Egy új hajóval való ismerkedés nemcsak a vízen, de a parton is rengeteg tanulni valót kíván. Ez a pakolásra is igaz: az átalakított utánfutónkra felhelyezni a hajókat már önmagában is egy közepes nehézságű tetrisz játszmának bizonyult. Mindezt fűszerezte, hogy az Optimisten összesen nem volt annyi csavar, kötél és egyéb apró veret, ami ennek a hajónak csak az árbocán fellelhető. Így a csapatnak jelentős időbe került, mire minden darab helyet talált magának az utazáshoz.

Izola most a ködös Albionra emlékeztető álarcában fogadott minket. Néha szórványos eső tette még zordabbá az időt, amelyben az egyszerű halandó leginkább fordul egyet az ágyában és próbál aludni tovább a zenélő esőcseppek monoton ritmusára.
Mi azonban más célokkal érkeztünk, így péntek reggel igyekeztünk gyorsan vitorlázóképes állapotba hozni magunkat és a kecses paripákat egyaránt.
A fent jellemzett idő ritkán kedvez a szélnek, s bár mi mindhárom nap szinte kivasalt tengeren vágtunk neki aznapi körünknek, ahogy a parttól távolodtunk egyre jobb szél kerekedett, amiben tökéleteset vitorláztunk.

A srácok nagy lelkesedéssel állnak az új feladathoz és nagy ereje a csapatnak az a küzdőszellem ami mindenkit jellemez. Ebben a légkörben a gyors fejlődés garantált.

Folytatás két hét múlva ugyanitt, majd januártól áttesszük székhelyünket Barcelonába, reményeink szerint melegebb vizekre.