Ment is a telefon az MKB kikötőbe Füredre, hogy mit lehetne tenni, ha mi azért a magunk módján folytatnánk ezt a szép hagyományt. Németh Enikő biztosított róla, hogy szívesen látja a flottát, akár még pályát is csinál nekünk, ha versenyezni szeretnénk.
Körtelefon a flottának: a hétvégi cél változatlan, bár a program némileg módosul.

Pénteken a Hajógyárban kezdtünk, ahol egyébként is áll egy új flottatag, az Anni. Bár elég későn értük oda, azért koccintottunk egyet az érkezés örömére. Szombaton innen indultunk át az MKB-ba, ahol a szél és egyéb viszonyok figyelembevétele miatt úgy döntöttünk, kétfutamos túraversenyt szervezünk.

Első futam MKB – THE, majd a THE bárjában elfogyasztott védőital után a második futam THE – MKB. A terv nagyon jó volt, egyedül az időjárás nem alkalmazkodott hozzá. Így történhetett, hogy a THE-be már hármas mellévett alakzatban érkeztünk, a vendégek nagy örömére.

Mivel új hajó is csatlakozott hozzánk, ezért a tihanyi kikötőt immár négyes alakzatban hagytuk el a lemenő Nap fényében. Füred felé aztán okozott némi riadalmat az amúgy elég jól kivilágított és nem mellesleg nappal is pontosan ugyanott található wakeboard pálya. Rövid egyeztetés után úgy döntöttük, hogy balról kerülve érintetlen árbocokkal juthatunk be az MKB- kikötőbe, és ezt végül a gyakorlat is igazolta.

A Malackrumpliban jót vacsoráztunk volna, ha nem zárt volna be augusztus végén. Én személy szerint sohasem értettem, hogy miben különbözik egy augusztus 16-i hétvége egy szeptember 6-i hétvégétől... Különösen igaz ez erre a nyárra, amikor semmivel sem volt melegebb augusztusban. Mindenesetre valahogy a legtöbb ember agyában van egy kapcsoló, ami menthetetlenül őszi üzemmódra vált, ahogy elkezdődik a szeptember. Nagy szerencsénk, hogy a Sekli ilyen kapcsolóval nem rendelkezik, így hát a Szövi kikötőt vettük célba, természetesen hajóval. A csapatszellemet erősítve egy vitorlásra tömörültünk, a többi hajót pedig az MKB-ban hagytuk. A Sekliben életeket mentettek a pizzák, és egyben kellő muníciót is adtak az este hátralévő részére. Az MKB-ba visszaérve annak rendje és módja szerint minden hajóból került valami a mólóra, amit meg lehetett inni. Így aztán késő estig folyt a szigorúan szakmai diskurzus.

A vasárnapi ébredés és reggeli után aztán búcsút intettünk az MKB kikötőnek és egymásnak. Most is rá kellett jönnünk, hogy ha a folkésok összejönnek, akkor nem tud rossz lenni a program. Egyedül azt sajnáltuk, hogy Bujtor István Folkeboot-ja a Tamangó, bár szépen fel lett újítva, kicsit elhagyottan ringatózik a kikötőben.

Németh Enikőnek és az MKB vitorlásklubnak köszönjük a vendéglátást. Rajtunk nem múlt. Megemlékeztünk Bujtor Istvánról a magunk folkés módján, de azért reméljük, hogy jövőre valamilyen formában újra lesz Bujtor Emlékverseny is.