Elég szűk, eligazító tábla nincs, aztán egy két hét múlva már – jelentették – lett. Jobb híján, ideiglenesen rálógunk egy üres partfalra, és irány a kikötőmester, akit azonnal megtalálunk. Kedvesen elirányít egy üres helyre, ahol éppen nem áll senki, és eligazít, miszerint legközelebb egyenesen a daru mellé dugjuk az orrunkat, és ott érdeklődjünk a hova állás ügyében. Szóval itt ez a szokás, tartassék be, a képen piros nyíllal megjelöltem a pillanatnyi megállásra szolgáló pontot.

    A kikötő egyébként csodaszép. Azon túl, hogy víz – villany a külső móló kivételével mindenütt elérhető, tiszta, rendezett, ápolt. Nem is tudom igazán leírni: az egész megjelenés, feeling, családias légkör, számomra nagyon vonzó. Kicsit más, mint az alsóörsi TVSK, ahol vidám gyermekzsivaj, vitorlásoktatás, nyüzsgő forgatag a jellemző – ami szintén nagyon tetszett - , itt a meghitt nyugalom, árnyas, kényelmes „kiülőke – asztalkák”, virágok, bokrok, madárdal. És ami a fő paradoxon, mindez akkor, amikor a mindentudó kikötőmester irányította darus kocsival, a felső traktusban, a tároló kocsikat pakolják nagy szakértelemmel egymás hegyére – hátára. És ezeket még valami mini traktor huzigálja egy csomóba. Erre varrjatok gombot, hogy a pokolba csinálják? És hangsúlyozom, csend és nyugalom honol onnan pár méterre, a part menti parkocskában és a hajóknál.

    Felderítjük a kis birodalmat. Egy camping határolja, kerítéssel és sövénnyel elválasztva. Az szinte természetes, hogy bőven vannak vizesblokkok a formás faépületben, kényelmes, praktikus mosogató – ami nem halpuceváló -. Az viszont különleges, hogy rendelkezésre áll egy komplett konyha, gáz és mikro melegítőkkel, edényekkel, tányérokkal és evőeszközökkel, valamint egy fedett közösségi területtel, ahol az elkészült finomságokat meg lehet enni – inni. És mindez katonás rendben és patikai tisztaságban tartva. Gyanítom, ez az itt honoló társaság érdeme is.

    Az italhűtő ötletességétől egyenesen padlót fogtam. Mellette a falról öntapadós címke téphető, az ott lógó alkoholos filctollal rá lehet írni a tulajdonos valamiféle azonosítóját, ráragasztani a palackra, aztán mindenki megtalálja a sajátját. Fenomenális és egyszerű. Szóval ez az egész szerintem egy tündérkert. És most jön egy nyomatékos kérésem, méghozzá az alábbi linken olvasható dolgokon felül.

http://www.vitorlasrt.hu/index_hu.php?page=teleprend

    Ez a lehetőség, hogy a BHZRT bérlői havi egy alkalommal – tudom, eddig havi két esetben lehetett, és rejtély számomra miért csökkentették - díjmentesen kiköthetnek itt – és más TVSK telepeken, hatalmas kincs és lehetőség. Nagyon szépen kérek mindenkit, ne éljünk vissza vele. Vigyázzunk mindenre, kíméljük a berendezéseket és az eszközöket, óvjuk a rendet és a tisztaságot! És ami a lényeg, ne zavarjuk sem viselkedésünkkel, sem jelenlétünkkel az itteni bérlők életét, nyugalmát, tartsuk tiszteletben szokásaikat. És köszönjük meg a szíves vendéglátást, mint ahogyan én is, előre, nagyon – nagyon szépen megköszönöm megértéseteket. Ámen.

    Alaposan megéheztünk. Kikötőmesterünk egyik javaslatát követve, átsétáltunk a campingbe. Ez tűnt a legközelebbinek, ám nézzük meg. Nagyon kellemeset csalódtunk. Nem egy strandi „itt van bmeg”, hanem egy valódi, igényes, hangulatos, elegáns krimó, árnyas terasszal. Jacht étteremnek hívják. Tűrhető árakon, igen nagy választékban, gyors kiszolgálással, tisztességes adagokat adva, ízletesen főznek. Persze degeszre tömtük magunkat. A tulajdonossal szót váltva megtudtam, hogy a szomszédos vitorlástelep lakói évek óta, nagy számmal visszatérő törzsvendégeik. Ez mindenesetre sokat elárul, tehát ennek hitelt adva, továbbá személyes tapasztalatunk alapján javaslom a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! titulusra.

