Van a túravitorlázásnak azonban egy másik, elérhető oldala is, a charter hajózás!  Ma már a világ minden pontján találhatunk bérelhető hajókat. Helyenként rengeteget, mint a közeli Adrián, máshol meg csupán néhányat. Így volt ez idei két legkülönlegesebb túránkon Cabo Verdén, vagy a napokban véget ért sarkköri kalandunknál, ahol csaknem 8 hónappal előre kell gondolkodni, tervezni, foglalni. Az árak többé-kevésbé hasonlóak!

Hajózhatunk költséghatékonyan baráti társasággal, vagy hasonló érdeklődésű társaság híján csatlakozhatunk egy meghirdetett túra szabad helyeire. Ez sok esetben új barátságokat, új impulzusokat hozhat az életünkbe.  A megszerezhető élmények mellett acélozza a tolerancia képességünket is!
Hajózhatunk a tengereken könnyű, nyaralós módon. Illetve komoly kihívásokat jelentő tengerészes túrákon (az enyémek többnyire ilyenek); izgalmas, kevesebbek által keresett hajózási területeken!

Soha ne higgyünk hát azoknak, akik kényelemből, lustaságból, kishitűségből, uram bocsásd, talán irigységből táplálkozva próbálnak lebeszélni álmainkról!

Miért pont az Északi-sarkkör, a Nordkapp?

Az álmok makacs dolgok! Ott rejtőzködnek a lelkünk mélyén észrevétlenül, mígnem egy kép, egy szó, vagy bármi, utat nyit nekik!
A történet csaknem 50 éve kezdődött…

Az Aga utcai nevelőotthon legfelső emeletén, a félelmetes nyikorgó falépcsőt leküzdve, egy csodavilágba csöppentem. Hatalmas polcokon könyvek sorakoztak ott és mérhetetlen csend, nyugalom áradt szét a teremben. A könyvtáros néni hamar észrevette, hogy az ábrándos tekintetű apró gyerek nem az indiánok, a prérik, a vadnyugat világa felé vonzódik mint korosztályának többsége akkoriban. A hajós kalandregények, Dékány András regényei után, sorra az igazi útleírásokat adott a kezembe. Scott, Amundsen, Nansen, Nobile, Shackleton és még sokan mások, váltak az én hőseimmé. Szinte észrevétlenül lopódzott be ebben az ódon, papír illatú szentélyben lelkembe a tengerláz, a távoli világok iránti vágy!

Néhány évtizede már, hogy a vitorlázást, eleinte hobbyból, majd hajóépítőként, később vitorlás oktatóként életformámmá tettem. (,,Tedd munkává a szenvedélyed és soha többet nem kell dolgoznod!”) A tengeri túravitorlázást eleinte az Adrián kezdtem. Majd a kalandvágy és az egykori olvasmány élményeim táplálta álmok egyre messzebbre tolták a vonalzót a térképemen a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán irányába.

Januárban a Zöldfoki-szigetek túrámról hazafelé repülve, a Teide vulkán 3800 méteres havas csúcsa felett eszembe jutottak gyerekkori olvasmányaim a sarkkörök úttörőiről.  A zsúfolt, tömeghajózásos Adria után ellenállhatatlan vágy fogott el a fjordok világa iránt. Már a repülőn tervezni kezdtem villanytérképemen első északi utamat. Hazaérve, némi keresgélés után meg is volt a túrára ideálisnak vélt hajó a norvégiai Tromsoből.

Hajó lefoglalva, indulhat a túra!

Február közepét írtunk, a csapat  még szokás szerint sehol, de legalább hajó már van. Nincs visszaút! Ahogy az ilyen utaknál lenni szokott, a szükséges 5 ember elég hamar összeállt. Igaz, a nyár közepéig, némileg változott az összetétel. Hiába, ez nem wellness hajózás lesz, kell némi kalandvágy és erős elhatározás.

