Mi az, hogy „de”? Van valami probléma? Az bizony akad. Estére markáns hidegfront érkezik viharos széllel, zivatarokkal, és reggelre tovább áll. Na és? Szemes védett megállóhely. Csak volt! Ugyanis a vendégmóló déli oldalát farcölöpökkel látták el és kiadták állandó bérlőknek. Ugyan ezek is ki vannak téve a nyílt vízről ideverő hullámzásnak, de a hajók legalább szemben állnak vele (meglehetősen ocsmány állások így is). Vendéghelyek csupán az északi térfélen maradtak, rövid fingerekkel. Így az eredendően rosszul kikötött vitorlások hátulról, illetve oldalról kapják az áldást. Ez viszont „Istenkísértés”. Leszögezhetjük, hogy eme jeles településre kizárólag szélcsendes éjszaka biztos tudatában, illetve stabil északi, keleti vagy déli szél esetén lehet kikötni. Máskor eszünkbe ne jusson! – Két éve még nem hittem volna, hogy egy jól bevált, zárt kikötőről ilyet leszek kénytelen leírni –. A negyven méteres kőmóló hosszabbítás, ami már évek óta tervben szerepel, sokat javítana a helyzeten. Csak meg kéne csinálni! Nem kicsit, nagyon!

Reggel friss északiban (front előszele) repesztünk kelet felé. Szalad a hajó, gyártjuk a szódát. Ebédre könnyedén elérhetnénk Földvárt. Azért dobunk egyet. Felhívjuk a szemesi kikötőmestert, hogy van-e esetleg egy éjszakára beljebb szabad hely. Készségesen segít. A hatos móló végére még nem hoznak hajókat, tehát odaköthetünk. Nagyon megköszönve, ezt meg is tesszük.

Biztonságba helyezvén bárkánkat, tiszteletünket téve az irodában (kölcsönös üdvözlés, rendben megvannak, sokat dolgoztak… stb.), körsétára indulunk.

Máskülönben, nagyon szép ez a kikötő. Tiszta, rendben tartott, kezelt és felügyelt. Sok olyan bérlővel, akik tartják egymással a haveri (baráti) kapcsolatot, tehát még családias is. Vitorlásbolt szintén elérhető a közelben, sok hasznos cuccal. Nem is olyan drága. Rajtam már többször segített, amikor hirtelen kellett valami (ellopták az elektromos töltő-csatlakozó konvertert). 

Árnyas platánok alatt, százéves kőpadok szegélyezte úton gyalogolunk fel a központba. A hajdan oly kiváló Kistücsök étterem https://kistucsok.hu/ megvan, nyitva áll és szeretettel várja ínyenc vendégeit. Vastagon „fine dining”. Számunkra az árai egyenesen megfizethetetlenek, tehát nem játszik. A Postamúzeum viszont igen http://postamuzeum.hu/hu/muzeumok/6/postamuzeum-balatonszemes. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy szeretett tavunk környékének az egyik leg látványosabb és érdekesebb kiállítását láthatjuk benne. Szinte időutazáson vehetünk részt a múltba, és figyelemmel kísérhetjük, hogy miképpen indult a postaszolgálat szép hazánkban. És majdnem minden esztendőben bővülnek valami újdonsággal. A magam részéről erre jártamkor sohasem hagyom ki.

A Latinovits Zoltán emlékkiállítás szintén nyitva áll. Itt ugyan nem veszek észre újdonságot, http://www.museum.hu/muzeum/572/Latinovits_Zoltan_Emlekmuzeum, de aki még nem látta, annak ajánlom. Nagyon igényes és érdekes, pláne azoknak, akik szerették és tisztelték eme színész legendánkat. Figyelemre méltó lehet még Vastag Éva fazekasműhelye, elsősorban az agyagozás mesterségét kedvelők számára https://balatonfoldvar.info.hu/hu/muveszet-kultura/fazekasmuhely-balatonszemesen.

