Attila nagy király alussza örök álmát arany, ezüst és vas koporsójában, a szőke habok alatt. Így szól a legenda. Én hiszek benne, hogy dicső szelleme e tájon bolyong, és szemléli, miképpen bánunk hagyatékával, nagy nemzeti kincsünkkel, ikonikus folyónkkal. Lássuk hát, irány a Tisza!

2015 májusában jártunk utoljára errefelé. Három újságcikk is született akkori túrámról: https://porthole.hu/cikk/10403-napsugarba-holdsugarba , https://porthole.hu/cikk/10413-hisz-habod-parna-szoke-lagy-selyem , https://porthole.hu/cikk/10449-pillantsunk-sarudra. Félelemmel vegyes kíváncsisággal várom, mi történt azóta ezen a szívemnek oly kedves vidéken. 

Közeledvén a harminchármas úton, amint megszimatolom a víz illatát, nem bírok a véremmel. Azonnal a vastagjába csapok. Dacára a hol kevésbé, de inkább sűrűbben szemerkélő hideg esőnek, az első alkalommal vízre merészkedünk. 

Amint lekanyarodunk Poroszló irányába, szinte azonnal balra térünk, és elérjük a Fűzfa kikötőt. Jól kitáblázták a tágas parkolóba vezető bekötőutat. Úgy a hajóállomás, mint a motoros dereglyék meg a deszkasétány a közeli Fűzfa Hotel (kellemes helynek tűnik, ugyanis az udvarán vagy harminc kecske futkároz) üzemeltetésében tevékenykedik. Nem is rosszul. Hétköznap, rosszidőben sehol senki, de a pénztár nyitva van. Adnak belépőjegyet, előkerül egy motoros, és a kedves révész már repít is minket a szigetre, közben elmondván a tudnivalókat.

Kilépünk a Tisza-tavi Vízi sétány https://www.termeszetjaro.hu/mobile/hu/point/tanoesveny/tisza-tavi-vizi-setany-es-tanoesveny-poroszlo/36101146/ pallóútjára. Varázslatos nádi világ hever a lábunk előtt, tele az itt lakó állatokkal. Alig egy méterre récepár vezetgeti nyolc-tíz csibéjét, a karókon vagy ágvégeken bakcsók pózolnak. Elővillantja karcsú testét a szürke gém, légi bemutatót tart a „halász sólyom” – aki valójában kígyászsólyom (Herpetotheres cachinnans) –, és ami a legnagyobb örömmel tölt el, hogy annyi fecske cikázik, amennyit az elmúlt négy év során összesen nem láttam. Akadnak szépen felújított „madárvárták” (barna házikók leső ablakokkal), kilátók, és egy pihenő sziget esőbeállókkal (mi is ide húzódunk be), valamint illemhellyel (tiszta, van fertőtlenítő és papír). Látványos, különleges, egyedi és igen hangulatos ez a sétaösvény (stégrendszer). Végigjárjuk valamennyi kitérőt, közben kezd elegünk lenni az égi áldásból, így megszaporázzuk lépteinket. Csak óvatosan, mert a vizes pallók meglehetősen csúsznak. Megjegyzem, kezdenek elkorhadni, tehát nemsokára csere válik esedékessé. Visszaérünk a hajóbeszállóhoz, és mit tesz Isten, ott vár egy ladik, hogy visszatérjen velünk a szárazföldre. Ezt nevezem kiszolgálásnak! Ugyanis, csupán mi ketten vagyunk látogatók. 

Megérkezvén az indulási helyünkre, megköszönöm a pénztáros hölgynek a vendéglátást, majd felteszem a provokatív kérdést: megéri ezt az egész apparátust működtetni ilyen kihalt időben? Miért ne! – jön a válasz. Ő itt elolvasgat az ablak mögött, két hajóvezető meg elhorgászgat a bungi előtt, a tető alól (amúgy is ezt csinálnák). És mint ahogy mi is „beestünk”, nehogy már úgy kelljen visszaforduljunk, hogy zárva táblának ütközünk. El akarunk ázni, hát lelkünk rajta. Napsütésben azért többen vannak, hétvégén pedig négy csónak lót–fut, oda-vissza a turistákkal. Hű, de tetszik ez a hozzáállás! (Attila nagy királyunk szelleme nyilván megelégedve bólintana ezt látván, mondván „jól vagyon ez így!”)

Elgurulunk Sarudra, felkeresni szálláshelyünket. Jelen esetben az Élményfalu Sarud fantázianevű cégnél https://elmenyfalu.hu/ foglaltunk egy nyaralót (Kis Kócsag Élmény Porta). Megjegyezném, hogy az oldaluk igen használható, annak dacára, hogy meglehetősen szerteágazó, részletekbe menő. A szolgáltatás (szolgáltatások) megrendelése egyszerű, visszaigazolás, árajánlat órákon belül megérkezik, kapcsolattartás mintaszerű (bugyuta kérdéseimre azonnal pontos választ kaptam). Hű de jópofa! – volt az első benyomásunk.