Végül a szeptember végi indulásra velem együtt 7 mindenre elszánt ember csomagolta vadul a meleg holmikat, az előrejelzések szerint 0-5 fokos hidegre készülve.

 A két Zoli: apa és fia, még soha nem hajózott velem. Apa-Zoli a 60-ik szülinapjára kapta az utat családjától és elkísérte fia-Zoli! Mindössze pár perces telefon beszélgetés elég volt hogy tudjam, bele illenek a csapatba. Nem is kellett csalódni. Csupa szív, remek emberek! Gábor: tavaly Mallorcától Gibraltárig hajózott velem, 3 hetes óceáni túránk első szakaszán. Vidám jó hajós és kiváló szakács. Ildikó: régi vitorlás tanítvány és jó barát, némi gyakorlattal, igazi erős csapatember. Dávid:  születése óta ismerem; sőt, egy kicsit korábbról, hiszen ő a fiam. Rita: szintén régi tanítvány és jó barát, ügyes, kedves személyiség. Tromsoben csatlakozik hozzánk, mert ő Bergenben él.

Indulás előtt egy héttel értesített a charter cég, hogy műszaki okokból a 3 kabinos 43 lábas hajó helyett ,,csak” egy 5 kabinos 51 lábas járgányt tudnak adni. Nagy duzzogva elfogadtuk, valahogy elleszünk benne!Az oslói éjszakai reptéri csövezés után, kissé nyúzottan repültünk tovább Tromsobe.Rita a reptéren csatlakozott, így a kikötőbe már együtt ment a csapat (Gábor csak du-n érkezik).Tromso a 69-ik szélességen, már a sarkkörön túl fekszik. Itt található a legészakibb arborétum és sörfőzde. A hosszú téli éjszakákat tiszta időben, az Aurora Borealis, vagyis az északi fény teszi látványossá.Városnézésre most nincs idő, majd az út végén, hiszen napnyugtakor indulunk!

A charter cég flottája a Tromsø-i kikötőben

A kikötőbe érve, olyan sűrű köd borult a világra, hogy a mólón túl semmit nem láttunk.Csak a kötelező kincstári optimizmusom bíztatta a csapatot, hogy mire elindulunk feloszlik a köd, de magam sem igazán hittem benne.

A hajóátvétel az adriainál lényegesen alaposabb, minden apró részletre kiterjedő volt. A hajók itt nagyon jól felszereltek: radar, AIS, kívül, belül gps, és még a tartalék holmiknak is van tartaléka.  A cokpit teljesen körbe sátrazva és a fűtés is kivezetve a kormányállásba.  Hiába, ez már a sarkkör, szinte elenyésző hajó forgalom, gyéren lakott vidék. Megértettük, hogy itt csak magunkra számíthatunk.

