A kikötő feléledt bénultságából, étterem nyitva, választéka kitűnő, árai a megfizethetőség határain belül mozognak. Néha még (szokás szerint) malacsütést is rendeznek, ami kitűnő ínyencség. A Vendégváró büfében abrakolunk. Örömmel látjuk, hogy már nem árulják az üzletet. !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/. A takarmány – ahogyan eddig is – kitűnő, és olcsó. Felmegyünk a Kisfaludi házig a „Hegyi tekergő” fantázianevű elektromos kisbusszal. Nagyon jó ötlete volt Laposa Bencének, hogy bevezette ezt a szolgáltatást. A Hotel Bonvino recepciójánál lehet az ötszáz forintos karszalagot megvenni, ami feljogosít az oda–vissza utazásra. A szálloda melletti parkolóból indul, még hétköznap is jár (amennyiben nem áll ott, negyedórán belül előkerül). Megjegyzem, ez a jármű igen nagy konkurenciát jelent hegyi taxis haverjaimnak, ugyanis ők ötezer forintért indítanak egy fuvart ugyanoda. Akkor is ennyi, ha egy utas van. Na, itt a bökkenő, hiszen ez tízszeres költség. Viszont azonnal indul. Borítékolható, hogy ebből még lesz probléma, pláne, ha a kisbuszból beáll még kettő, ahogyan azt tavaly hallottam.
Körbesétáljuk a hegyet a piros turistajelzésű úton. A bányák ismét lenyűgöznek. A legjobban annak örülök, hogy egyáltalán eljutottunk idáig – a vírusriadó korlátozásai alatt nem igazán hittem –. Visszaérvén a Rózsakőhöz nekifogunk a borozók meglátogatásának. A Szegedi Róza ház csont keményen zárva. Kár érte. A Hordó borozó viszont tárt karokkal vár. Józsi barátom – hála istennek – letett az eladás gondolatáról. Vendégből bőven akad, szabad asztal viszont alig. Szandra és Gabi (pultosok) ízletes nedűkkel látják el a kuncsaftokat. Szóval, működik ez az egész. Nem csoda, hiszen jó bor párosul talán a legszebb kilátással.
Part Imre barátom is kinyitott. Nekem az Ő borai ízlenek a legjobban, tehát feltankoljuk hordóinkat (végre, hiszen április óta üresen tátong valamennyi). Ereszkedünk lefelé. Az utat szépen felújították, járda lett a gyalogosoknak. Régi képekkel és megemlékezésekkel tarkítva. A kitűnő Kéknyelű borozó (itt dolgozik a kedves muzeológus hölgy pultosként, aki a Szegedi Róza házban volt, amíg lehetett) kiegészült egy sütöde pavilonnal, pontosítva a Várvölgyi Langalló-házzal. Igazán gusztusos borkorcsolyák készülnek itt ínycsiklandozó illatok kíséretében. Balogh Attila Lajos (tulajdonos) igencsak kitesz magáért. Nekem a pogácsa a kedvencem. Nagyon hasznos összefogásnak tartom, ami e két üzlet között létrejött. Meg is látszik a forgalmon. Érdemes betérni, ugyanis a terasszal együtt !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/.
Következő állomásunk a Fröccs terasz. Ők jóformán végig nyitva voltak a „vész” hónapjaiban. A boraik is kitűnőek, nem csak a pálinkájuk. Történt viszont a napokban egy haláleset. Lujza kutya távozott közülünk. Az örök vadászmezőn vár minket, hogy hatalmas buksiját megsimogassuk. Emlékét nagyon sok szeretettel megőrzöm. Tovább araszolunk lefelé. Volt itt egy épület (a Harsona mellett), ami évtizedekig csak elárvultan romosodott. Tavaly szépen felújították, de felkeresni már nem tudtam. Idén ezt az adósságomat pótolom be. Betérvén, igen kellemes közérzetem támad. Kedves pultos hölgyek fogadnak, stílusos, ízléses (enyhén a múltat idéző) bútorok, nem hivalkodó, de jellegzetes és egyéni környezet. És igazán kitűnőek a borok. Nem véletlenül, hiszen a Borbély pincészetből fakadnak. http://www.borbelypince.hu/hu/bemutatkozas/.
