Búcsút intünk a kedves Jégmadár kikötőnek, és mivel további vonzó túracélpontok sajnos nem kínálkoznak eme oldalon, – fájdalom, de ami volt az megszűnt, illetve „nem hívogat” – a túlpart felé kanyarodunk. Éppen, hogy bőrödzik a víz, alig mozdul valami északias fuvallat. Fel is húzzuk még a „kormányos gatyáját is”. Így azért egész tűrhetően csúszik a vitorlás, és levesnótára beérünk Balatonboglárra.

A kikötőn belüli dolgok tekintetében a régi, jól megszokott, szívemnek oly jóleső látvány fogad. Minden csendes, nyugodt, megvannak a megszokott (hullámvédett, emberi méretű) vendéghelyek. A Palettában jéghideg a jóleső rozéfröccs.

A hajóállomásnál rápillantunk régi jó Boglárka büfénkre (ahol annyi finom cigánypecsenyét ettünk). Bizony, alaposan megváltozott. Csillognak a pult üvegei, ragyogó a tisztaság, hívogatóak a kirakott táblák. Vendég viszont egy szál sincs. Hiába tüntette ki magát a „strand legjobb büféje” címmel, csak nem jönnek kuncsaftok. Vajon miért? Tudom, de le nem írom. Nyilván Ti is sejtitek, hiszen az okok nyilvánvalóak.  Megyünk is egyenesen a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/  Erzsébet étterembe. https://www.erzsebetvendeglo.hu/. Így, vagy úgy, de túlélték a korlátozások időszakát. Hála Istennek! A kaja szokásosan kitűnő. Én a kedvenc boglári húsos levesem helyett most a gulyást választom. Az is nagyon ízlik. Menüjük is van, de arra két nappal előbb be kell jelentkezni.

Minden remek, a helybéli bor is kitűnő. Viszont a hirtelen sült hús nekünk kicsit alapból nyers, tehát aki máshogy szereti, rendelésnél szóljon, hogy „nem sietünk”, legyenek szívesek a szokásosnál jobban átsütni. Kedves János barátom és csapata meg fogja tenni! Jó étvágyat nektek! Mi pedig megköszönjük a szíves vendéglátást és továbbsétálunk. Azaz, leülünk a Nosztalgia cukrászdába https://likebalaton.hu/telepules/balatonboglar/etel-es-ital/nosztalgia-cukraszda-2-39134/, ugyanis az a megtiszteltetés érte újságunkat, hogy a „Balatoni Értékmentők” egyik emblematikus fényképésze, aki Kimba Hanna művésznevén publikál, leül velünk egy beszélgetésre.

Konstruktív vita kerekedik közöttünk semmi perc alatt, több témát érintve. Van, amiben egyetértünk, és olyan is, ahol jelentős nézetkülönbség áll fenn. Ahogyan ez aktív természetvédő és Balatont imádó harcostársak között rendjén való. Ő kerékpárral, mi pedig vitorlással járjuk be szinte ugyanazokat a helyeket, hasonló, vagy éppen eltérő jelenségekre felfigyelve, különböző fontossági szempontok alapján értékelve és megítélve azokat. Csak egyet hadd említsek. Sokak számára zavaró jelenség, hogy több helyen, ahol van kiépített kerékpárút, a biciklisek mégis a főútvonalon haladnak, jobbára a tiltó táblát figyelmen kívül hagyva. Miért is? Mert fegyelmezetlenek, meggondolatlanok, nem törődnek a gépjárművekkel? A fenét! Egy profi túrakerékpár (nem verseny) – Hannának is ilyen van – kerekeiben 8 bar a nyomás, és a gumik nem bírják azt a burkolatot, amivel a számukra létrehozott utakat ellátták. Tehát, egyszerűen nem tudnak ott (szabályosan) közlekedni. Nesze neked körültekintő, átgondolt fejlesztés! Nagyon szépen köszönjük a felvilágosítást. Meg az egész beszélgetést. Sok mindent tanultam belőle.

A dombokra nem kaptatunk fel harmincöt fokos kánikulában, hiszen a kápolnák és tárlatok még „alszanak”, inkább a szabad strandra kanyarodunk. 

