A kalózosok már tavaly ilyenkor is az Adrián tartottak edzőtábort az első versenyeken látható pozitív eredménnyel. Mivel március utolsó hétvégéjén már verseny van Agárdon, éltem a felkínált lehetőséggel, és csatlakoztam a Májó (Bödör Gergő) által szervezett túrához. A hajót megpróbáltam feléleszteni téli álmából, ami nem egy egyszerű projekt, ha úgy tesszük el, hogy a hibalista feldolgozásához hozzá se kezdünk. Sebaj, viszünk szerszámkészletet, tűt-cérnát, WD 40-et és Duck tape-et! Nem lehet gond. Indulás március 11-én. Vasárnaptól vasárnapig rá is érek, remek! Itthon még szépen sütött a Nap, kezdett végre kitavaszodni, de a Balatonon még jégtáblák akadályozták a korai vízreszállást. Úti cél Vrsi, furcsa nevű félsziget Zadartól 20-km-re északra. A Sveti Rok alagútjáig méteres hófalak vetették vissza töretlen optimizmusomat, de a túloldal hozta a formáját. 17 fok, napsütés, langyos tavaszi légáram, fűtött szállás és nyitvatartó éttermek segítettek a gyors aklimatizációban.
A hajót pik-pakk öszzeraktuk, látszólag működőképes állapotra, ha a nagyvitorlán nem felejtettem volna még tavalyról 6-8 tetemes szakadást. Nem, a Duck tape itt már nem segített, így Vass Ádámék tartalék vitorlájával megdupláztuk a HUN 82-es rajtszám előfordulását a mezőnyben. A túrán négy hajó vett részt, az említetteken kívül a profi kalózos Nyeste Gábor és a jövő nagy reménységei, a Kovács Buna gyerekek: Kinga és Botond. Természetesen itt volt Májó edzőmotorosa is, ezért hétfőn korán reggel bejelentkeztünk a zadari kapitányságon a szükséges engedélyek megszerzése és a sarc befizetése céljából. Bármilyen furcsa, a horvát Adrián 2,5 m hajóhossz felett már a bürokrácia az úr. Vittük is az alkalomra kreált hajólevelet, a biztosítási kötvényt, a befizetést igazoló csekkeket, de mindez kevésnek bizonyult, mert kellett volna horvát hajóvezetői engedély, tulajdont igazoló okirat meg kitudja mi, mindenesetre érezhető volt, hogy a hatósági ember nem nagyon akar velünk érdemben foglalkozni. Úgy döntöttünk, hogy kegyelmet gyakorolunk, és illegalitásba vonultunk. Ettől kezdve csak a vitorlázással foglalkoztunk. Gyakorlatilag egyetlen esős nap kivételével minden nap tudtunk vitorlázni. Szelet minden irányból kaptunk 0-5 Bft erősségben.
Mit csináltunk? Voltak hosszú összemérős menetek, forduló és halz gyakorlás, spinnaker variációk, versenyek és esténként videós elemzések.
Napi 4-5 órát töltöttünk vízen, azt hiszem ez idő alatt mi többet tanultunk mint egy egész versenyszezonban. Azon túl, hogy szervezett kalózos edzés sehol sincs, magunk sem igazán tudunk megfelelően felkészülni, még akkor sem, ha néha-néha partnerünk is akad. Csak néhány dolog amit megtanultunk, hála Májó mester értő támogatásának: tudunk kapkodás nélkül is spít húzni már a felső bója vonalában. Olyan – nekünk új – mozdulatsort sajátítottunk el, amivel gond nélkül tudunk bőszélben tackot váltani. A lúvszárat erős szélben is tudjuk mozgatni anélkül, hogy megszakadnánk. Megtanultuk, hogy a mancsaft lépegetés nélkül is meg tudja oldani feladatait. Tudatosabban változtatjuk a hajó terhelését, és javítottunk a belső kommunikáció hatásfokán.
Mindez mennyire lesz érzékelhető a tavaszi versenyeken?
Majd meglátjuk!
Fotóalbum itt található
