A kondi gépekkel relatív könnyű az élet: szinte mindegyiken vannak a megmozgatott izomcsoportokra és a helyes használatra vonatkozó ábrák, leírások, így aránylag jó testnevelési és önismereti alapokkal, minimális anatómiai tudással és némi józan paraszti ésszel – annak ellenére, hogy erősen ajánlott - személyi edző nélkül is elég nyugodtan neki lehet állni használni őket.
De mi a helyzet a terem sarkában feltornyozott, a súlyzókon túlmutató, mindenféle egzotikus nevekre hallgató egyéb eszközzel? Hiába sokrétű viszonylag a sport történelmem és vagyok elég nyitott is új mozgás formákra, az eszköz használat leginkább mégis rémes emlékeket ébreszt fel: a mindig összebogozódó szalagtól és a fájdalmas esésektől a gerendáról megszabadultam ugyan amikor balettre váltottam a művészi tornáról, de a medicin labdás kidobós és zsámoly ugrás okozta kék-zöld foltok elől nem tudtam elmenekülni sem az általános iskolai, sem a gimnáziumi tornaórák alatt.
Az érettségi óta viszont szerencsére eltelt elég év ahhoz, hogy feldolgozzam ezeket a lelki sérüléseket is, így a minap új szemmel néztem körbe a teremben, hogy mi mindennel lehetne nemcsak célzatosabbá, de izgalmasabbá is tenni az edzéseket. A kép színes, hosszú, változatos, mindenféle jól csengő külföldi névvel: a különböző anyagú és formájú neoprén, króm, műanyag, cement, vízzel tölthető, kézi, láb, B-shape, kettlebell, Kamagon, Surge stb. súlyzók, rudak, tartályok mellett a legtöbb helyen tartanak ugró, gumi, legalább ötféle néven futó funkcionális/power/sand/battle/sling trainer köteleket, a Matyi által is említett SMR henger vékonyabb, vastagabb, puhább, keményebb változatait, TRX kitet, crossfit keretet, de az én szemem leginkább a gömbökön akadt meg: a már jó néhány éve népszerű óriáslabdán és nemrégiben feltűnt félgömb társán, a Bosu-n.
A gömb forma és a puha anyag lényege nem túl bonyolult: instabil közeget hoz létre az edzéshez, így egyes izomcsoportok helyett szinte az összes izmot egyszerre dolgoztatja, miközben az állandó egyensúlyozási helyzet fenntartása az agyat is folyamatosan fejleszti – Matyi útmutatója alapján a legmegfelelőbb eszközök egyike tehát a vitorlás felkészüléshez.
Erőnléti feladatok számtalan mennyiségben és variációban végezhetőek mindkettőn: fekve, ülve, állva - bár a fitball-on már térdelni is inkább haladó kihívás, nemhogy felállni rá, ezért kezdésnek a Bosu-t ajánlom, ami nemcsak könnyebb, de a sikerélmény is gyakorlatilag azonnali.
Kedvcsinálónak íme néhány online video:
Rengeteg egyszerű, gyorsan megtanulható gyakorlat, bónuszként pompás zeneválasztással: 60 Bosu Ball Exercises
A parádés zenei aláfestést a továbbiaknál sajnos nélkülöznötök kell, de ha az alapokkal megvagytok, íme a haladó verzió, a Bosu+TRX kombo:
Challenging Bosu/TRX Combos To Try
TRX + BOSU 50 exercises workout
Ha már jól megy a Bosu, jöhet a fitball a kezdő egyensúly gyakorlatokkal: 7 Stability Ball Balance Exercies
Aztán íme Matyi és a karácsonyi cápák: Matyi a labdán
Ehhez kapcsolódóan a felállás helyes technikájának sorozat epizódjai: Step 1: Kneeling, Step 2: Putting Your Feet, Step 3: Balance on All Fours, How to Stand
És ha ez is megvan, jöhet a kettő együtt: Stability Ball Meets Bosu Ball
Aki pedig idáig jut, lsz szóljon, megyünk felvenni:
Deck helyett a télen gömbre fel tehát, de azért óvatosan – 1:25-nél Crazy Balance Mitch Gilman-nek tuti nem jobb a valaha volt tesi órai zsámolynál...
Kovács Vica
PS: ez itt nem egy PR cikk – de ha bárki meg akarna ajándékozni egy Bosu labdával, nem állok ellen.