Valódi nyári hangulat fogad. Tombol a hőség, meleg a víz, nyaralók tömkelege fürdik, napozik, labdázik, gyerekek viháncolnak. Többen dobozos sört kortyolgatnak jóízűen a padokon. Ahogyan az ilyenkor illik. Itt például nyoma sincs a vírus fenyegető jelenlétének. Vagy csak nem veszünk róla tudomást? Lehet, meglátjuk. Károgni nem fogok. Felkutatom inkább a köztudatba vegyes érzelmekkel bekerült mozaikokat. A keleti végen, majdnem a nádasnál rájuk is lelek. – Egy művészpáros úgy döntött, hogy feldíszíti a balatonboglári Platán strandot. A Pécsről érkezett alkotók csempemozaikból raktak ki különböző tengeri állatokat a nagyobb kövekre, hogy így fejezzék ki a település iránti szeretetüket. „Egy régi álmom, hogy ezeket a köveket feldíszítsem, és most végre megvalósítjuk ezt” mondotta az egyik alkotó, Polgár Zita – tette közzé a kapos.hu. Persze a hír hamar szárnyra kapott, amire felforrtak az indulatok. A többségnek tetszettek, nagyra értékelve az alkotók jó szándékát, valamint fáradozását, viszont pár „okos tojásnak” az ellenszenvét váltotta ki. Sőt bántó, néha sértő megjegyzéseket zúdítottak a készítőkre: „… a természet elcsúfítása, olyan, mint egy ocsmány grafiti, otthon díszítsd a medencédet b. meg, le kell verni az összes képet… stb.” Nekünk például nagyon, de nagyon tetszenek. Mert kedvesek, stílusosak, ide valók. Jó nézni őket. Ja, és nem hivalkodnak. Megbújnak a sarokban.  (A bírálókról nem, de a sértegetőkről vastagon megvan a saját külön bejáratú véleményem: ronda, besavanyodott, vén, rosszindulatú bakegerek vagytok! Kedves alkotók, fogadjátok a hálás köszönetünket műveitekért! Erről ennyit!

Visszaérünk a hajóállomásra. A Balaton Csavargőzös múzeum nyitva van, http://csavargozos.hu/index.php és még kíváncsi látogatók is akadnak. A Bárka-kávézó asztalainál is szép számmal iszogatnak. Mi is betérünk valami finom koktélra. Összefutunk régi barátommal, aki a múzeumot vezeti. S a dolgok természetéből adódóan ismét beszélgetés és vita kerekedik. Hogy Ő rendeltetésszerűen működteti a reá bízott intézményt, az minden elismerésemet, és köszönetemet kivívja. Viszont a kápolnák bezártsága jelentős véleménykülönbséget indukál. Ugyanis, én igencsak zokon veszem, hogy Boglár e kedves, jellegzetes és közkedvelt, sokak által felkeresett látványossága jelenleg megszűnt. Jó, tudom, a kultúrházat éppen felújítják, építkezés van, vezetőség váltással egybekötve, tehát rendes működés még nem elvárható. De mi köze van mindennek a munkálatok által nem érintett kiállítóhelyekhez? S miután meghallom, hogy egyelőre még terv sincs a megnyitásukra, Uram bocsáss, arra a kijelentésre ragadtatom magamat, miszerint „ahova a politika bedugja az orrát, ott minden megrohad”. Barátom viszont optimista – mindig is becsültem ezeket az embereket –. Úgy látja, hogy tévedek. Ugyanis a kulturális élet jobb lesz, koncepciókat alkotnak, irányvonalakat szabnak, pótolják, ami eddig hiányzott. Ezek megszületése után merülhet fel a kérdés a fent említett dolgok újranyitásáról. Addig is a Kultkikötő https://www.jegy.hu/venue/kultkikoto-balatonboglar gondjaira bízták a szórakoztatást, hogy a 15. Jubileumi évad során megfelelő élményekhez juttassák az ide látogatókat. Ez részemről rendben is volna, a bajom viszont az, hogy tárlatokat nézni minden délután lehetett (este nyolcig), folyamatosan, párszáz forintért, míg a műsorok fix időpontokban vannak, méghozzá fejenként négyezer ötszáz petákért. Ez viszont nem olcsó! Sőt, igen borsos, mondjuk négy ember (egy hajónyi népség) számára. Be is fejezem a károgást, adja Isten, hogy barátomnak legyen igaza. És lehet, hogy mire eme írásom napvilágot lát, már megint lesz látnivaló a templomokban.

A délután alkonyórába facsarodik, ideje, hogy beüljünk a Palettába, ugyanis ott történés lesz. https://likebalaton.hu/telepules/balatonboglar/etel-es-ital/paletta-bistrobar-es-vinoteka-3673/ 

Kellemes, finom és nívós Smooth Jazz műsort hallhatunk, avatott helyi művészek tolmácsolásában. Igen-igen tetszik. Pláne az, hogy szombatonként rendszeresen élvezhetünk hasonló előadást, méghozzá ingyenesen, a finom vacsora mellé ajándékba. Megjegyzem, nem olcsó, de igen jó ez a hely. Elegáns megjelenés, szép kilátás, otthonos, laza környezet. És még reggelivel is szolgálnak. Nem véletlenül !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!  https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/. Igazán szép estével búcsúzom e kedves kikötőtől.

Kellemes délnyugatival, verőfényes napsütéssel köszönt ránk a reggel. Útra is kelünk a legközelebbi célpontunk felé.

