Az egy hetes túránk során, mintegy 200 tengeri mérföldet hajózva a három „középső” szigetet, Tenerifet, Gran Canariát és La Gomerat látogattuk meg.
Indulási kikötőnk Las Galletasban volt, Tenerife déli részén, a sziget fővárosától, Santa Cruztól kb. egy órányi autózásra.
A hajóátvétel a megszokotthoz képest gyorsabban és jóval hamarabb történt. Délután kettőkor már az összes csomagot bepakolva az egész legénység a hajó fedélzetén tartózkodott. Ez alkalommal egy 2003-as Beneteau Oceanis 393-as vitorláshajóra esett a választásunk, mely korához képest kifogástalan állapotban várt ránk. Egész úton semmilyen problémát nem tapasztaltunk.
A délutánt vásárlással és a készletek feltöltésével töltöttük el. Első közös vacsoránkat pedig a kikötő végében található fehér-kék színű, gyönyörű óceáni panorámával büszkélkedhető, családias hangulatú étteremben fogyasztottuk el. Nagyon finom tengeri ételek és bőven az európai átlagár alatti árak jellemezték ezt a kis vendéglőt (ami egyébként a szigetcsoport többi tagjára is igaz).
Kellemes, nyugodt hajón töltött első éjszaka után, hajnal 5 órai indulás mellett döntöttünk. A kikötő elhagyása után dél-nyugat felé vettük az irányt, megcélozva La Gomeran található, San Sebastian városka kikötőjét. Nagyon gyenge háromnegyed szélben, alig hullámzó óceánon haladtunk az első néhány órában. A nap felkeltével a szél felerősödött majd a délelőtti órákban váratlan módon gyakorlatilag teljesen elállt, hogy az utolsó mérföldeken újra erőre kapjon. Az óceán kezdetben sima és nyugodt volt, azonban nem tartott sokáig ez az állapot. A két sziget közötti nyílt vízen még a váratlan szélcsend ellenére is általánosak voltak a 4-6 méteres hullámok. Adriához viszonyítva a hullámhosszak meglehetősen hosszúak, nem bukdácsol annyira hajó, ellenben sok, mindenféle irányból érkező „döghullámot” tapasztaltunk, mely a kevésbé hullámzó vizekhez szokott hajósok gyomrát igen nehéz feladat ellé állította. Állatbaráthoz méltóan, többen is megetették a delfineket.
Dél körül futottunk be a kikötőbe, a vártnál valamivel több viszontagság árán. A kikötőbe való bejutás nem olyan egyszerű, északról hosszan elnyúló és rendkívül magas hullámtörő, délről fenyegető sziklák és a kettő között kezdődő sárga bójasort kell követni egészen a kikötő szájáig. Belépés előtt engedélyt kell kérni a 12-es VHF csatornán, ugyanis a szigetek között közlekedő komp is megszokott itt állni. Ha az engedélyt megkaptuk, utána lehet hívni a 9-es csatornán a marinát. A kikötő úszómólós és nincs mooring. A hajó kikötése után, immár gyalogosan fedeztük fel a sziget fővárosát, San Sebastiant. A szigeten mintha megállt volna az idő, totális nyugalom és csend jellemző, egyértelműen a pihenni vágyók paradicsoma, nyüzsgő éjszakai életről ne is álmodozzon az ember. A sziget főtere mellett található Kolombusz szobor mindenképp említésre méltó. Mielőtt elindult volna az újvilág felé, itt állt meg utoljára, hogy feltöltse a készleteit. A Kolombusszal való „találkozáson” kívül még egy óriási élményben volt részünk. Volt szerencsénk helyi szurkolók között megtekinteni, ahogyan kedvenc focicsapatom 5-1-el hazaküldi az ősi rivális madridiakat. La Gomeran egyértelműen a Barcelona a népszerűbb a két gigász közül, még egy pluszpont eme kicsi sziget lakóinak! :)
Másnap szintén a kora reggeli órákban indultunk vissza Tenerifére, Marina del Surba, indulási kikötőnkbe. Immár megedződött gyomorral, szikrázó napsütésben, 25-35 csomós negyedszélben szeltük a hullámokat. A felejthetetlen vitorlásélményről a háttérben bömbölő ACDC és egy váratlanul felbukkanó 10-12 fős delfin raj gondoskodott. A délutánt jobbára pihenéssel, városnézéssel töltöttük. Megpróbálkoztunk horgászattal is, azonban magyar löncshús (legjobb csali ever!) hiányában hoppon maradtunk, így kénytelenek voltunk beérni a helyi éttermek halkínálatával.
