Kikötés után természetesen elsétáltunk közelebbről szemügyre venni ezt a ritka csodát. Fényképezkedés közben észrevettük, hogy mozgás van a fedélzeten, igyekeztük beszédbe elegyedni a legénységgel. A hajón 28 kadét, 11 fő szakszemélyzet és 2 professzor teljesített szolgálatot, mi a professzorokkal ismerkedtünk meg először. Engedélyt kértünk, hogy felmehessünk a királynőre amit meglepő módon azonnal meg is kaptunk. Néhány fotó, majd mivel zavarni nem szerettünk volna meghívtuk a két profot a szemközti kávézóba, hogy ott folytassuk a beszélgetést.

Mint kiderült, ezek a vidám tanáremberek nem csak a tudományokban jártasak, hanem a vitorlázáshoz is remekül értenek, régóta versenyeznek és figyelik az európai vitorlázás híreit is. Beszélgetésünk fordulópontja az volt, mikor a jelenlévő Domonkos Gábor (Remete) és jómagam Török László (Raffica) megmutattuk képen a két hajót melynek csapatában versenyezünk. A Raffica-ra a Barcolanaról emlékeznek, ahol ők is indultak egy alkalommal, a Remetét pedig a Balatonon látták, megjegyezték, méltóságteljes, gyönyörűen felújított vitorlásnak tartják. A beszélgetésünk innen fogva új mederbe terelődött. Bámészkodó turistából, vitorlázóvá léptünk elő a szemükben. Felajánlották, látva érdeklődésünket a hajójuk iránt, hogy amennyiben a kapitányuk megengedi, tartsunk velük másnap Splitbe a hajójukon.

Este a logisztikát szerveztük. Vitorlásunk, amin öten érkeztünk Pusicába, hogyan jön utánunk ha mi elmegyünk Splitbe?….. Társaink (Salánki Tamás, Úr Tibor, Bús Ákos) önzetlenül, igaz barát módjára vállalták, hogy utánunk hozzák hajónkat, mi ketten pedig pipáljuk ki bakancslistánkon az  - Iskola Hajóval a tengeren - sort……. Ezért Külön köszönet nekik!!!!!

Reggel 7.30. kenesei két fős különítményünk idegesen, várakozva topogott a móló fehér márványkövén. Várjuk, hogy a Kraljica Mora Kapitánya engedélyezze nekünk a fedélzetre lépést. Valamivel 8óra előtt a kapitány megadta az engedélyt!!!! Felléphettünk a Hajóra.

9.00 indulás. Minden óramű szerűen, pontosan, fegyelmezetten történik. Mindenkinek megvan a dolga, a hajón fegyelem, igazi hierarchikus rend. Mi a professzorokkal töltjük az időt, a kérdések sorozata tör elő belőlünk, amit ők rendre megválaszolnak.

A hajó!!! Épült: 2010-ben, Súlya: 378t, Hossza: 47m, Árboc magassága: 36,3m, Orrsudara: 9m, Vitorlázata: 9 vitorla 849m2, Kezelő személyzet: 1 Kapitány, 4 első tiszt, 7 tiszt, 28 kadét. Vitorlázás közben minden kézi vezérlésű, az erő áttételezéseket csigák végzik, a köteleket csomókkal rögzítik, nincsen hidraulika, stopperek, kizárólag a klasszikus, számunkra az Onedin családból ismert fonott kötelek, bikák, fából készült csigák találhatóak a fedélzeten. Amikor a hajó vitorlázat nélkül megy akkor két soros hathengeres dízelmotor biztosítja a haladást, 1300 lóerőt képviselve. Legrövidebben 2 mérföld alatt képes 11csomóról nullára megállni, 1 mérföld kell egy normál fordulóhoz, fél mérföld egy vészfordulóhoz.  A fedélzet alatt még 2 szint található, oktatóterem, étkező, konyha, kabinok, fürdők, gépészeti helységek sokaságával.

A közel húsz mérföldes utat Split-ig úgy két és fél óra alatt tettük meg. Ez idő alatt professzor barátaink, mint kiváló idegenvezetők végig mutogatták a hajó összes helységét, tüzetesen elmagyaráztak mindent. Kikötés után elköszöntünk vendéglátóinktól és a kadétok sorfala között elhagytuk a Tenger Királynője fedélzetét.

Csodálatos, felejthetetlen élmény volt számunkra ez az út. Még most ezt a beszámolót írva is a hatása alatt vagyok, külön öröm volt azzal találkozni, hogy nemzetközi vizeken is szeretik, ismerik a Balatont, érdeklődve figyelik országunk vitorlás sportját. Köszönet mindenkinek aki ehhez hozzátett, hiszen ezzel az “útlevéllel” jutottunk fel erre a különleges hajóra.