Mindig örömmel és megelégedéssel tölt el, amikor valami régi, pusztulásnak indult értéket mentenek meg úgy, hogy hozzáértő, felelős kezekbe kerül, és javára válik úgy a vendégeknek, mint a településnek, ezáltal az egész Balatonnak. Csak gratulálni tudok hozzá! És azonnal felterjesztem a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ címre. Ide bátran betérhettek!
Tovább tántorgunk az „Ica Mamához” (Kovács pince). Ők is túlélték a karantént. Innen általában vörösbort viszünk, hiszen talán az övékét szeretjük a legjobban. Nagyon régi pince, hagyományos, valódi (oxidatív) termeléssel.
Másnap reggel szürke ég, szemerkélő eső és veszett szél fogad minket. Nem is megyünk tovább. Inkább elballagunk Tördemic felé. A parti úton indulunk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy az apró öblökben megbúvó horgászkikötők teljesen eltűntek. Na, igen, őket kiáltották ki „közellenségnek”. Egy ugyan maradt, de az is kerítéssel – kapuval van lezárva. Nehogy már gyönyörködni lehessen valami szép mocsári öbölben. Inkább felkanyarodunk a Római útra. A NAIK - Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet https://szbki.naik.hu/kezdolap főépülete szépen rendbe van hozva, még bort is lehet venni – kóstolni hébe-hóba. A szemben lévő házak (ahol régen annyi jó italt vettünk olcsón) viszont igen kutyául festenek. Elhagyatottan düledeznek fájdalmas magányukban. Nem volna baj valamit kezdeni velük.
Ellógjuk a napot, majd nyugovóra térünk. Reggelre elvonul a front, szétoszlanak a fellegek. Szél viszont marad éppen elég. Ahhoz mindenképpen, hogy átruccanjunk a szomszédba. Egészen pontosan Ábrahámhegy TVSK kikötőjébe.
Húzós az északi, markáns löketek tarkítják, indokolt az elsőfokú viharjelzés. Teljes (gyári) alapvitorlázattal szépen elbírjuk. Sőt, szinte repülünk. Nagyon élvezzük az utat, ugyanis a part vonalát követve, olyan közel megyünk a nádasokhoz, amennyire még biztonságos. Persze árgus szemekkel figyeljük a cölöpöket. Belesvén az öblökbe meg a lagúnákba, több helyen is megpillantjuk kedves barátainkat. Bütykös hattyú úszik, nagykócsag lépked az alacsonyban – szivárványos öklére vadászva –, szárcsák és récék seregei lapátolnak ide-oda, kormorán szárítja átázott tollait széttárt szárnyakkal a cölöpön. A horgászstégeken sirályok ücsörögnek. Háttérzenének ide hallik a nádas nyári lakóinak éneke. Nádirigó és nádiveréb kórusok csirregnek-cserregnek. A közeli fák lombjai takarásából pedig folyamatos kakukkszó hallik. Az örvös galambok búgása se marad ki. Az alapot pedig a kabócák zizegése hozza. Igen csak elszaporodtak, hiszen pár éve csupán Tihany nyugati részén találkozhattunk velük. Most már a déli parton is elterjedtek. A felmelegedés? Mediterrán ország leszünk? Nagy kérdés.
Szűk órácska alatt el is érjük Ábrahámhegyet. Egy szál fokkal surranunk a vendéghelyre. Első, ami feltűnik, hogy a stégeket teljesen felújították. Az egész járófelületet és az elektromos csatlakozókat az utolsó darabig kicserélték – nem kis munka és költség lehetett –. Tüstént nálunk terem a kikötőmester. Örömmel üdvözöljük egymást. Kipengetjük a „tíz ropit” az elkövetkezendő éjszakázásra, a hajólevélért cserébe pedig megkapjuk a mágneses tokent (kapuk nyitására).
