Befutunk a Keszthely Phoenix Marina kikötőbe. Jó pár rövid vendéghely akad, viszont mindössze egy olyan hosszú, ahol nyolc méternél hosszabb vitorlás rendesen ki tud kötni. Szerencsénkre éppen szabad. Farkaséhesek vagyunk, nézzük, mit adnak a hajdan volt „Sirályban”.
„Paletta” lett ebből is, olyan, mint amilyen Balatonbogláron van, és nagy „közmegelégedésnek” örvend. A megjelenése hasonló, a kínálata is. Csak éppen az óriási probléma abból fakad, hogy ugye „Bágláron” oda nem jóllakni megy a hajós, hanem „nassolni” ezt – azt, hiszen van a környéken pár „zabáló hely”. Itt viszont több kilométeres körzetben semmi. Visszatérve a választékukra: összesen úgy kétféle elfogadható kaja akad ebéd helyett. A kiszolgálással és a minőséggel semmi gond, sőt ötletes és különleges azon a láva tálcán feltálalt falatka „pipihusi”, meg finom is, csak hát nem pótol egy kiéhezett hajósbandának való főétkezést. Mindegy, így jártunk. Éhen nem halunk, de fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy sem eme jeles kikötőben, sem ennek környékén továbbra sincs egyetlen épkézláb vendéglő. Nagyon sajnálom. És nem is igazán értem. Pedig – amíg csipegettük szerény csemegénket – több társaság is érdeklődött rendes ebéd iránt, majd csalódottan távoztak. Szerintem igenis megérdemelne ez a hely egy valódi éttermet, ami mellett egy ilyen bárszerűség is megélne. És még egyszer hangsúlyozom, ez nem a Paletta ellen szól.
Várjuk a taxit, hogy bekocsizzunk a központba. Döbbenten konstatáljuk: a kikötőt övező mocsári erdőt írmagjáig letarolták.
Szomorú látvány, ahogy a talán évszázados fák, füzesek, lápi bokrok, szabályosan rendbe rakva, halálukban, kegyetlen ravatalra fektetve, várják az elszállításukat. Alig hiszek a szememnek. Egyik legszebb és vadregényesebb része volt ez a városnak. Otthona rengeteg állatnak; róka, borz, gázló és halászmadarak, mindenféle nádban és ingoványban lakó hüllők, kétéltűek, telelő és vándorszárnyasok. Volt, nincs, mehetnek, ahová csak akarnak. Ez ellen nincs szavuk a „természetvédőknek”? Állítólag hatalmas szállodákat építenek. Pont ide. Akkor, amikor a Helikon hotel a szezon közepén is félig üresen tátong. Brávó! Ezzel meg is szűnik a Phoenix csendje, természet közelisége és nyugalma. Szükség volt erre?! Egyre csak füstölgök magamban, úgy utálom az ilyen látványt, mint a varjú a rohadt tököt. Aztán legyűröm felháborodásomat. Egye meg a fene, inkább menjünk tovább.
Mit is nézzünk meg először. Nagyon sok mindent láttunk már:
http://porthole.hu/cikk/8051-a-legtavolabbi-pont .
Van valami, amiről még nem esett szó. Ez pedig a Középkori Erotikus Panoptikum. Mi is az ideológia: a kiállítás a reneszánsz erotikus irodalmat szolgáló könyvillusztrációkra alapul. A XVIII. századi irodalomban sajátos színfoltot jelentenek ezen metszetek, melyek a képzőművészet fejlődésére is jelentősen hatottak. A felvilágosodás nagyjai: Voltaire, Rousseau, La Fontaine és a többiek által fémjelzett időszak az “ész évszázadának” manapság alig ismert arcát varázsolja elénk, holott a maga korában igen népszerű olvasmányok voltak. Az élet örömeihez való jogot, az e világi élvezetek fontosságát hangsúlyozták. A metszetek kétdimenziós síkjából kilépve, a háromdimenziós térbe helyezve panoptikumi viaszfigurák által elevenednek meg elődeink pajzán históriái. Boccaccio ledér asszonyai és a Távol - Kelet sikamlós történései mellett a jelenkor egy - egy szexuális botránya is megtestesül. A világon egyedülálló kiállítás az amszterdami és prágaival szemben újszerűségével, merész naturalizmusával - a látogatók szerint- igazi kuriózum; eddig nem látott erotikus csemege. Megjegyzendő, hogy az installáció három év alatt készült el. A Képzőművészeti Egyetem szobrászművész jelöltjei készítették a nem kis kihívást jelentő kéttucatnyi szilikon figurát. A korábbról ismert viaszfigurákkal szemben (Madame Tussaud panoptikuma), a szilikonból készültek élethűbbek, tökéletes bőrhatásúak, a megtévesztésig valós élőlények illúzióját keltik. A modelleket gipszágyba fektették, majd annak megkötésekor kétfelé vágták. Ebbe, az így keletkezett üregbe öntötték a szilikont, amely megkötése után tükörképe lett élő gazdájának. A mintául szolgáló hölgyek és urak szintén az egyetem hallgatói közül kerültek ki. Ennyit erről, a valóság itt látható:
http://ilovebalaton.hu/esoprogram/2013-05-30/a-szexpanoptikum .
