Mivel délután 5-kor itt már sötét van, és a vihart csak este 7-re jósolták ezért még világosban sétáltunk volna a parti sétányon, de azt talán a napok óta fújó erős Jugó miatt elöntötte a megemelkedett tenger. A kikötőben a mooring fiúk levették a hajókról a passarelákat, és serényen kötözgettek. Az előjelzés igen pontos volt. Az amúgy sem gyenge 30-40 csomós szél elkezdett erősödni, dörgött és villámlott, de ezt nehéz volt zivatarként felfogni. A megszokott kikötői zajok, a csattogó fallkötelek, a süvítő vantnik és a zászlók berregése mellett valami földöntúli dübörgés vette kezdetét. Nagyobb szélben a hajók lengése még zárt kikötőben is természetes, de itt nem ez történt. A villámok miatt áramtalanított hajóban kuksoltunk amikor az iszonyatosan el kezdett rázkódni. Komolyan aggódtam, hogy vajon az állókötélzet kellő erősségű –e ekkora dinamikus terhelés viselésére. Kibírta.

Éjfél után a szél csendesült kissé elfordult Dél felé, így mi is nyugovóra tértünk.

Keddre virradóra szikrázó napsütésben, kellemes 20 csomós DK-i szélben vágtunk neki hosszúnak ígérkező utazásunknak. Eleve 2-es reffet állítottunk az amúgy telelatnis grószra, a fockot meg bátran kitekertük mivel a Hanse önváltós rendszere elég szűkre méri a felületét.

A kurtítás és az 1,90 es kíl ellenére a hajó eléggé megfeküdt, de viszonylag kellemesen tartotta az irányt alig volt kitörési hajlama, igaz hogy a boomot kiengedve  hagytam, hogy csak a latnivégek fogjanak. Eredetileg csak Tribunj kikötőjéig terveztük az első szakaszt, de a kényszerű pihenő miatt a következő napi adagot is le kellett tudnunk. Ahhoz, hogy elérjünk Skradinba reggel 8 kor már úton voltunk. Viszonylag simán elkreutzoltunk a Murter sziget északi végéig, de innen már nagyon göröngyös lett a pálya. A sziget külső oldalán 2-3 méteres hullámok és 30-35 csomós szél várt minket. A grószt nem tudtuk jobban kurtítani, a kettes reff talán ha 2 méterrel rövidítette meg az első élet, így a fockból tekertünk be valamennyit. Éles menetben sikerült a parttal párhuzamosan haladnunk, de azért nagy megkönnyebbülés volt amikor a sziget déli végén végre leejthettünk. A félszeles menetet nem tudtam kézben tartani, mert  megnőtt a lúvolási hajlam, ezért a grószt levettük és csak fockkal gyönyörűen becsúsztunk a sibeniki csatorna bejáratán.

Nagyon szép élmény utószezonban vitorlázni. Egyáltalán nincs hideg, lehet persze, hogy ez a Jugónak köszönhető, azonban számolni kell a lerövidült nappalokkal. Gyakorlatilag 8 óránk volt, hogy világosban eljussunk Biogradból Skradinba, amit csak úgy tudtunk teljesíteni, hogy kihagytuk a sibeniki városnézést és egyből ráfordultunk a Krka medrére.

Pont 4kor még napnyugta előtt értük ei a skradini kikötőt. Kicsit azért drukkoltam, mert az egyik legzsúfoltabb kikötőben nyáron szinte lehetetlen foglalás nélkül helyet kapni. Na de ilyenkor? Először is elénk jöttek egy motorossal elkisértek a létező legjobb helyre, segítettek a kikötésben és udvariasan tájékoztattak arról miként tudjuk megtekinteni a környék összes látnivalóját. Végre sikerült összehoznunk egy zavartalan meghitt  gyertyafényes vacsorát is a kokpitban. Itt jegyzem meg, hogy ilyenkor már nincs szúnyog, nincs darázs, de a legszebb, hogy nincs tömeg!

A reggeli parti kávézás után meglátogattuk a Park leghíresebb nevezetességét a csodálatos Krka vízesést. A hét mésztufa lépcsőn lezúduló víztömeg látványa, a káprázatos természeti környezet maradandó élmény minden látogató számára.

Kevéssé ismert látványosság a helyi autó múzeum, ahol nem csupán  négykerekű járműveket láthatunk, de egy tovatűnő korszak tárgyi emlékei is megelevenednek.

Változik a világ változnak a hajózás megszokott kellékei. Találkoztunk egy hagyományos kinézetű halász csónakkal. A klasszikus evezőst ma Yamaha külmotor hajtja, a horgonyt kétsebességes Andersen csörlőn át kurblizza a ma halásza, de a hálókiemelő daru kötelének orsóját egy 21 sebességes bringa vázának integrálásával pörgeti. Lehet, hogy az újzélandi AC csapat bringás grinderei adták az ihletet, vagy fordítva?

De láttunk a kikötőben török gulet és a mediterran galeassz jegyeit magán viselő  izét a fedélzetén diogenész hordójára hajazó kajüttel természetesen orr és far sugárral előrenyúló félelmet keltő bulbás orrkiképzéssel.

Holnap elindulunk visszafelé, a terv az, hogy ezúttal a Murter szárazföld felőli oldalán haladunk alkalmazkodva a Tisno híd nyitásához. Van még két napunk, talán sikerül...

Folytatjuk....

További képek a galériában:

https://www.facebook.com/pg/portholeportal/photos/?tab=album&album_id=10156707489028972

https://www.facebook.com/pg/portholeportal/photos/?tab=album&album_id=10156707829623972