Korán érkezvén, bőven van időnk körülsétálni. Példás rend, tisztaság, lenyírt fű, karbantartott, árnyas fa ülőkék. Ahogyan az itt szokásos. Kellemes, békés csendes környezet. Egyik kedvenc túrahelyem ez az öböl. Borzasztóan sajnálom, hogy a díjmentes „átjárhatóság” megszűnt a TVSK telephelyei és a BHZRT között. Nagy csapás ez a túrázóknak. Hiszen mindenkinek hasznára volt. Sajnos úgy tűnik, hogy a jövő útja pedig erre vezet. „Az a jó bérlő, aki nagy bödön hajójával el sem mozdul a helyéről. Aki kódorog, azzal csak a baj van, hát tejeljen”. Akárhogy is számolom, amennyiben minden igénybe vett vendégéjszakáért a jelenleg jellemző (és nem felemelt) tízezer petákot le kell tenni, mintegy százezer forinttal megemeli egy valódi túra költségvetését. Mi még valahogyan, nagy nehezen, csak kitudjuk perkálni. Nagyon sokan, valódi, aktív kirándulók viszont nem! És ez szerintem nagyon nagy baj, hiszen egy közkedvelt „nyaralási formát” megbénít. (Megérne egy körkérdést, hogy netán /változások esetén/ vajon ki az /szervezet, egyesület, párt, hivatal/, aki ezt a problémát, azaz ennek kezelését fel tudná, illetve merné vállalni. Pláne annak fényében, hogy az esetleg befolyó plusz pénzt nem fejlesztésre, karbantartásra… stb. fordítják, hanem valakinek (valakiknek) egyenesen a zsebébe vándorol.
Sovány vigasz, de nagyon nagy öröm számomra, hogy e helyt, a Jégmadár kikötőben (valamint a TVSK többi telephelyén), szemmel igen jól láthatóan, nem az előbb vázolt helyre kerül a lóvé, hanem visszafordul a létesítményekbe. Még a hínármentesítést is elvégzik. Brávó! De jó lenne, ha a BHZRT kikötőiben is így lenne ismét, ahogyan az régebben szokás volt. Na, hagyjuk.
Kisétálunk a Muskátli étteremhez (jobbra tartván, a vasútállomással szemben) ebédelni. Déltől tart nyitva, bár ez nem látszik rajta, ugyanis egy árva cetli sem jelzi eme időpont előtt, hogy itt bizony kaja lesz. Méghozzá nem is akármilyen. A tavalyi, remek színvonal, ugyanazzal a személyzettel. Tehát idén is !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/. De jó, hogy ők is túlélték a „vész” szörnyű hónapjait. „Rezgett a léc”, ahogy mondják. Mostanra helyre állt a rend, vendég bőven van. Hétköznap is – nem véletlen, hiszen igen jól főznek –. Szóval, itt is tudnak valamit!
Rövid ebéd utáni ejtőzést követően megyünk a hegyre. Azaz, a dombocskára, ahol a Bökk-hegyi kilátó a célunk. Egy mobilszolgáltató finanszírozásával épült jó pár éve. Azóta is szépen karbantartják. És az egyik legszebb kilátás nyílik teraszairól úgy a csodálatos Balaton-felvidékre, mint a kéken csillogó tóra.
A település egyébként meglehetően takaros és igényes. A házak tájba illőek, a kertek gondozottak. Beslisszolunk a strandra. Dugig van emberekkel. Szép az idő, meleg a víz. A fröccs pedig gyöngyözően hideg. Jól van ez így, hurrá, nyaralunk! Alkonyat előtt érünk vissza a kikötőnkbe. A mólók külső oldalát vastag nádvilág övezi, tükörsima vizű háborítatlan öblökkel. Majd egy órát lessük némán testközelből az állatvilágot. Felejthetetlen ez a hely. És a neve is illő: Jégmadár. A „boldogság kék madarai”: jégmadár https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9gmad%C3%A1r meg a szalakóta https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_szalak%C3%B3ta. Szabad szemmel igen nehéz megkülönböztetni távolabbról. Én csak az előfordulási helyükről, de legfőképp az idejükről tudom.
Szóval igen. Boldoggá tett minket a Jégmadár. Köszönjük szépen a szíves vendéglátást. Búcsúzzunk is ezzel. Holnap indulunk tovább, sajnos még mindig visszafelé.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
