kockára vágott vöröshagymába, a farkánál fogva szépen beengeded a szádba, majd harapsz egyet. Igazi fehérjebomba, aki kitalálta, bizonyára nagyon éhes volt. A hajóhoz visszatérve a kikötőben sétáltam egyet. Tiszta, kulturált körülmények, hideg, meleg víz, mosogató edényeknek, szelektív hulladékgyűjtés. Egy éjszaka mindennel, árammal 10-15 euró között volt a hajónak és a hajósoknak. Zsilipelés és egy hajóhíd alatti átkelést követően 4 sávos út szélességű csatornákon haladtunk kellemes raumban. A falukon, városokon áthaladva hihetetlen vízi életet lehetett látni. Nagy charter régi replika vitorlás hajóval holland és német turisták, kis jollékon edző tinik, vagy egyszerűen áruszállítást végző helyi vállalkozókkal volt tele a víz. Láttunk egy templomtornyot jobbra, eldöntöttük, hogy a faluba bemegyünk, eszünk valamit. Egy nyíl egyenes hajóúton haladtunk, amíg egészen a falu közepéig, a templomig elértünk, ahol kikötöttünk. Egy helyi átvitt minket a szomszéd településre, ott vettünk grillezni való húsokat és zöldséget és hajó mellett, a mezőn a falu gyönyörű panorámájával megebédeltünk a kis faszenes grillhordónk segítségével. Az egész annyira abszurd, hogy még alig hiszem el.
Este 10-11 felé szélcsendben értünk Heegbe, ahol a helyi kocsmában néztük a nyolcaddöntőt. Épp egy lánybúcsú közepébe csöppentünk. Izgatott voltam, de bebizonyosodott újra az állítás, hogy a magyar lányok nőiesek és a legszebbek.

Június 29. Napos, kellemesen szeles idő, Heeg - Sloten – Lemmer, kb. 20 nmi

Kiadós szalonnástojást kiadós eső kísért, bőrig ázva hagytuk el Heeg-et. Nyaralóhelyeket érintve szűk csatornákon kellett haladnunk, volt ahol még a mi hajónk is alig fért el a szemből érkezőtől. Érintettünk egy különleges települést, Slotent, ami szép lenyomata a holland vidéki életnek. Kikötöttünk a belvárosban és egy rövid sétát tettünk. A város tele volt olyan segédmotorral, mint itt a Dongó motor volt, csak itt a motor közvetlenül az első gumiköpenyt hajtotta.

A faluban volt egy hajóhíd – az első, amin pénzt szedtek, mert a többit mind ingyen nyitották – ahol a hídmester egy frízföldi szívecskék díszítette fapapucsot lógatott be pecaboton a hajó fölé, abba kellett bedobni a hídpénzt, két eurót mindenkinek, aki áthaladt.
Estére, pont a holland negyeddöntő kezdetére értünk Lemmerbe, sikerült megtalálni az egyetlen kocsmát, ahol csak a pincér volt holland, mindenki más német. A hollandok nyertek, nagy volt az öröm.

Június 30. Felhős, viharos idő, Lemmer – Urk – kb. 20 nmi

Kicsit már hiányzott a hullámzás, Urkot ezért az IJsselmeeren keresztül vettük célba. A part mellett közel vitorlázva, erős szeles, raumos menetben haladtunk szerencsére. Akkora hullámok voltak, hogy kreuzolni ezzel a hajóval nem is bírtunk volna. Mikor közeledtünk a célhoz, akkor vettük észre a térképen, hogy nagyon sok zátony veszi körül Urk-ot, ezért kerülni kellett több mérföldet, hogy végül be tudjunk menni a kikötőbe. A kikötőmester egy kis oldaltáskából – amilyen itt a vonaton van a kalauzoknak – nyomtatta ki a jegyet, amit fel kellett ragasztani a hajóra. Itt barátkoztunk össze a német házaspárral, akik már öreg tengeri medvék, a lányuk nálunk tanul, szereti Magyarországot. Esti meccsnézés, sörözés és egy kellemes vacsora után másnap feltérképeztük a környéket.

Július 1. Napos, enyhén szeles idő, Urk – Elburg – kb. 25nmi

Beszélgettünk egy helyi hajóépítővel, aki éppen egy általa „a gazdagok játékszerének" nevezett 50 éves tiszta mahagóni kb. 12 méter hosszú motoros hajót újítgatott. Közben láttuk, hogy elindultak a vízi mentők az ottani Rupert-tel, ami egy nyitott gumicsónak és 2x300 Le Yamaha motor díszelgett a fartükrön. A hajóépítő dörzsölte a tenyerét, közben mesélte, hogy minden nap valaki a zátonyra fut, akit több száz euróért vontatnak be, majd ő több száz euróért teszi újra úszóképessé a hajót. Aztán egészen elszomorodott, mikor látta, hogy a yacht önerőből távozott. Kikötőfalu révén megtöltöttük magunkat hallal, megnéztük a világítótornyot kívül, belül és elkötöttünk a parttól.
Délután és este kellemes hát- és félszélben hajóztunk, estére értünk a hajóhídhoz Elburgnál, ami pont előttünk zárt be, azt gondoltuk lejárt a munkaideje a kezelőnek. Így Elburgben töltöttünk egy éjszakát. A városkát bástya és vizesárok veszi körül, mértani pontossággal megtervezett település elég nagy kikötővel. Az összes helységre ahol voltunk, jellemző volt a hollandok minimalizmusa. A házak ablakain nincs függöny, belül kevés bútor, szellős, áttekinthető környezet. A lakások mérete kicsi, alig egy két szobásak, de mégis tágasnak tűnnek. A zsebkendőnyi udvar rendezett, tele virággal, a kert végében ott a csatorna, ott pedig lehet ki van kötve egy 38 lábas Bavaria.

Július 2. Napos, szélcsend, Elburg – Harderwijk – Spakenburg – kb. 30 nmi

Kiderült, hogy a híd nem volt zárva, csak egy telefonszámot kellett volna hívni, amin távolról nyitották volna a hidat. Ez a nap a motorozásról szólt. A vízben hűtöttük a sört, fürödtünk egyet a tóban a holland nyár közepén (13 fokos víz, 18 fokos levegő, fátyolfelhős égbolt), Harderwijkben ettünk egy utolsó harniget és szépen lassan eldöcögtünk a hajó anyakikötőjébe.

Csodálatos kalandot éltem meg, érdekes volt olyan helyen vitorlázni, ahol a nyugati életforma vidéki mindennapjaival találkoztunk, ahol a hajózás a munka része, nem csak szórakozásé. Közben a körülmények változatossága más és más különlegességeket tartogatott és persze jó söröket. Jövőre irány Dánia!

Bukta Márk
Hajó neve: Variant
Kapitány: Alexander Logemann