Jócskán elkongatták a delet, ideje harapni valamit. Lesétálunk tehát az Erika Leander kertbe https://likebalaton.hu/telepules/balatonszemes/etel-es-ital/leanderkert-vendeglo-38362/. Szemesen, étkezés szempontjából tulajdonképpen ez az egyetlen, stabilan működő és megfelelő, !TÚRÁZÓKNAK  AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ helyünk. Bár még említünk két lehetőséget, viszont a Hal Álom (kényszerű helyén), sajnos nem tudja azt a színvonalat nyújtani, amire a kikötő melletti épületben képes volt – megjegyzendő, miszerint az a kerthelyiség azóta is üresen romosodik, udvarán csupán az ördögszekeret kergeti a szél –. Vajon mi értelme volt akkor kiakólbolítani őket? Szerintem nem sok. A Csülök csárda pedig erősen vészmegoldás. A Kishalász pedig semmit nem javult, maradt az eddigi (strand) színvonalán. Pedig sok éve milyen jókat ettünk ott. Igazán sajnálom a „profilváltásukat”. Erikánál ellenben minden a legnagyobb rendben. Átvészelték a koronavírus gyalázatot, elvitelre főzéssel, valamint a folyamatosan módosuló rendeletek tiltó határait feszegető megoldásokkal. Kicsit még szebb és igényesebb is lett a bútorzatuk. Igazán jót ebédelünk. 

Ejtőzést követően kódorgunk a gyönyörű parkokban, megszemléljük a szabadstrandot, végigjárjuk régi kedves helyeinket. Megkeressük a telket, ahol a hajdani Vigadó állott, ami már csak a múlté http://kep-ter.blogspot.com/2011/08/sirato-balatonszemesi-vigadoert.html. Az ég mordulása késztet arra, hogy visszatérjünk a mólóra. Megérkezett a hidegfront.

Most örülünk csak igazán annak, hogy védettebb helyen állunk, ugyanis röpke félóra elmúltával olyan hullámverés szaggatja a vendégstéget, hogy majd leugrik tartóoszlopairól. Táncolnak, rángatóznak is a bérlők vitorlásai. Rossz nézni. Vendéghajó persze egy darab sincs. Még szerencse. 

Enyhe ringatózásban, de nyugalmasan telik az éjszaka, bár a viharok néha igen nekiveselkednek. Reggelre viszont eltakarodik a gyalázat. Bőséges rántotta után elbúcsúzunk kedves vendéglátóinktól, majd kifutunk a tóra. Csodálatos idővel zárul a túránk. Enyhe délnyugati visz minket hazafelé. Süt a nap, meleg a víz, így gyakran csobbanunk bele, csak úgy menet közben, pufit vontatva magunk után. Egyáltalán nem sietünk, hiszen csupán pár kilométert kell, hogy megtegyünk.

Eseménytelen az út, szinte kormányozni sem kell, van idő elmélkedni. Felrémlik bennem a kérdés: itt van ez a remek Hunyadi József Kikötő Balatonszemesen. Közkedvelt túrahely. És fontos. Ellenben, totálisan el van rontva – azzal, hogy megcserélték a védett, vitorlás hajók elhelyezésére való részt az utasszállító számára fenntartottal.  – Viszonylag minimális (mólóhosszabbítás) fejlesztés kellene a helyzet javításához. 

Terv, engedély megvan, mégsem kivitelezik, már évek óta. Tegyük fel, hogy meglegyint a jövő szele, és magánkézbe kerül ez a létesítmény. Az új tulajdonos pedig, hajósember és felelős vezető lévén megépíti a gátat. Biztonságos lesz a kikötő. Persze fizetni kell, mondjuk egy tízest éjszakánként. Vajon szívesen kipengetném-e adott alkalommal, vagy inkább kihagynám? Szükség lehet egy efféle változásra? Válaszom pogány: nevezzetek árulónak, kiáltsatok ki „bértollnoknak”, „vessetek a mókusok elé”, de igazán nem bánnám! És kiköhögném azokat az aranyakat a kényelemért, de legfőképp a biztonságért! Uff, én beszéltem.

Szelünk szépen kitart, csupán a mólók torkától kell motoroznunk. És rendben beállunk helyünkre, bevégezvén idei nyárközépi túránkat. Megérkezni is szeretek ebbe a gyönyörű öbölbe. És a Galambszigeti keresztnél hálát adok a Mindenhatónak, hogy épségben, egészségben, tele felejthetetlen élményekkel hazavezérelt minket. A kör bezárult. Leszereljük vásznainkat, kipakoljuk csomagjainkat. Van még fél napunk, tehát körültekintünk telephelyünk táján. Vajon hogyan folyik a szezon errefelé?

