Bartal Gyuri barátunk Németországban talált rá, Nordenben, Bréma közelében. Éva bizonyára tavakon hajózott, hiszen egyébként a tengeri a só tartós nyomokat hagyott volna a gyönyörű fa hajón. Szárazon tárolták már két éve. Gyuri szerint ez akár több év is lehetett, amit a palánkok bedagadásának normaidejéből lehetett következtetni, de mindenképpen egy nagyon jó karban lévő és védett helyen tárolt matrónáról van szó.

A cirkáló nagyságos asszony hossza 12,6 m, szélessége 2,35 m, merülése egyhetven. Láthatóan nem a hajótest hossza indokolja az Ötvenötös jelzőt, de – mint tudjuk – a schärenkreuzer cirkálók szabványát háromszor is módosították az eltelt száz év során. Hossza miatt Évát ezért sokan Harmincasnak, Negyvenesnek nézik. Teljes súlya 3,5 tonna, ennek közel fele a tőkesúly.

Eredeti törekvés maradt a karcsú test felett a lehető legnagyobb vitorlafelület elérése. Éva csodálatos ívelésű árboca nyilvánvalóan már nem a régi, eredetileg gaffos vitorlázattal használták. Az a hír járja, hogy Svédországban már az építése évében versenyt nyert. A hajó teljes történetének felderítése még Gyurira vár. Nincs könnyű dolga, abba a korba kell visszamennie kutakodni, amelyet még nem rögzített az orrát napjainkban már mindenbe beleütő internet világa.
A grószfallon kívül minden kötél hátra van vezetve, egyedül is kiválóan vitorlázható. Olyannyira kiválóan, hogy 7 tonnás Jeanneau 34.2-es hajómmal utolérni nem volt esélyem, csak a fényképezőgép zoomjával tudtam a közelébe kerülni. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy az én hajóm a 2x130 literes víztartályával és egyéb felesleges terhekkel nem versenyre való. Ez az a megalázó helyzet, amikor rendre elhatározom, hogy már ezután úgy teszek, mint Overdose. Nem versenyzek, csak fedezek.

A cirkáló eredeti állapotához képest modernizált, ám ebből „first blink”-re nem sok látszik. Bárhogy kerestem, facsigát, kenderkötelet nem láttam rajta. Navigációs fényekkel már ellátták, fockrollerrel, fenékszivattyúval szintén. Ugyanakkor a palánkozás, a gerinc, a bordázat teljesen eredeti, igaz, egy-két helyen már látható javítás nyoma, főleg ott, ahol a vörösréz szegecseket már csavarra cserélték. A korabeli hajóépítés trendje szerint a decket festett vászonbevonat borítja, százévesen is újnak tűnik. A XX. sz. elején Éva volt az Ötvenötösök prototípusa Svédországban, talán ezért sikeredett kissé rövidebbre későbbi társainál.
Aki ennyi anyagi és egyéb áldozatot hoz a klasszikus vitorlázásért, annak megszállottnak kell lenni - ami egyébként meglátszik a törődésen, simogatáson kívül Éva új esőkabátján – dicsértem Gyuri gondoskodását. Szabadkozik: a hajón a takarón, a spi-baumon kívül minden eredeti , beleértve a fa bikákat, a tetőablakot, vereteket. Svédországban kevésbé viselte meg a háború vihara a hajókat, nálunk jóformán csak azok „úszták” meg , amelyek víz alá kerültek, mint Kishamis és társai.

2014 nyarán Éva lett a második Ötvenötös a Balatonon a Stefánia után, amely jóval későbbi, 1986-os építésű, fiatalabb hajó, ám kétszer ilyen nehéz és négy méterrel hosszabb.

Kívánjunk tulajdonosának sok örömet, jó szelet a következő évszázadra. Aki a badacsonyi kikötőben jár, vessen egy pillantást a 99 éves Évára is, akinek büszke tartásán kikötve sem látszanak az évek. Ám élemedett korára is tekintettel kijár a nagyinak egy „kezicsókolom”.

További képek a galériában!