Három napos versenyen vannak túl egy hosszúra nyúlt hétvége után a kishajósok. A Tihanyi Hajós Egylet rendezésében lezajlott Olympic Regatta tartogatott ugyan meglepetéseket, bár ahogy néztem jobbára most is azok végeztek elöl, akik szoktak. Ettől függetlenül a többiek sem unatkoztak hiszen már az első napon, induláskor a rendelkezésre álló két sólya próbára tette a mezőnyt, de ahogy mondják "magyar ember leleményes" így ha nem is a hagyományos módon de azért vízre kerültek a hajók. 

Itt még korántsem értek véget a kalandok, ugyanis a nyugati medencében felállított pályára kellett átjutni a seregnyi jollénak az akkor még nudli hátszélben, a szombat délelőtti intenzív kompforgalom mellett. Voltak nehéz pillanatok, minek is tagadjam. Mivel a kishajók korlátozott lehetőséggel bírtak, ezért több esetben az extraűber útjogos komp váltott csapást -vagyis kerülgetett minket- mindenféle háborgás és számonkérés nélkül. Ezúton is köszönjük a türelmüket. 

A hármas közeli szél jó alap volt, hogy mindhárom futamban túlélőgyakorlat helyett ésszel vitorlázhasson a mezőny. A taktikázásoknak köszönhetően többen kerültek közeli kapcsolatba a Szántód-Földvár vonalban strandoló, csónakázó vagy csak a vízben nézelődő családokkal, nyugdíjasokkal de ha az ember agyában elkezd dolgozni a vezérhangya és azt hajtogatja, hogy déli part, déli part akkor bizony menni kell. A kikötésre, vagyis partra érkezésre is rányomta bélyegét a rendkívüli létszám de az egyesület felkészülten várta a harcosokat, sorban állás alatt mindig akadt elég segítő kéz ami átvette a hajókötelet vagy előkerítette a sólyakocsit.  

Vasárnapra a szél elfogyott, jött helyette eső. Az eső után pedig nem köpönyeg, hanem értékelhetőnek nem mondható szél érkezett így a parton kellett átvészelni a napot, de a soha véget nem érő sztorizások és a frissen csapolt sör sokat javított a helyzeten. Vacsorára pazar csirkepaprikással kedveskedtek a házigazdák ám az est királynője a kétféle rétes, azon belül a meggyes volt. 
Kellett is a kalória hiszen a hétfő nem csak a dolgozóknak volt munkanap. A szombathoz hasonlóan a nyugati medence volt a helyszín ahol ötös-hatos északi szél és emberes hullámok fogadták a mezőnyt. Ha nem is örömittasan, de az első két egység még elrajtolt ám a szemerkélő majd leszakadó eső nyomásának engedve a rendezőség lefújta a délelőtti programot. Érdekessége a napnak, hogy a pályára menve simán siklásban lehetett átporolni a szoroson, míg visszafelé több esetben a motorosok segítségére szorultak a harcosok. Némi parti várakozás után ismét zöld jelzést kaptak a versenyzők, ám  aki nem bízott az idő javulásában az addigra elkezdte leszerelni a hajóját, így az eredményhirdetésre a dobogó kicsit foghíjas lett, de ez semmit se von le a remek hétvége értékéből.