Nyolc tagú csapatunk ( öt férfi és három  nő), rajtam kívül mind gyakorlott vitorlázók, Erik jóvoltából egy járműben utazhatott, s egy takaros kis utánfutó lehetővé tette, hogy a csomagoknak is legyen elegendő hely, így a lányoknak két toilette és egy koktélruha is engedélyezett lett. Szerencsére amire valóban szükség lehet, a vízhatlan öltözet is megérkezett az indulás előtt két nappal. A csomagok mennyiségét látva kis csapatunk nehány tagja már aggodalmának adott hangot, mert az egy dolog, hogy a temérdek cuccunk az utánfutóba befér, de vajon a hajóba is bele fér majd?

Vidám utazásunk utolsó kilométereit futottuk, amikor a verseny főrendezője, Hovanyecz kapitány már telefonon érdeklődött, hogy vajon miért nem érkeztünk meg? A gyönyörű és elegáns Frappa kikötőben a személyzet egy kis elektromos autóval segítette a csomagokat a fedélzetre eljuttatni. A regisztráció és a hajó átadása gyors és gördülékeny volt.

Soha nem láttam még ilyen nyugodtnak és csendesnek a tengerpartot, mint most, a szezonkezdet elején. A találkozási hely Rogoznyica bájos kis kikötője fantasztikus illatorgiát árasztott. A mólók mellett a part menti sétányon a hajó felé haladva a sós tenger, a citrusfélék, és a különböző virágok illata fokozta a hely mediterrán hangulatát.

A flotta hajóinak közös mólóján a verseny többi résztvevője már javában pakolgatott és vidáman próbálgatták a mentőmellényeket. Szerencsére volt a kikötő közelében egy kis bolt, ahol még pótolni lehetett az otthon maradt dolgokat, s némi kenyeret is tudtunk vásárolni. Ha tudtuk volna, hogy erre jó ideig nem lesz újra lehetőségünk, kicsit jobban feltankolunk.

Komoly kihívás ez a tengeri hajóverseny, amelyet az összeszokott rendező stáb már a tizedik alkalommal rendez meg. A verseny három hajóosztályban lett meghirdetve: ELAN 350, DUFOUR 445/455, ELAN 385. Mi egy Dufour 455-öst kaptunk, s mivel csapatunkban hárman képviseljük a „gyengébb nemet”, ezért nagyon örültünk a nagy konyhának, és a két mosdónak.  Minden hajó felszereléséhez tartozik a  rádió, a GPS-s navigáció és a nyomkövető kütyük, amik lehetővé teszik, hogy a verseny minden pillanatát valamennyi csapat követhesse, azaz látni lehessen a versenytársak manővereit, haladását és a saját hajónk mozgását.  

A bepakolást és a vizes tartályok feltöltését követően Vodice-be hajózott át a flotta, ahol vártak,  és segítettek a muring kötelet felvenni. Ez az út volt az ismerkedés a hajó felszerelésével. Este csapatösszetartás volt betervezve. Ha tengerpart, akkor halvacsora. Az igazat megvallva itt még nagyon “szezonelős” a hangulat, nehezen találtunk működő éttermet. Végül egy kis kocsmában találtunk vacsora lehetőséget. Finom volt, és nem is vertek át.

Az első futamra készülve korai takarodót fújt a csapat. Vasárnap reggel frissen ébredve, vidáman vágtunk bele az első futamba. A feladatok kiosztása során a „fedélzetmester” szerepet osztották rám. Ez nagyon hálás feladat egy olyan tettrekész zöldfülűnek, mint amilyen én is vagyok, mert nem érzem magam feleslegesnek, mégis ott tudok nyüzsögni, ahol kevésbé vagyok útban.

A verseny közben volt egy-két izgalmas pillanat, pl. a szuper jól sikerült rajtunk. A hajó sebességét még nem találtuk meg, némi hátrányt jelent a betekerhető nagy vitorla, mert a versenyben résztvevő hajók közt néhány telilatnis vitorla is van. Hiányoltuk a hajónkon a kitolható orrsudarat, így a gennakert a horgonyverethez rögzítettük. A futamot hajóosztályunk 4. helyén zártuk, ehhez lehet, hogy a teli vizestartályok is hozzásegítettek.

Este Zuk gyönyörű kikötőjében kötöttünk ki, ahol jó hangulatú, barátkozós este segítette a nap izgalmas pillanatainak a feldolgozását.