Az idei Kékszalaghoz gyűjtőköri napokat szervez a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködve a Magyar Vitorlás Szövetséggel és az Europeana gyűjteménnyel. A Kékszalag Fesztivál helyszínére, Balatonfüredre, a Vitorlás térre várják mindazon naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket és egyéb dokumentumokat, melyeket tulajdonosa a kulturális örökség részévé tenne. Szatucsek Zoltán a Magyar Nemzeti Levéltár Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Uniós Projektek Igazgatóságának vezetője a Vitorlázz Itthonnak elmondta, céljuk a hazai vitorlázás, valamint a Kékszalag személyes emlékeinek megőrzése és átemelése a jövő generációi számára.

Az ünnepek mesés szélviszonyokkal ajándékozták meg a vitorlázókat. A korlátozott lehetőségeket sokan próbáltuk kihasználni, ki így ki úgy. A hatósági szigor szőrszálon csüngő Damoklész kardját azonban éreznünk kellett a fejünk felett.

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

Itt megtekinthető a balatoni és a velencei-tavi aktuális vízállás, illetve a Sió csatorna vízszintje.

Elérkezett a zölden viruló, virágillatos május, végre kezdetét vette a gyakorlat. Két hétvége, a másodikat követő hétfőn vizsga.