Számomra a legjobb olvasmányélmény azt az érzést adja, hogy rólam is szól, én is benne vagyok a szereplők sorsában vagy a karakterek jellemvonásaiban, tehát szinte engem talál meg a könyv, nem is én őt. Most az a kivételes dolog történt velem, hogy nem a könyv, hanem az írója talált meg személyesen. Cserháti Éva vitorlázónők írásait kutatta a neten a könyvéhez és a honlapjához, így lyukadt ki a Porthole öt évvel ezelőtti cikkpályázatán ezüstérmet szerzett Körömolló vs. tesztoszteron c. cikkemnél és a majdnem mindenki által használt közösségi oldalon vette fel velem a kapcsolatot, hogy kifejezze, saját gondolataira ismert, amikor a nőként való vitorlázás pro és kontra érveit listázom. Természetesen ezek után kiemelt érdeklődéssel vártam, hogy kézbe vehessem az ő Könyvhétre megjelent regényét.

Cserháti Éva Plackposta című regényének bemutatóján megosztotta a nagy számú érdeklődő közönséggel egyik meghatározó tapasztalatát, amit a párjával öt évig vitorláson töltött időben gyűjtött a kikötői beszélgetésekből: a tengeri túravitorlásokon nincs női kormányos a Földközi-tenger északnyugati medencéjében. Soha. Itt nem az egy-két hétre kölcsönzött charter hajókra kell gondolni, vagy a versenyeken induló jachtokra, hanem a koratavasztól késő őszig hazatérés nélkül a tengereken vitorlázó párok, családok hajóira. A nők nem vitorláznak egyedül hosszú ideig, nem vezetnek hajót férfi kíséret nélkül. Az ő szerepük betölteni a legénység, a szakács és egyéb kisegítő funkciókat. Esténként a kokpitben megejtett borozgatások mellett elhangzó történetekből jól kirajzolódott Éva számára, hogy a hajókon élő nők többsége nem is maga választotta ezt az életformát, hanem csak a párját követte hol belátással, hol kényszerként megélve azt. Akadt olyan is köztük, aki nemcsak hogy nem szerette, de kifejezetten rettegett a vitorlázástól. Nem meglepő módon azok a nők érezték jól magukat, akik egyenrangú párkapcsolatban éltek és a “háztartási” feladatokat is egyenlően megosztva üzemeltették a hajójukat közösen.
A szerző műfordítóként távmunkában dolgozott öt évig, amíg életvitelszerűen vitorlázott. Sok ihletet merített személyes megéléseiből és az általa hallott történetekből, amiket kiszínezett és regénnyé gyúrt. Nagyon izgalmas regénnyé.

Ez egy vitorlázó kalandregény krimi szállal, sorsok bemutatása, életképek, élmények átadása a hajóséletből és olyan társadalmi témák felvállalása, amiket hajlamosak vagyunk nem komolyan venni.

Az írónő többek között feszegeti a kérdést, hogy vajon azért nem vitorláznak a nők egyedül, mert nem akarnak, vagy mert nincs mód kibontakozni a fedélzeten uralkodó nemi hierarchiában. Ugyanakkor bemutatja az erős, magabiztos és bármikor összefogni kész, védőhálót alakító nők karaktereit is. De nyugalom, uraim! Nem csak nőkről szól és nem csak nőknek szól ez a könyv.

Az útleírásokkal tűzdelt cselekményen túl a mű többféle vitorlázó karaktert is bemutat, akiket a hajózásban jártasak szinte ismerősként megmosolyoghatnak, a nem tapasztalt olvasók pedig színes, átélhető leírásokat kapnak arról, milyen a vizet szelni, mitől sport ez és hogyan erősíti az érzékelést, az egyensúlyt, ezáltal a belső tartást is. Végigkövetjük a főhős lelki útját, amint kikerül a saját csapdái fogságából, és megerősödik. A krimi szál engem méginkább odaláncolt, nem tudtam letenni a könyvet. Csak az utolsó oldalakat elolvasva állt össze minden részlet, amiről ráadásul addig azt hittem, hogy már ismerem. Az olvasmányélmény nem ért véget, amikor letettem a könyvet, fejben előlről átpörgettem a sztorit, például mert újra kellett rajzolnom magamban az egyik fő karakterről kialakított képem, amikor tudatta velem az írónő annak motivációját, kiderül a kora és a külseje, valamint a vitorlázáshoz való viszonya.

A regény nyelvezete nem szűkül a vitorlás zsargonra, tehát nem tántorítja el a laikusokat, ugyanakkor a megnevezései találóak, egy vitorlázó sem gondolhatja, hogy túl vannak magyarázva. Irodalmi élmény olvasni ezt a könyvet. A műfordítóból lett írónő szakmájából fakadóan tudatosan és az olvashatóság szempontjából jól bánik a magyar nyelvvel.

A könyvnek van egy virtuális önálló élete egy honlap és blog formájában.

Cserháti Éva
PALACKPOSTA
Gabo Kiadó, 2016
280 oldal, 2990 Ft