Szeljük a hullámokat, szalad a hajó. Minden tökéletes lenne, ha nem értesülnénk a hírekről. Méghozzá arról, hogy ahol nemrégen jártunk, ismét felütötte a fejét a kékalgák burjánzása. A nyugati medencében kezdődött, majd egyre gyorsabban tejed a középsőben is. Egyelőre csak foltokban, de világoszöld masszává változik a víz. Eme közegben döglenek a keszegek, se fürdeni, se úszni nem tanácsos, hajómotort indítani mégúgy sem. Eltömíti a hűtőrendszert, beszorul a lapátos szivattyú – figyelmeztetett kedves szerelő barátom –. Szóval, lohol utánunk a vész. Ellene viszont tenni nem igazán tudunk. Jóval ebédidőt megelőzően érünk Balatonlellére.

Az úszó mólók végén vannak a vendéghelyek. És Uram fia, mind üres. Így becsúszunk a legbelső stéghez, és jó szokásunkhoz híven, orral a tó felé fordulva kötünk ki. Feltesszük a túraponyvát, hiszen „támad a nap” rendesen. Van időnk bőven, tehát alapos rendet rakunk, takarítunk. Iszonyú mocsmodék tud összegyűlni egy soknapos túra alatt. Munkáink végeztével megérdemeljük a jéghideg hosszúlépést, amit a napvédő alatti árnyékban kortyolgatunk el. Ez egyébként az egyik kedvenc időtöltésem. És most semmi oka annak, hogy eme semmirevaló tíz perccel megrövidítsem magam.

Elindulunk felderítő sétánkra. Első utunk természetesen az irodába vezet. Boldogan üdvözöljük egymást régi barátommal, aki nyugdíj előtti utolsó szezonját tölti a BHZRT szolgálatában. Ha valaki, akkor Ő az, aki megérdemli a boldog, gondtalan pihenést, hiszen rengeteget dolgozott és borzasztóan sokat fáradt azért, hogy mi bérlők kellemesen, jól és biztonságban érezhessük magunkat. Nagyon szépen köszönjük!

A kikötőépület eresze alatt igen örvendetes kép tárul elénk. Visszatértek a fecskék! Két pár is neveli fiókáit. Brávó! Ugye, ha nem verik le a fészkeket, az élet ismét teret tud nyerni magának. De jó is hallgatni a ficsli-facslit! 

Ebédre felkeressük a jól ismert Amigo éttermünket. Gábor barátom alig tud üres asztalt találni számunkra. Itt beindult a forgalom rendesen. Igyekeznek bepótolni a kiesett bevételt. Méghozzá jó értelemben. Igen olcsón (990 Ft.) és hat étel közüli választási lehetőséggel menüt is felszolgálnak – ennyiért, a közelben, még egy hamburgert sem adnak –. Az étlapjuk is bővült, viszont nem drágult. A „hozzáadott érték” szintén nőtt. Szinte azonnali a kiszolgálás. A terítékek és a tálalás pedig észrevehetően elegánsabb, látványosabb, mutatósabb lett.

Mindannyiunk egyetért abban, hogy a takarmány eddig is remek volt, de idénre, itt minden, jelentősen még jobb lett. Keresem a „csomót”, nehogy valami ócska PR cikk kerekedjen. Rendelünk kávét, tisztán bort, desszertet. Csak nem találok hibát. De mégis! Végre! A külső asztalokhoz odasüt a nap. Ezeket is jobban kéne árnyékolni. Maradjunk is ennyiben. Köszönjük szépen a vendéglátást! Ez tehát egy valódi !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ hely.

Körülszimatolunk a településen. Lelle szép – mint mindig – tele virágágyásokkal és üde zöld parkokkal. Üzletek, kocsmák jó része nyitva van, a múzeumokról mindez nem elmondható. Sebaj. A szabadstrand még megvan a hajóállomástól nyugatra. A többi közeli partszakasz viszont szép szervezetten és alaposan kerítések szigorú védelme alatt áll. Ez van. Aki a tavat akarja látni, sétáljon ki a mólóra. Onnan bámészkodhat. Még egyelőre. 

Visszatérünk a kikötőbe. Megnézzük a Sekli éttermet https://seklietterem.hu/. Remek hely lett ez is, az oldalukon sok minden olvasható. Faggatom a vezetőt terveikről, forgalmukról. A korlátozások elmúltával beindult az üzlet náluk is. Mindent elkövetnek azért, hogy az itt kikötő hajósnak ne kelljen messzire elmenni azért, hogy jó kajához jusson. És ez valóban, meg is lett. Igényes, szép, kellemes hely lett, nyugalmas, látványos környezetben. És bőven a megfizethetőség határa alatt vannak az áraik. !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ csehónak számítanak ők is, már több éve. Nekem a svédasztalos reggeli a kedvencem. Bátran merem bárkinek ajánlani. Máskülönben minden kajájuk ízletes, az adagok is rendben vannak. Kár, hogy a neten sehol nem szerepel az étlapjuk. Bátran meg lehetne jelentetni, hiszen kitűnő és vonzó.

Jó ez a hely! Maradjunk is ennyiben. Holnap induljunk tovább.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!