„Tutajozzunk” kevésbé sikamlós, bár mocsaras vizekre. Fiatalkorom egyik kedvenc regénye – filmsorozata volt a Tüskevár. Kíváncsian lépünk be a kiállításra. Érdekes. Az emlékszoba olyan, mint bármely más hasonló helyiség, semmi különös. Egy aprócska terem ad helyet a panoptikum szerűségnek. Mellbevágóan, alig derengő fényben láthatóak az alakok. Méghozzá úgy, hogy a szereplők alakjai, ruhába öltöztetett bábuk, az arcok viszont, előttük lebegő képeken ábrázolt domborműveken jelennek meg, érzésem szerint kicsit idősebb korukban. Közben egy felolvasás hallatszik a könyv megfelelő fejezeteiből.
http://www.babamuzeum-keszthely.hu/hu/matularium
Eredeti ötlet, nekem nagyon tetszik. Azt sajnáltam, hogy nem nagyobb terjedelemben, esetleg több jelenetet feldolgozva láthatom. Érdemesnek tartanám tovább bővíteni, akár az előző bekezdésben említett kiállítás rovására. Valahogy közelebb áll hozzám, gyanítom, mások is így lehetnek vele (ez persze magánvélemény). Amint végeztünk a beltéri látványosságokkal, ne mulasszunk el körbesétálni az udvaron. Igazán különleges műalkotásokat láthatunk. Minden arc olyan, mintha élne. Török Tibi barátom gyönyörű dolgokat alkot, mindig is csodáltam tehetségét és elhivatottságát.
Sétálunk tovább a városban, csak „úgyból”. Nagyon megörülök, amikor meglátom, hogy az évtizedek óta romos pusztulásában düledező, deszkapalánk mögé bújtatott kóceráj tatarozva, felújítva, elegánsan csillog – villog úgy, mint Amazon Látogatóközpont.
Ez már igen. Nagyon ideje volt. És igen szép. Gratulálok! Megint egy újabb látnivaló, méghozzá olyan, ami nem bóvli, vagy valami olcsó, hatásvadász vacak, hanem valódi érdekesség. Témaorientáltan köszönnek vissza a régi korok járművei, eszközei. Keszthely egyre szebb és szebb lesz. Jó ezt nézni, és ilyenről beszámolni.
http://helikonkastely.hu/hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/amazon-haz-latogatokozpont1/
Szinte kötelező számunkra, hogy ha mást nem is, de a Festetics Kastély parkját körbesétáljuk. Ezt is szépen rendbe hozták, majdnem teljesen kész. Virulnak az ágyások, járhatóak az utacskák, ápoltak a fák, működnek a szökőkutak, még esti kivilágítás is van – de rég volt, amikor ugyanezt élvezhettük -.
A napórát viszont eltüntették. Nem értem, pedig egy nevezetesség volt, sőt többünknek szinte zarándokhely. Nagyon sajnálom. Nekem hiányzik.
A parkon keresztül araszolunk le a közforgalmú hajóállomásra. A móló vége meglehetősen kihalt. Az elegáns kávézó a felső teraszon zárva. A nyilvános, valamint hajós illemhelyek, vasráccsal lekerítve, üzemen kívül helyezve. Nofene, rég nem tapasztaltunk ilyet. Vajon mi történhetett? Pedig ez egy prominens hely. Ennyire érdektelenné vált? Persze, egy fia hajó sem áll itt. Mi is sürgősen távozunk. Az állatseregletben azért elgyönyörködünk pár percig.
A hajón vacsorázunk. Kellemesen hűs parti fuvallat lengedez, szúnyogok csak elenyésző mennyiségben szórakoztatnak. Azért egy vastagabb farmering jól esik. Fura, pár napja még az éjszakák is fülledten forróak voltak. Csak telik az a fránya idő. Némán fülelünk jobbra - balra, de nem halljuk az itt megszokott neszezést, cserregést, hápogást, füttyögést. Megtette hatását a láp szanálása. Eltűntek az álatok, úgy érzem végleg. Ez van, a fejlődés és haladás korunkban így történik. Tudomásul kell vennünk úgy, mint azt is, hogy tetszik, nem tetszik nyakunkon a szeptember. És valami megint elmúlik, egy újabb ajtó csukódik be mögöttünk. De legalább idén is eljutottunk ide, teljes lehet a kör. Láttuk ezt is, azt is. És ha mindenáron mérleget akarnék vonni, több a jó, mint az általam rossznak ítélt. Összegezve: mocsári erdőt megszüntették, napórát szétverték, hajóállomás lepusztulva, bezárva. A város viszont egyre csinosabb, látványosabb, romos épület eltűnt, új, szebbnél szebb kiállítások nyíltak, kastélypark – tavacska (aranyhalakkal) rendbe téve. És a Phoenix kikötőben való éjszakázás kérdése is stabilizálódni látszik. Remek ez a túrahely, kár lenne kihagyni.
Reggel indulunk (sajnos) visszafelé. Most már csak egyre fogynak és fogynak a kilométerek. De tartogat talán pár szépséget a hazaút, például a szüreti bulit Badacsonyban.
2016. szeptember 22.
Merlin!