A hajóállomáson teljes a nyári nagyüzem. Úgy a vizesblokkok, mint az étkezőhelyek nyitva állnak. Az árak gyakorlatilag a tavalyi szinten mozognak. A vendégek, ha nehezen is, de gyülekeznek. A Bigaház (hajdani Marika büfé) https://hovamenjek.hu/balatonfoldvar/marika-bufe-bigahaz a megszokott sültjeivel a jól ismert színvonalát tartja. Arra tökéletes, ha valami jót, gyorsan be akarunk kapni. Pár lépéssel odébb, a már évek óta húzódó építkezés, mintha kicsit lendületbe jött volna. Pár munkás sürgölődik a falakon, gépeket nem igen látok. Csak történik végre valami. Ideje volna. Betérünk ebédelni törzshelyünkre, a Csigaházba. Nagy felújításra használták ki (okosan) a karantén hónapjait. A kerthelyiség fa szerkezetét teljesen kicserélték. A régi kőépület is új vakolatot kapott.

Kínálatukban gyakorlatilag nem sok a változás, szerencsére áraikban sem. Étlapjuk a régi https://hovamenjek.hu/balatonfoldvar/csigahaz-kisvendeglo. Zoli barátom (a tulajdonos) szeretettel üdvözöl minket. Én is örülök, hogy végre találkozunk. Panaszkodik, hogy kevés a vendég. Amit viszont ebben a pillanatban látok, az nem más, minthogy minden második-harmadik asztalnál ülnek szép számmal és jóízűen falatoznak. Márpedig ekkora forgalom, egy hétfői napon, hidegfrontot követően, szerintem nem rossz. Sőt, talán jónak is mondható. Sokakat vonz a szép környezet, a hullámzó Balaton látványa, valamint a rendkívül ízletes és megfizethető takarmány. A választék pedig akkora, amekkora. Ilyen méretű konyhával (nagyon kis alapterületű) nem lehet többféle ételt elkészíteni és melegen tartani. Jóllakva, megkávézva, megköszönve a vendéglátást, sétára indulunk. Átvágunk a parkon. Mintaszerűen karbantartják úgy az utakat, mint a virágoskerteket és a bokrokat. Tele van madárral, pillangóval. Csodálatos! Elhaladunk a másik !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ helyünk, a Platán étterem http://www.platanetterem.hu/index.php előtt. Dugig van vendégekkel, szabad asztalra várni kell. Pedig igen megnövelték a helyek számát, hatalmas kerthelyiséget alakítottak ki. De mi az intenzív érdeklődés oka? Többet is említhetek: kezdeném azzal, hogy a „vész idején” rengeteg ételt szállítottak ki. Az akkori kuncsaftok jó része azóta is idejár menüzni, ugyanis meg voltak elégedve a takarmánnyal. Az étlapjuk pedig igencsak kibővült. Széles választékot reprezentál. A sztenderdektől az ínyencek számára vonzó különlegességekig temérdek finomság közül lehet csemegézni. A személyzet létszámát sokszorosára duzzasztják (a várható forgalom szerint), így a normális felszolgálási idő tartható. Az árak pedig igen visszafogottak. Ennyi. Az eredmény szemmel látható.

A Petőfi Sándor utcán kaptatunk fel a „sáncok tetejére”. Útba esik a Kulipintyó villa https://balatonfoldvar.info.hu/hu/esemeny-reszletek/kulipintyo-villa-helytorteneti-kiallitas. Itt töltötte gyermekkorát a híres Afrika-vadász Széchényi Zsigmond, így az épület három helyiségét magába foglaló interaktív kiállítás a Széchényi–család és a kor arisztokráciájának életét, a kor hangulatát mutatja be. Őszintén szólva, „nem nagy durranás”, viszont roppant kedves és hangulatos. Na, ezért javaslom, hogy térjetek be ide is. Felérvén a domb tetejére, a Kelta sétányról kilesünk a tóra. Lélegzetelállító a látvány. Elbűvöl szépségével a Balaton! Belépünk a Hajózástörténeti kiállításra. Pár dologgal bővült, a gyerekeknek szóló, illetve naiv és elnagyolt dolgok mellett egyre több valódi különlegesség és érték tekinthető itt meg. Mi tagadás, láttam már szebb épületet is, viszont tornyából a panoráma szinte egyedülálló.

