„Ennél lejjebb nincsen!” – kiáltott fel Gerlóczy Péter elkeseredett posztjában a minap a Facebookon, amelyben világgá kürtölte, hogy bezárták az idén 82 éves Tihanyi Yacht Clubot. A fenti linken található képek tanúsága szerint a szebb napokat megért egykori piarista klubház meglehetősen leharcolt állapotban leledzik, nem tett neki jót az elmúlt évek állami gazdátlansága.
A Club Tihanyon túl, a Rév utca 7. szám alatt található kikötő és üdülő a végtelen nagy állami kabát egyik zsebéből a másikba vándorolt át egészen az 50-es évektől kezdve mostanáig. A TYC 2012-ben került az Erzsébet Nonprofit Közhasznú Kft. kezelésébe, amelynek sorsát egy április 18-i kormányrendelet pecsételte meg. Eszerint a Kft. valamennyi feladatát április 30-tól a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH) vette át. Igen ám, de a választások utáni kormányátalakítás miatt megszűnt a hivatal, az általa üzemeltetett üdülőprogram sorsáról pedig egy újabb, október elsejei kormányrendelet döntött, méghozzá úgy, hogy megszüntette az üdülők (10 szálló és 10 vendégház valamint 3 tábor), köztük a TYC üzemeltetését is, az ingatlanokat pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek adta át.
Így történt meg, hogy október utolsó napjaiban két ember kivételével a kikötő összes dolgozójának felmondtak. Nincsenek egyedül, ugyanis a hírek szerint a KIH-től összesen 214 embert küldtek el.
Hogy mi lesz a TYC sorsa, azt egyelőre még nem tudni, csak bízni lehet abban, hogy olyan megoldást találnak az üzemeltetésére, ami a klub és a kikötő javára válhat. A kikötőben 78 hajóhely van, amelyből 5 vendégeknek van fenntartva. A 70 használatban lévő helyből nagyjából 30-at használnak a TYC SE tagjai, a klubnak 2014 áprilisában 98 tagja volt.
A Tihanyi Yacht Club története
A TYC gazdag múltja miatt méltó lenne arra, hogy véget érjen a közigazgatási pingpong, amit játszanak vele. A pesti piarista gimnázium 2-es számú cserkészcsapatának öregdiákjai a saját kezükkel építették a mára már szinte felismerhetetlenségig torzított, egykor késő Bauhaus jegyeket mutató gyönyörű csónakházat. Emléküket őrzi a bejáratnál található tábla, amelyen a tervező építész, Virág Pál neve olvasható (aki történetesen e sorok írója nagynénjének keresztapja volt). Az épületet 1934. július 1-jén az a legendás Sík Sándor piarista rendfőnök szentelte fel, aki később Radnóti Miklóst keresztelte és akinek irodalmi tanításai generációk számára voltak meghatározóak a Szegedi Tudományegyetemen is. A klub első elnöke nem más volt, mint gróf Teleki Pál miniszterelnök.
A klubház építésének 70. születésnapjának tiszteletére Mach András és Kubinyi Kinga által 2004-ben készített dolgozat szerint bár a klubházat csak '34-ben adták át, a piarista öregcserkész-csapatban már 1925 óta vitorláztak, köztük olyanok, mint Dr. Fináczy Ernő és Schőmer Ervin. Abban, hogy épület is került a klub feje fölé, az akkori kultuszminiszter, Karafiáth Jenő közbenjárása segített, aki kieszközölte, hogy a bencés rend tihanyi ingatlanaiból egy részt átadjon a piaristáknak, cserébe egy budapesti ingatlanért. 1940-ben egy jegyzék szerint a TYC-nek 5 lajstromozott hajója volt: a Sirály, a Darling (22-es verseny jolle), a Pretty (Fináczy Ernő 24-es túra jolléja), a klub saját tulajdonában lévő 110 nm-es Cutter és az Ica nevű motorcsónak. Bár a háború után, 1947-ben a klubnak 116 tagja volt, és 1948-ban még hároméves fejlesztési javaslatokat szőttek az akkori vezetők, 1949-ben kellő fedezet hiányában, amiből a klubot működtetni tudták volna, a májusi közgyűlésen kimondták annak önkéntes feloszlatását.
Megszűnése után a klub vagyonát a Magyar Vitorlás Szövetségnek adta át, amely a telepet a Ganz Hajógyár egyesületének juttatta. 1956 után a hajógyár elcserélte a tihanyi ingatlant egy visegrádi üdülőre a Külügyminisztériummal. 1960-tól 1972-ig a Magyar Beruházási Bank használatába került a telep, ekkor alakították ki az ott található kikötőt és az újabb épületeket is. 1972-től 87-ig az Állami Fejlesztési Bank, utána az Állami Fejlesztési Intézet (majd ÁFI Rt., aztán Államkincstár) vette át a telepet. Amikor a klub történetéből szemelvényeket közlő dolgozat 2004-ben elkészült, a telep kezelője a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság alá tartozó Humán Jövő 2000 Kht. volt.
A fekete-fehér felvételek Salamon-Rácz Tamás hagyatékából származnak