Pillanatok alatt belaktuk. Azon túl, hogy a bútorok és berendezési tárgyak kényelmesek, célszerűek, esztétikusak és stílusosak, a különféle apróságok (járdából előbukkanó virágtartó, fényjátékos – zenélő zuhanyozó… stb.) kedves, meghitt és egyéni hangulatot adnak a helynek. Bátorkodom megjegyezni – azt, ami a bemutatkozó oldalukon így nincs leírva –, hogy az efféle hajlék máshol luxus kategóriának minősül. Nem reklámozás céljából áradozom és zengem dicshimnuszomat, csupán az fog meg, hogy öt éve láttam ugyanezeket a házakat elhagyatottan, romjaikban düledezve, gazdátlanul benőve orrig érő gazzal. És nem legyalulták, eltüntették, hanem helyreállították őket, megőrizve eredeti jellegüket. Nem szürke betonkolosszusokat építettek a helyükre (Attila szelleme elégedetten biccent). Hibája viszont (ami inkább elhelyezkedési adottság), hogy a parttól meglehetősen távol esik, tehát oda autóval célszerű legurulni. Mi is ezt tesszük.

A kedves Tündérrózsa kikötő zavartalanul, gyakorlatilag változások nélkül (kivéve némi fejlesztéseket és csinosításokat) működik. Viszont a part többi része, szinte mindenütt építési terület. Hatalmas dolgok vannak születőben. Partvonal kialakítás, mólók építése, épületek emelése, területrendezés, kábelfektetés… meg még millió dolog. Markológép, földmunkagépek, kőművesek, ácsok, meg miféle egyéb iparosok, nagy számban tevékenykednek. Reggeltől estig. Sőt, még azon túl is. A koronavírus mizéria, meg egyéb csapások bizony visszavetették a kivitelezőket. Sok dolog nem készült el a tervezett időre. Viszont mindent elkövetnek azért, hogy vendégeket tudjanak fogadni és kiszolgálni. Itt van például a töltés mentett oldalán ez a remek Egyél Sarudit kocsma http://www.egyelsarudit.hu/ . Baromi jól és ízletesen főznek. Csak éppen az építkezés kellős közepében vannak. Hiába készült el a gyönyörű fa előtér, vendégeket jóformán nem tudnak fogadni (két asztalon lehet valahogy falatozni). Kiszállítással üzemelnek. Ha kínlódva is, de működnek! Bravó!

A nyugati oldalon (távolabb a kalandparktól) valódi vitorláskikötő épül. Hiszen ez a tó javában alkalmas vitorlázásra. Az oktatáson túl kitűnő (szabályos) versenypályák tűzhetőek ki. Máris akad jó pár hajó, amelyeket itt fognak elhelyezni (Gilgames-vér csillaga mosolyog).

Lebotorkálunk a kalandparti építkezésen átgázolva a stégekhez. Kiválasztjuk a teknőt, amivel holnap kirándulni fogunk. Sorakoznak hat lóerős ladikok (vagy nyolc darab), és akad (jelenleg) két tíz lóerős szélesebb motorcsónak. Mondanék pár szempontot a hajó kiválasztásával kapcsolatban:

• Szeretett tavunk (és a Tisza) nem játék. Tud haragudni rendesen. Tiszteljük az időjárást.

• A nyílt vízi tájékozódás igen nehéz, ugyanis a táj lapos, mint egy asztal. Nincsenek azonosítható tereptárgyak, csak barnálló nádtenger vonal. Párszáz méterről már nem biztos, hogy megtaláljuk az indulási kikötőnkhöz vezető lagúna bejáratát. Nem szégyen, ha GPS kütyüt (telefon is tökéletes) használunk.

• A kisteljesítményű ladik arra alkalmas, hogy a környéken lévő nádösvényeket bebarangoljuk (akad jó pár mindenütt). Akár a Kis–Tiszát is végigberreghetjük. Nyílt vízre ne merészkedjünk. A hullámkeltés mellőzésére, ne mulasszuk el a motort alapjáratba tenni, amennyiben horgászok mellett – előtt haladunk el. Az „anyakikötőtől” ne távolodjunk el messzire.

• Nagy teljesítményű motorcsónakkal (amelyik siklásba hozható) csapathatunk keresztbe a medencén, vagy döngethetünk a Tiszán. A lagúnákon pedig alapjáratban csuroghatunk. Hosszabb utakra is vállalkozhatunk. A Poroszlói medencébe viszont nem hajózhatunk át (kivéve a Kis-Tiszát), hiszen ott négy kilowattos teljesítménykorlátozás van érvényben. – Szerencsésebbnek tartanám, ha sebességi határt szabnának meg –.

• Vitorlás csónakot – hajót is bérelhetünk. Jókat suhanhatunk velük kellemes szélben. Túrázásra viszont (a szó klasszikus értelmét véve alapul) ezekkel nincs valódi lehetőség. Motorcsónakkal is a „csillagtúrát” javaslom, ahova nap – nap után, ugyanarról a kiindulási pontról (szálláshelyről) futunk ki, különböző irányokba.

Mi természetesen a nagy teljesítményű hajót választjuk. Holnapra szép idő ígérkezik, tehát nagy kirándulást tervezünk.

A hova és a merre kiderül a következő írásomból.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!