Jól kinézelődjük magunkat, majd visszakutyagolunk a hajóállomásra. Útközben rápillantunk a gigantikus építkezésekre. Kellenek ezek? Nyilván. Még szerencse, hogy nem a tó partjának a látványát rondítják el. Mert páratlan ez a kikötő. Úgy ahogy van. Imádom a látványát.

Budapestre indulás előtt leteszem „boldogabbik felemet” kedvenc kőpárkányomra és elmélkedem. De sok szépet láttunk ezen a körtúrán! Bár a frissülő ragyogásról idén lemaradtunk. Az alig érzékelhető kora nyári hangokat, a harsány kakukkolást, az újjászületést – amint a rügyek regimentje bomlik levelekké, virágokká, – az új nemzedék világra jöttét karanténban töltöttük. Viszont az éjszakáknál hosszabb nappaloknak már a keleti medencében örülhettünk. Alsóörsön figyelhettük meg a fali gyíkokat, amint az öreg kőkerítésen sütkéreznek, a csattogó fülemüléket, csengő hangú barátkákat, valamint a „zsírozó” zöldikéket. Máshol hallhattuk az erdei fülesbagoly mély „hu” kiáltását, amint párjának üzen. Meg a macskabagoly sipítását, amint a park öreg fáinak egyikében, tág szájú odú mélyén fehér tojásait melengeti. Később Badacsonyban a szitakötőkben gyönyörködhettünk.

 Könnyed röptük, elegáns megjelenésük és pompás színezetük mindannyiszor elbűvöl. A levegőben párzanak, és petéiket több helyen elosztva rakják a vízbe. Amíg a nőstény tojik, a hím lebegve őrzi, és elűzi a közeledő ellenséget. Kedvenceim a vörös légivadászok (Pyrrhosoma nymphula). Látható még gyakori légivavadász (Coenagrion pulchellum) is szép számmal, és néhány kék légivadász (Ischnura elegans) is. Imádom őket! A mólók belső oldalai mentén, az átlátszó vízben, kellő figyelemmel csigákat is észrevehetünk. 

A zöldes barna színű sötét szalagokkal ékes fiallócsiga (Viviparus contectus) a dús növényzetű vizeket kedveli. Kopoltyúval lélegzik, reszelőjével (radulájával) kövekről és nővényekről algákat legel – ezért olyan hasznos a jelenleg fenyegető kékalga burjánzás idején –. Máskülönben elevenszülő, a kész kiscsigák csak úgy kipotyognak belőle. A mocsári csiga (Lymnaea stagnalis) viszont tüdővel lélegzik, ezért gyakran feltűnik a felszínen, levegővétel ügyében. Ő a legnagyobb hazai vízicsiga, háza hosszan hegyesedő, szaruszínű. Hímnős, a kövekre vagy vízinövényekre rakott petéiből három hét alatt kelnek ki az utódok. Gyakori még a tányércsiga (Planorbarius corneus) is. Vastag héjú háza balra kanyarodó, barnásvörös. Tüdős állat, ezért szennyezettebb vizekben is megél. Hangsúlyozom, mindhárom fent említett jószágunk igencsak kívánatos a Balatonban! Véletlenül se „gyűjtsük be” őket! Köszönöm!

Én meg csak bámulom az árbocerdőt. Húzom az időt, nem akaródzik hátat fordítani és elindulni. Felcsengenek bennem William Blake lelkembe vésődött mondatai:

„Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalót,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

Lásd a világot egy homokszemben,
A mennyországot kis világban,
Őrizd a végtelent két kezedben,
Az örökkévalót egy órában...”

Ki másnak is lenne a fordítása, mint Weöres Sándoré. Persze, hogy tőle ismerem. Vánszorogva oldalgok az autó felé. Muszáj nekilódulni. Vár a zsúfolt autópálya és otthon a temérdek feladat.

De csak peregnek szemem előtt a képek, a túrán látottakból. Vég nélkül. De csapódik az ajtó, felduruzsol a motor, gyullad a lámpa, bekapcsolódik a biztonsági öv. Most már tényleg vége.

De szép is vagy te Balaton!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!