Vitorlázz Itthon: Talán kezdjük egy rövid értékeléssel. Hogy telt nektek, hogyan telik nektek ez az igen zavaros 2020-as esztendő?

Bagyó Sándor: Nem panaszkodni szeretnék, de nehezen. A túlélés a cél, a túlélésre játszunk jelenleg – nem tudunk mást csinálni. Számokat is tudok mondani. Azzal együtt, hogy a nyári idegenforgalmi főszezon erős volt, kevesebb tragikus baleset történt. Ami nekünk óriási nehézséget okoz, az az anyagi fennmaradásunk. Mivel mi egy nem normatív állami finanszírozásban működő önkéntes civil szervezet vagyunk – tehát mi az állami költségvetésnek nem vagyunk a része – ezért saját szolgáltatásainkból tartjuk fenn a vízimentő szolgálatot. Nagyon minimális az a bevételünk, ami a kormányzattól érkezik. Ez részfeladatokra irányul: sürgősségi betegellátás vízen.  Erre kapunk egy összeget, ami a költségvetésünk körülbelül hat százalékát éri el. A többit nekünk kell megteremteni ismert szolgáltatásainkkal a strandi vízimentéssel, az oktatással, a rendezvénybiztosítással és egyéb más tevékenységekkel. Az idén ez bővült még jó pár dologgal, próbálunk minél több feladatot elvégezni. Látni kell, hogy a 2020-as év rendezvénybiztosítási területen hetven százaléknyi mínuszt hozott. Az alapszolgáltatásunkban, a strandi vízimentésben is harminckét százalékos csökkenésünk van. Ez mind arra kényszerít bennünket, hogy valahogy ügyesen túléljük ezt az időszakot.

Fotó: Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata

Az alapvető, önként vállalt feladatainkat visszük. Tehát az ügyeleti rendszerünket, a készenléti rendszerünket, a búvárszolgálati tevékenységünket. Gyakorlatilag mindent fenntartunk és ezek nem kevés pénzbe kerülnek. Szerencsénkre vagyunk talán annyira leleményesek, hogy mindig megpróbálunk valami mást is csinálni. Azt gondolom, hogy egészen májusig erősen befolyásolni fogja a világjárvány az életünket. Én így tervezek – lehet, hogy ez pesszimistának tűnik, de így nem fogjuk nagyon becsapni magunkat. A következő hét hónap az amit át kell vészelni. Erre voltak nagyon jó példák: a vízimentő oktatásnál amit lehetett online formában végeztük el, és sikerrel vettük az akadályt. Ami biztos, az a bizonytalanság, ha lehet ilyen viccesen fogalmazni.

VI: Említetted, hogy új funkciókat is magatokra vettetek. Mi volt a megújulás, mi az amivel több lett a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata?

BS: Igazából az a tény, hogy vízen kevesebb munkánk volt és van egy nagyon komoly szakember gárdánk, a világjárványból adódóan elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mivel tudnánk beszállni, miben tudnánk tevékenykedni. Az egy jó gondolkodás volt, hogy a szárazföldre tereljük az erőinket. Köszönet ezúttal is a Gattyán Alapítványnak és mindazoknak akik a mentőautó felszereléséhez hozzájárultak. A Gattyán Alapítvány volt az aki a mentőautót megvásárolta nekünk, utána a lakosság és egy-két kisebb cég adományából sikerült ezt az autót nagyon magas színvonalra felszerelni. Ez a mentőautó a nyári idegenforgalmi főszezonban közszolgálati mentőfeladatokat látott el az Országos Mentőszolgálat irányítása alatt ábrahámhegyi székhellyel, az északi parton tevékenykedett. Most a COVID-tesztelésben is részt veszünk.  Ezek azok a plusz feladatok, amivel tudunk egy kicsit mást csinálni. Nyilván van egy része, ami pénzbe kerül, van amiből egy ki pénzt tudunk csinálni. Nagyon fontos elmondanom azt is, hogy az állandó partnereink és támogatóink segítsége nélkül igen nehéz évünk lenne. Az elkövetkező hét hónapunk nagyon kemény lesz, minden mozdulatot meg kell gondolnunk. Ezzel együtt előre megyünk, nincs megállás.

Fotó: Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata

Teszteltem a közvéleményt, hogy mi lenne, ha a vízimentők egyfajta „Iskolahajó programmal” állnának elő. Nagyon sokan bátorító és alátámasztó indokokat mondtak, hogy miért lenne jó, ha foglalkoznánk ezzel. Jelentem: napokon belül meglesz ez az áhított iskolahajó, finanszírozásból és bizonyos önerőből. Ha ezt nem lépjük meg, akkor nem lesz egy újabb lábunk jövőre. Ahogyan mondottam volt a beszélgetésünk eleje felé: nekünk meg kell teremtenünk a körülményeket ahhoz, hogy a mentésünket meg tudjuk csinálni. Azt gondolom, hogy egy ilyen szolgálat, ami ennyire kinőtte magát, stabil lábakon kell álljon. Nekem vezetőként a legfontosabb, hogy megteremtsem a kollégáimnak azt az anyagi hátteret, amiben tudnak dolgozni. Azt gondolom, hogy a Balatonra érkezők is joggal várják el tőlünk –  hogy ha már eddig eljutottunk, húsz évet azért csak-csak leraktunk az asztalra és odatettük magunkat – , hogy kitartsunk és végezzük a dolgunkat. Azt már előre mondom, hogy tanácsokat és segítséget mindenkitől szívesen fogadunk, de arra rendezkedtünk be, hogy önmagunkat látjuk el. Ebből ki tudjuk számolni meddig tudunk segíteni, mit tudunk csinálni. Most is vízen vagyunk, jelen vagyunk. Három medencében segítjük a Vízirendészet tevékenységét. Látni kell, hogy sok eset most nincsen, hiszen nagyon kevesen vannak a vízen.

