Ha nem verseny körülmények között történik a tőkesúly leszakadása, akkor nem lett volna senki a hajó közelében, hogy azonnal részt vegyen a mentésben. A vizsgálat megállapította, hogy az összes résztvevő hajó szerkezete delaminálódott, így egy sokkal nagyobb tragédia is bekövetkezhetett volna, ha a másnapi hosszú futamot meg tudták volna tartani.  A verseny félbeszakadt, a sorozat Aranysekli, később Captains Adria Kupa név alatt tovább folytatódott.

Az elmúlt 4 alkalommal már a kormánynál álltam, mert vonzott a verseny egyedülálló különlegessége: az éjszakai futam. A Kékszalagon szocializálódott balatoni vitorlázók ettől még nem jönnének izgalomba, hiszen ott is lenyomjuk a magunk 20-30 óráját. (Ez alól csak a rohanógépek képeznek kivételt, de az ő szereplésük egészen másról szól.) A különbséget a Kékszalag és a Captains Adria Kupa között legjobban talán a mostani 12+1-ik verseny szemlélteti. (Nem a 13. mert ezt a sorszámot nem használják.) A Kékszalagra rákészülünk, rápihenünk, lenyomjuk, majd jól kialusszuk magunkat és ünneplünk. A Captains AK-n már egy napot vitorlázunk, amikor elrajtol a hosszú futam. Légvonalban 140 tengeri mérföld 0-32 csomós szél 3 méternél magasabb hullámok, zátonyok és szigetek, szakadó eső és párás napfelkelte kiséri a mezőnyt a rajttól az ellenőrző pontokon át a különlegesen megválasztott szépségű célig.

Átfagyva, ronggyá ázva lepihenhetünk, de még három versenynap hátra van, nem csekély terhelést róva a versenyzőkre. A szervezők típusazonos 2-3 éves 41 lábas hajókat biztosítanak. Nyilván adódik némi különbség a vitorlázat állapotában, de ez egy technikai sportnál elfogadható adottság. Az árbocba tekerhető grosz borzalmas alakja minden résztvevő számára kihívás, de a nagy hullámokon a bevállalósok, köztük mi is szembesültünk a gennaker terhelhetőségének korlátaival. A kaució biztosítás 190 Eurós önrésze kezelhető mértékű kockázat. Az sem mindegy milyen csapatot sikerül szervezni, mert arra nem sok idő van, hogy a kevésbé gyakorlottak megszerezzék a szükséges rutint. Az élmezőnyben jellemzően az évek óta együtt vitorlázó csapatok végeztek.

Egy ilyen versenyen ahol nincs súlyhatár érdemes a maximális 7 fős létszámot kitölteni. Fontos, hogy legyen elég ember a hajó kiegyensúlyozására, de az sem árt, ha többen is el tudják vezetni a hajót. Vannak olyan elvetemültek, akik még a vízkészlettől is megszabadulnak, mert a hajónak könnyűnek a legénységnek nehéznek illik lennie. Érdemes az orrhorgonyt leszerelni, mert a legkisebb ütközés esetén is csúnya pusztításra képes. A spray hoodnak és a bimininek csak az éjszakai kikötőben van szerepe, verseny közben teljesen feleslegesek. A szakadó esőtől esetleg megvédenek, de a kilátást totálisan lerontják. A hosszú áztató eső leghatékonyabb ellenszere a nagyon drága offshore ruházat. Próbálkoztam a trocken néven közismert zoknis száraz ruhával. Teljesen értelmetlen viselet 24 órát meghaladó időtartam esetén. A belső izzadság a legvastagabb aláöltözetet is ronggyá áztatja, ettől elviselhetetlenül hideggé válik.  Pisilni csak a legénység segítő közreműködésével lehet, és még a lábunk is lefagy. Az átnedvesedett cucc szárítására esőben a legjobb megoldás, ha a kikötőben beindítjuk az állóhelyi fűtést, a szalonban lógatunk és mi magunk a kajütökbe húzódunk. A hosszú futamon jól jön a meleg étel, a forró ital, de ehhez olyan önfeláldozó konyhás kell, akit a hullámzás nem tesz beteggé. A mi hajónk felszerelésében a kávégép kulcsszerepet játszott, de ez a csapat függősége miatt nem volt kérdés.

A szervezők idén olyan tracking szolgáltatást biztosítottak mely a szokásos mindenki által elérhető adatokon kívül – sebesség, irány, sorrend, stb...- azt is jelezte, ha bármelyik hajón beindították volna a motort. Ennek azért is nagy jelentősége volt, mert azon túl, hogy kizárta a csalást, feladta a leckét arra az esetre, ha az elhúzódó hosszú futam alatt elfogyott volna az áram. Mi saját töltő generátort csomagoltunk, de erre most nem volt szükség.

A verseny a szervezők szándéka szerint a jövőben új szemlélettel kerül megrendezésre. A résztvevők prioritásai jelentősen eltérnek. Vannak akik a rövidebb egynapos túra, vagy pályafutamokat kedvelik és vannak olyanok akik kifejezetten a hosszú többnapos szakaszt preferálják. Ahhoz, hogy mindkét szemlélet megtalálja a számítását, a jövőben – egy héten belül - két külön versenyen indulhatnak a csapatok. Lehet csak a rövid egy napos versenyeken indulni, kihagyva a többnapost, lehet csak a hosszúra nevezni és természetesen bevállalható mindkét verseny is.

Bár a hosszú amatőr versenyek úttörője a verseny alapító főrendezője Hovanec Zoltán szándékától nem áll távol a nehézségi fok emelése, a résztvevők nem álltak egyöntetűen a szándék mellé. Vannak akik a 120-140 tmf távot is sokallják, miközben a csehek és az osztrákok 40 hajós flottákkal 3-400 tmf-es távot is lenyomnak. Remélem a verseny a jövőben is megőrzi egyediségét, de azt sem bánnám, ha valamikor egy versenyen indulhatnának a tenger nélküli országok megszállottjai.

Valóban a Captains Adria Kupa a magyarok legnehezebb tengeri versenye? Minden elfogultságom mellett, - ha úgy fogalmazunk, hogy ez a magyar amatőrök legnehezebb tengeri versenye, akkor a válaszom: igen. Nehézségét, presztízsét nem csak a one design szemlélet, az éjszakákba nyúló hosszú futamok, de az „elborulós”  társasági események üdítő hiánya is kiemeli a hasonló, hazai szervezésű regatták sorából.

Eredmények itt: https://captains.hu/adria-kupa/eredmenyek/