Aurora Borealis – Északi Fény

Gábor érkezéséig gyors bevásárlás, de csak a legszükségesebb dolgok.  Norvégia nem a hazai jövedelmi viszonyokhoz kalibrált ország. A jól ellátott boltban megcsodáltuk a halas pultot és két körben is teszteltük a kóstolónak kirakott finomabbnál finomabb, különféle pácolású, fűszerezésű haldarabkákat. A hajókonyhára azért kiválasztottunk egy szép  lazacot, nehogy éhenkórász potyázónak nézzenek! Szimpatikus szolgáltatás, hogy a charter cég vendégeinek a bolt ingyen a kikötőbe fuvarozza a készleteket. Délutánra végre teljes a létszám és a köd is a remélt módon kezd feloszlani, így nincs mire várni!  Ránk sötétedett, mire a kikötőtől elértük a tromsoi hidat. A cokpit sátor nagyon jó szolgálatot tesz, de a meleg ruhák mellett, elkel a kormánynál a téli hajós kesztyű is. A sötétségben  csak a GPS és a korrektül kitűzött fények mutatják az utat, az AIS minden hajót jól jelez a plotteren, így az éjszakai hajózás nem okoz gondot a legénységnek.  A város fényeit magunk mögött hagyva, a közben teljesen kitisztult égbolton, a rengeteg csillag mellett, zöldes fényével felbukkant, amire vágytunk, amiért ezt az utat mindannyian bevállaltuk, az Aurora Borealis.Csaknem 1 órán át kápráztatott el bennünket az eddig csak fotókról, filmekről látott égi csoda. Szél nem lévén, az éjszaka nagy részét motorral tettük meg, 2 óránként váltott őrségekkel. A nyugodt tengeren békésen aludt a pihenő csapat, miközben a két szolgálatos és én vigyáztuk az álmukat. Reggelre a fjordokat elhagyva a nyílt tengeren már a szél is megjött, sajnos nem jó irányból. Vitorlával lavíroztunk tovább az ólomszínű felhők alatt, 15-20 csomós ¼ szélben. A hullámok 2-3 méteresre híztak és a legénység valahogy nem kívánta a reggelit. Rita a hajóorvosunk kiosztotta a betegeknek a latin kaját, így fia-Zoli kivételével mindenki jobban lett délutánra.  Apa-Zoli ,,békésen” szunyókált a fux kabinban, kivívva legőszintébb csodálatunkat, mert a hullámzásban legalább annyi időt töltött a levegőben, mint az ágyán. A zsúfolt Adria után nekem külön jó érzés volt a szinte néptelen tenger. 2017-es és 18-as 3 hetes óceáni túránkon már megtapasztaltam ezt az érzést, de most is magával ragadott újra. Csak az AIS jelzett néhány távoli halászhajót, de szinte magunk voltunk a partok és az Arctis között. Mire újra ránk esteledett, a szél is legyengült, így ismét motorra váltottunk.

Mielőtt a finnyás vitorlázók megköveznének, el kell mondjam, a tengeri túravitorlázás kicsit másabb, mint az egyszerű vitorlázás! Itt a hajó tulajdonképpen egy motoros hajó, amivel kedvező körülmények között élvezetesen lehet vitorlázni is! Itt úticélok és a hozzájuk rendelt szűkös charter periódusok vannak. Ha tartósan 5 csomó alá esik a sebesség, indul a motor, mert csak úgy tartható a tervezett út! Második éjszakánk is nyugodtan telt és bár a komor felhők miatt ezúttal nem láthattunk északi fényt, a napkeltével végre megpillantottuk túránk fő célját, Európa legészakibb pontját a Nordkapp-et.   Még néhány óra és egy rozoga úszó móló mellett kikötöttünk Skarsvagban.

Hajónk, az Arctic Breeze Skarsvåg kikötőjében

Két éjszakát és 36 órát hajóztunk idáig, 188 tengeri mérföldet megtéve.
Míg Gábor nekilátott a reggeli szalonnás, hagymás rántotta költemény elkészítésének, Rita és Dávid felderítő útra indultak. Kisvártatva lelkendezve jöttek vissza, hogy egy kedves helybéli felajánlotta, felvisz minket délután a fokhoz. Örömmel fogadtuk a gesztust, mert egyéb közlekedés nem lévén, gyalog egy éjszakába nyúló túra lett volna. Reggeli után kicsit felfedeztük a környéket, majd délután a megbeszélt időben értünk jött az emberünk. Mivel reggel már nyilvánvalóvá tette, nem fogad el viteldíjat, némi jóféle házi kolbásszal, Villányi vörösborral és sportszeletekkel háláltuk meg a kedvességét. Elmondta, idén mi vagyunk a hatodik hajó aki idejött. A foknál mindenki elérzékenyült kicsit, mikor a tenger felé néztünk.
Innen már csak a Spitzbergák és az Északi sark van feljebb. Elértük a célunkat!

Csapatunk a Nordkapp emlékműnél

Visszatérve a hajóra, szakácsunk ünnepi vacsorát alkotott,  grillezett lazac, áfonyás gombamártással, hajába főt krumplival. Az áfonyát a lelkes fiatalok a falu melletti domboldalon szedték!

