Minden versenyen dilemma, hogy a pálya melyik oldalán érdemes haladni, vajon hol van több szél.  A táv nem tűnt túl hosszúnak a rajthajó és a kerülendő bója közt, majd a rendező hajót visszafelé elhagyva még a szigetek közt kellett a befutót megtalálni. Ezen a versenyen volt a legtöbb klasszikus vitorlásversenyre jellemző párharcunk.

Kemény küzdelmet követően a harmadik helyen sikerült befutnunk, az Adria egyik legszebb szigetét a Szerelem szigetet megkerülve.  A biogradi kikötő hatalmas, sajnos nem is sikerült a flottát egy helyre kikötni, így az esti hajós barátkozás elmaradt.

Ebben a kikötőben jó szolgálatot tesz a kerékpár, nekünk szerencsére volt a hajónkon. A két kis összehajtható Brompton nyergében könnyen megtaláltuk a város legjobb kávézóját. Este a hajón egy korai és egy kései vacsora közben esély látogatás, móka, kacagás.

Az otthoni tavi versenyeken is van a versenynapok végén beszélgetés, közös program, de az fakultatív. Egész más az, amikor egy hétig nyolc ember az alig  20 négyzetméteres térben, ahonnan nincs  kiszállás. Szerencsére nagyon jó, összetartó csapatunk volt. Szinte hihetetlen, hogy már közel egy hete a vízen vagyunk. Igazán jó volt velük az együtt töltött pár nap.