VI: Beszéljünk egy kicsit magáról a csapatról. Te mindig el szoktad nekem mondani, hogy ez nem egy egyszemélyes történet, hanem csapatmunka – igen jó szakemberekkel vagytok körülvéve. Az elmúlt években folyamatosan csatlakoztak hozzátok fiatalok, voltak akik a táborokból nevelkedtek ki, vagy oktatások kereteiből érkeztek hozzátok. A 2020-as esztendőben a csapat lendülete változott?

BS: Nem, nem változott. Nagyon köszönöm, hogy sokan úgy nevezik a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatát, hogy Bagyó Sanyiék de erről már szokjunk le. A VMSZ, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata egy nagyon erős közösség. Nyilvánvalóan én is egy határozottabb egyéniség vagyok, meg akaratos is. De én ennek a társaságnak az ő jóvoltukból a vezetője vagyok.

Fotó: Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata

Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy a társaságot vegye alapul. Több, mint ezren vagyunk, nagy a tagságunk és minden egyes tagunkra büszke vagyok. Nagyon igényes, a szakmáját, a szakmaiságát szerető emberekről beszélünk legyen mentőápoló, orvos, strandi vízimentő, hajóvezető vagy éppen adminisztrátor. Itt mindenki úgy tevékenykedik az egyesületünkben, mintha a sajátja lenne. Ez egy nagyon fontos mentalitás amit az elmúlt húsz évben sikerült magunk között is követelményként megrajzolni. Aki pedig nem olyan, mint a többség – bocsánat, hogy ezt mondom – de a közösség ereje arra való, hogy kivessük magunkból. A balatoni közösség ezt meghálálta, hiszen a napokban vehettük át a Balatoni Szövetség Balaton-díját, amire mindenki méltán büszke.

VI: Említetted, hogy új programmal készültök. Kiváncsi lennék az Iskolahajó program részleteire.

BS: Ez megint arról szól, hogy nem bírunk magunkkal, de lássuk be, mi egy kicsit hosszabb távon gondolkodunk a vízbiztonság dolgaiban. Azt látjuk, hogy a Balatonon is és a nemzetközi vizeken is tendencia az, hogy nagy hajókat vásárolnak az emberek, vitorláznak – újra divat lett a vízenlét. Nagyon sok olyan ember van, akinek van képesítése, de a hozzá párosodott gyakorlati, operatív tudását nézve – nem megbántva senkit – de van hova fejlődnie. Ez az egyik fele. A másik: hozzánk is nagyon sok olyan vízimentő ifjonc jön, aki nem Balaton környéki. Nagyon szeretnének megtanulni jól hajózni. Felmerült bennünk már több, mint öt évvel ezelőtt, hogy legyen egyfajta iskolahajónk, ahol a hajózás alapjait, a vitorlázás alapjait meg tudjuk tanítani először a saját embereinknek, aztán – ahogyan az előbb említettem – olyanoknak, akiknek már van képesítésük, de  a tudás nem párosult hozzá, vagy a gyakorlati idő kevés volt nekik és féltik az általuk megvásárolt nagyhajót.

Fotó: Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata

A lényeg, hogy eljutottunk oda, hogy egy olyan hajót sikerül vásárolni, amely ezt az iskolahajó programot tökéletesen ki fogja tudni nekünk szolgálni. Ez egy kétárbócos Nauticat 36-os. Minden szempontból ilyen hajóra vágytunk, mert az egész éves hajózás ezzel a típussal biztosított. A téli vitorlázásra is nagyon keményen rá fogunk menni, a szélsőséges helyzetek begyakorlására is ráfogunk menni tréningek formájában. Gyakorlatilag egy, a piacon elérhető szolgáltatást fogunk ebből csinálni. Ha mi vízimentők ebben még egy-két jó vitorlázó segítségét oktatóként igénybe tudjuk venni, akkor egy nagyon komoly, újfajta megközelítés lesz, hogy miként kell biztonságosan hajózni rossz időjárásban, szélsőséges időjárásban és amúgy a hétköznapokban.  A cél, hogy a tudás jusson már el a vitorlázókhoz. A baleseti tényezőknél sokszor látjuk mentés közben, hogy hiába az a szép hajó, a pénz – a tudás elmarad. Tényleg nem bántani akarok senkit, de ennek a problémának a megoldására próbáltunk valamiféle választ adni. Hamarosan részletek is lesznek, különböző felületeinken a VMSZ, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának iskolahajójáról.

VI: Hogy álltok az eszközök terén? Hogyan futtok neki 2021-nek?

BS: Optimista révén azt mondom, jól állunk, persze mindig lehetne jobban állni. Mostanra nagyon komoly szakmai háttérrel rendelkezünk, saját szakemberekkel. Egy épületet bérlünk, ahol megvolt a lehetőségünk, hogy saját hajóinkat javítsuk és karban tartsuk. Itt az egyik hangárunkat teljesen felújítjuk, úgyhogy ez kényelmesebb és még jobb hátteret biztosít majd nekünk. Mindig azt mondom a kollégáknak, és most a riportot hallgatóknak is el fogom mondani: nincs más lehetőségünk, mi mindig előre menekülünk és ameddig lehet, megyünk előre.

Forrás: Vitorlázzitthon.hu