A következő napra nem terveztünk hajósprogramot, helyette bérautóval körbejártuk a szigetet.
A szigettúra során láttuk Los Christianos és Playa de las Americas gyönyörű, fehérhomokos strandjait, a sziget belseje felé haladva, megpillantva a közel 4000 méter magas Teide-vulkánt lélegzetelállító élményben volt részünk. A fő célpontunk a sziget északi partjainál található Puerto de la Cruz városa volt, azon belül is a Loro Park, annak fő attrakciójával, a méltán híres „orca-showal”.
Valamivel napnyugta után érkeztünk vissza a hajóra. Gyors vacsora és készülődés után elindultunk a „nagy útra”, Gran Canaria déli partjai felé vettük az irányt. A kezdetben barátságos, szinte már ringató hullámokat féltávhoz érkezve felváltották az óriási, olykor 8 méteres hullámok is! A dolgunkat az sem könnyítette, hogy a kezdetben észak-keleti szél teljesen keletivé fordult, gyakorlatilag ellehetetlenítve a hajó stabilabbá tételét, bármiféle vitorla felhúzását. Az éjszaka során két óránként 2 fős műszakok váltották egymást. Hajnal 5-6 óra tájékán értük el a sziget délnyugati csücskét, mintegy varázsütésre elcsendesedő óceán képe fogadott minket. A kemény és kimerítő éjszakai menet után meseszép időben, örömhajózva futottunk be Puerto Rico kikötőjébe a délelőtti órákban. A nap hátralévő részét a kikötő közvetlen szomszédságában található luxusszállodák strandjain és a mögöttük található sétányon töltöttük napozással, pihenéssel és kicsi butikozással, nézelődéssel.
A következő napon szokásosnak nevezhető szigettúra volt soron, fő célpontunk Maspalomas és természetesen a Szaharára emlékeztető homokdűnék voltak. A kikötőtől 10 perc sétára található autóbuszállomásról 2 euroért, 15-20 percenként indultak a buszok. A menetidő bő félóra, Maspalomas központjában áll meg a busz. Innen alig néhány perc séta az óceánpart és annak mentén észak-déli irányban húzodó homokdűnék. A 4-5 kilométer hosszan elnyúló homokdűnék teljes egészében gyalog bejárhatóak, feltéve, hogy a talpunk bírja a forró, meleg homokot. Sajnálatunkra azt tapasztaltuk, hogy a dűnék legészakibb részén olyan erős melegfront érzékelhető, hogy már nem csak a talpunk de egyéb más testrészünk állapotára is nagyon oda kell figyelnünk. Férfitársaim, fogadjátok meg jótanácsom. Ha valamit a homokba ejtetek, le ne hajoljatok érte, hagyjátok ott, vegyetek újat! :) Ellensúlyozva az erős „fronthatást” a hét fénypontjaként egy lánykérésnek is tanúi lehettünk! Orsi, Tibi ezúton is szívből gratulálok és sok boldogságot kívánok Nektek!
A késő esti órákban értünk vissza Puerto Ricoba, melyet egy kiadós steakvacsora és rövid pihenő után újabb keménynek ígérkező éjszakai menet követett. Célunk a Kanári-szigetek fővárosa, Tenerife északi részén található Santa Cruz városa volt. A kezdeti szélcsendnek és selymes hullámoknak ezúttal már nem dőltünk be. Gran Canaria takarásából kiérve, megjött minden. Gigantikus hullámok, 25-40 csomós szél. Nem volt más hátra, mint ACDC be, orrvitorla ki és éles negyedszélben rekordidő alatt, még napkelte előtt megéreztünk Santa Cruzba.
Reggeli, délelőtti szunyókálás után az utolsó napon nyakunkba vettük Santa Cruzt is. A városnak valóban város jellege van, sok ember, sok autó, néhol szemét, érződik, hogy a szigetcsoport legnagyobb és legnépesebb települése. Gyakorlatilag az egész délután bolyongással, bámészkodással és shoppingolással telt, amit „megkoronáztunk” a város főterén található esti, fergeteges szabadtéri koncerttel. Köszönjük La Guardia, köszönjük Dorada és Captain Morgan, köszönjük Kanári szigetek...
This is boat El Cilantro... :)
Kiss Dávid
skipper
2018.10.27 2018.11.03
Spanyolország, Atlanti-óceán, Kanári-szigetek