Vörösáfonya szedés

Ünnepi vacsora a 71-ik szélességi körön

Hétfőn kora reggel indultunk visszafelé, kellemes vitorlázóidőben. A szikrázó napsütésben 20-28 csomós raumban rohantunk következő úticélunk Hammerfest felé. A parti kirándulás és a remek vacsora helyre tette a gyengélkedők gyomrát, így vidám hangulatban élveztük ezt az örömvitorlázást. A nap a felhők és a tenger színpompás játékába olykor szivárványok húztak ívet. Örültünk ennek a rohanásnak, mert másnapra az előrejelzés 100 km-nél nagyobb viharos szelet jósolt. Itt érdemes komolyan venni az ilyesmit, nem nagyon van hova menekülni előle! Már alkonyodott, mikor bekanyarodtunk Hammerfest irányába a fjordok közé. A másnapra ígért vihar előszele váratlanul 47-48 csomóval fújt ránk, így a vacsorát félbehagyva, lóhalálába reffeltük le a vitorlákat. A város elé kanyarodva, szélárnyékban már hullámmentes vízen közelítettük a kikötőt. A térképen, a GPS-en és a pilot könyvben sem láttuk, hol lehet a marina, nem is volt.

Szerencsére itt komolyan veszik a whf használatát és a kikötőmester hívásunkra, egy irányfényt kapcsolva vezetett be bennünket a közforgalmi kikötőbe, ahol este 9-kor egy mentőhajó és egy munkahajó közé oldallal kötöttünk ki. Éjszaka, ismeretlen kikötőbe behajózni nem egyszerű feladat!

 A fárasztó nap után mindenkit hamar álomba ringatott a biztos rév tudata. Másnap a jól védett kikötőben is vadul rángatta a hajót a beköszöntő vihar, így parti program lett a hajózás helyett. A kedves kikötőmester megerősítette Skarsvagi jótevőnk szavait, hogy idén mi vagyunk a hatodik vitorlás a térségben. Szerda reggelre a vihar elült, vele együtt a szél is pihenni ment. Korán indultunk, mert hosszú út várt még ránk Tromsoig. Hol vitorlázva, hol motorral haladtunk az ősz minden színében pompázó hófödte fjordok között. A hegyek oldalából sebes, zuhatagos hegyi patakok zúdultak a tengerbe. Kis kitérőt tettünk a gleccseréről híres festői Oksfjordba, ahol láthattuk a száz éve még a tengerig érő gleccser visszahúzódását. A látvány elszomorított!

Øksfjord

Még egy éjszakai hajózás és kora délután befutottunk induló kikötőnkbe Tromsobe.
Túránk során 440 tengeri mérföldet hajóztunk a zord, kietlen de egyáltalán nem barátságtalan Norvég-tengeren. Elértük kitűzött célunkat a Nordkappot, hajóztunk az északi fény alatt, megismerkedtünk kedves barátságos emberekkel. Kis ízelítőt kaptunk ebből a kemény de végtelenül tiszta, őszinte világból. Utunk a hajózás után sem ért véget! Bár négy társunk haza indult, mi hárman még pár napot a Lofoten szigeteknél túráztunk autóval, gyalog, hiszen a tengeri túrázáshoz ez is hozzá tartozik.

Lofoten, Reine

A csapat remekül helyt állt a hidegben, éjszakai hajózáskor, olykor kemény szelekben. Bár csak az induláskor ismerték meg egymást, igazi összetartó, erős csapattá formálódtak, akikkel igazi öröm volt együtt hajózni. Bár a túra véget ért, de ez csak az újabb kalandok kezdetét jelenti a tengerivitorlástúra.hu számára. Reméljük mihamarabb újra az északi vizeken is.

Harc a sörért a világ legészakibb sörfőzdéjében

Jó szelet, vidám élményeket!
Imi