    Lejjebb csúszott a nap, már nem éget úgy déli hevével. Sétálunk felfelé a kilátóponthoz. Persze, a „vasúti híd” felé. Szomorú műemléke ez egy „jobb kornak”, amikor jeles, hazaszerető emberek megtervezték, megépítették, hazánk (és a monarchia) talán egyik legszebb vonalvezetésű vasútját Alsóörs és Veszprém között. Által kanyargott a Balaton-felvidék árnyas, erdős völgyeinek ölében. Aztán, egy sokak által borzalmasnak tartott kor, pillanatnyi, látszat célokat kergetve felprédálta. Pontos története az alábbi linkeken látható. Részemről no komment. Talán csak halkan annyit, hogy biztosan kell – e szidnunk, mocskolnunk azokat, akik vasutat építenek (olyat, amilyet, ott, ahol), és nem bontanak, megszüntetnek.

https://sites.google.com/site/veszpremalsoorsvasut/tortenet

https://sites.google.com/site/veszpremalsoorsvasut/vonalvezetes

https://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3%C3%B6rs%E2%80%93Veszpr%C3%A9m-vas%C3%BAtvonal

    Bocsesz, kicsit sokat elidőztem eme vasparipa üggyel, másszunk tovább. Az Óvári – messzelátó pont építményét alaposan felújították. Érzésem szerint meg is emelték, ugyanis – harminc éve jártam itt – úgy emlékszem, mintha a domb tetején feküdt volna a szürke kő terasz, tető nélkül.

Kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, majd a lefelé séta közben, még félig – meddig az erdőben egy rókára lettünk figyelmesek, amint az út szélén bogarászott. Nem igen zavartatta magát, csak a közvetlen közelünkből iszkolt el a bozótosba.

    Visszaérünk a civilizációba, kötelező fagylaltozás, majd irány a part. Át a vasúti aluljárón. És leesett az állam. „VASÚT ART JÁRÓ” lett belőle, ami annyit tesz, hogy egy igazán igényes fotókiállítást rendeztek be a teljesen felújított és „múzeumi minőségben” berendezett folyosóban.

    Végig vizslatjuk a képeket, melyek igazán művészi értékű alkotások, ámulunk és bámulunk. Remek kezdeményezés ez az egész, nagyon tetszett. Lássuk a part menti szoborparkot. Ez is gyönyörű. Nemzetközi összefogásból fakadó pénznek köszönhetően tudták megépíteni. Igazán kellemes hangulatot áraszt amellett, hogy neves és elismert művészek egyedi, vagy éppen valami témát felölelő sorozat alkotásai kerültek közszemlére. Minden elismerésem az alkotóknak.

    És úgy általában, Balatonalmádi szép. Jó itt lenni. Lassan bealkonyodik. Kisétálunk a régi mólóra. Minden változatlan. A baloldalt elfoglalja az „Almádi Jacht Club”. Zárt közösség, szó sincs arról, hogy vendég hajókat fogadjanak. Nem szólok rá semmit. A jobboldalon pedig a személyhajónak kell kikötnie. Szóval az a megoldás, ami Alsóörsön bejött, itt műszakilag kivitelezhetetlen. Egyszerűen nincs hely, ahol lett volna, azt sok évvel ezelőtt elkótyavetyélték. Szerintem tehát, vitorláskikötő létesítés ügyében itt „megfőtt a pacal”. Persze, a remény hal meg utoljára. Mindenesetre, ha megépülne egy valódi túracélpont, hát isten bizony, a bejárat előtti tér kellős közepén felállíttatnám Kollár József és Nagy Viktória életnagyságú bronzba öntött lovas szobrát, teljes harci díszben, kivont karddal.

    Addig viszont meg kel elégednünk azzal, ami van. Havi egy lehetőség, az is szűkös, hiszen kínosan kevés a vendéghely. Nincs gumiból a TVSK öble.

    Reggel indulunk tovább, persze még mindig „szembe a nappal”.