Kikukkantunk a mezőre. Tűz a nap, hónak nyoma sincs, sár ellenben bőven akad annyi, hogy sohse fogy el. Rögvest feltűnik, amint több helyen, a kinyúló csupasz ágakon szép nagy madarak nézelődnek. Ők bizony az egerészölyvek.
Türelmesen várják, hogy egér vagy pocok bukkanjon fel. Több példányuk nálunk fészkel, eszébe nem jut vonulni. Viszont télire, észak felől fajtársaik csatlakoznak hozzájuk, így kora tavasszal, jóval többen vannak, mint később. Azt tartják, hogy táplálékuk szinte kizárólag rágcsálókból áll. Gyakran látom viszont, hogy nyulat vagy fácánt cincál. S mivel képtelen arra, hogy ekkora méretű zsákmányt vágjon, nyilván valami tetemet talált. Szégyen ide, szégyen oda, igen gyakran bizony dögevő. Beváltván a fák közé, ahol hófoltokat találunk, a nyomok tanúsága szerint, az őzek csapatokban kóborolnak. Nincs tehát még valódi kikelet, ugyanis akkortájt inkább párosával, vagy magányosan járnak.
Megunván a feneketlen ingovány dagasztását, hamar visszatérünk a civilizációba. A parkon átvágva igyekszünk Balatonunk felé. A patakban bőven csordogál víz. Ez örömteli, hiszen tölti a tó medrét. A fák még alig bimbóznak, viszont rengeteg az apró madár. Hatásosnak bizonyulnak a télire kihelyezett etetők. Zeng a széncinegék „nyitni kék” szignálja. Egyszer csak éles „szi - szi” visításra váltanak. Karvaly! Veszedelmes ragadozó jószág, holott nem sokkal nagyobb zsákmányállatainál. Hosszuk 29–34 cm és szárnyfesztávolságuk 59–64 cm. Mint egy megtermett (karcsú) galamb. A semmiből bukkan elő. Gyakran felkeresi az etetők környékét, ahonnan többnyire verébbel, zöldikével vagy cinegével a karmai közt távozik. Esetünkben a vészhangra énekeseink egy szempillantás alatt eltűntek a bokrok sűrűjében. Így a rabló hangtalanul tovább suhan a fák között. Ezt most megúszták.
Kibukkanunk a náddal szegélyezett partra. Hangos cserregés üti meg fülünket. Veszélyes betolakodónak tekintenek minket, azt jelzik. Ezek bizony ökörszemek. Ilyen enyhe teleken elhagyván eredeti élőhelyüket, szeretnek a vízi növényzet sűrűjébe húzódni, mindenféle társaikkal (barát cinegék, nyaktekercsek, őszapók, királykák, pintyfélék… stb.) egyetemben. A nagy víz közelsége tompítja a hideget (ameddig jég nem fedi), és fokozottabb védelmet nyújt a kopasz fáknál vagy bokroknál. Végül is igazuk van. Viszont az, hogy még mindig itt húzzák meg magukat, arra enged következtetni, hogy a tavasz nem igazán köszöntött reánk.
A víz viszont kristálytiszta. Lelátni a tó fenekéig. Settenkedve, macskaléptekkel osonunk, vizslatva a partmente rejtelmeit. Az ingovány szélén kedves ismerősünkkel találkozunk. Őkelme nem más, mint a közönséges vizicickány (Neomys fodiens). Elvétve téved erre teremtett lélek, így zavartalanul szöszmötölhet a susnyás szélén. Mozdulatlanul szemléljük. Ez az állat az egyik, aki még télen is aktív. Nem összetéveszthető a patkánnyal, vagy a kószapocokkal, ugyanis jóval kisebb ezeknél. Mindössze 14-17 centiméter hosszú, magassága pedig 1,5-2 centiméter és testtömege 10-23 gramm. Orra elnyújtott. Táplálékát csigák, vízi rovarok, giliszták, néha békák és kis halak képezik. Inkább a vízben, kisebb mértékben a szárazföldön vadászik. Kedves, aranyos, védett jószág. Szeretjük.
Elbúcsúzunk négylábú vagy tollas társainktól és besétálunk a kikötőbe. Még igencsak téli álmát alussza (persze, vannak helyek, ahol már javában daruznak). De telik az idő, és a tervek szerint április elsejével nyit - olvasható a BHZRT remek, új köntösbe bújtatott kiadványában -. Karabiner - a BAHART megújult vitorláskikötői tájékoztatója. Ez mindenféleképpen jó hír. Töretlen optimizmusra vall. Annak ellenére, hogy a pillanatnyi vírushelyzet nem igazán támasztja alá a pozitív hozzáállást. Szóval mindenki nagyon – nagyon vigyázzon magára! Maszk, kézmosás, kézfertőtlenítés, távolságtartás, fedélzetre lépés előtt cipőcsere… stb. Ja, és ne felejtsük el befizetni az éves díjakat, ha már a Bahart szépen kiküldte számunkra a számlát! Összegezvén tehát, reménykedjünk abban, hogy nemsokára, ha a hőmérséklet is úgy akarja, kenhetjük az algagátlót és csobbanhat hajónk a vízre. Addig is nézzünk két, „napi cuki” témát, ami igencsak felkavarja a közvéleményt.
Legyen az első a Balatonaligai magaspart alatt a Club Aliga tőszomszédságában épülő „csodapalota”, azaz kilencvenkét lakásos apartman ház ügye. Valahol a képen bejelölt területen.
A történet tipikus. Gyermektábor, alapítványi felügyeletben. Nyaraltatást megszüntetik (kit érdekel az ifjúság nevelése), területet eladják. Betonszörnyet tervez rá az új tulajdonos. Érvényes jogszabályok nem teszik lehetővé az e-fajta épület létrehozását. Sebaj. Területet átminősítik. Eddig jó, de akad még probléma. Meglévő, kötelezően megtartandó parti sétány (bár ez a térképen nem igen látszik), Balaton part elérhetősége, közhasználatú strandhasználat lehetősége… stb. Briliáns tervünk megkapja a nemzetgazdasági szempontból kiemelt státuszt. Ez aztán mindent felülír. Pecsét az engedélyre, mehet az építkezés. Iszonyú a felháborodás. Ugyanis Aliga felől megszűnik a közvetlen vízhez jutás. Ha fürödni akarnak a tőlük pár száz méterre lévő tóban, akkor jobbra vagy balra hat – nyolc kilométert kutyagoljanak. Na, ez legyen az ő bajuk, kit érdekel – mondják –. Persze az érintettek szaladgálnak fűhöz – fához, aláírást gyűjtenek (több ezret), tiltakoznak, beadványokat írnak. Számos újság is, vérmérsékletétől függően tudósít eme disznóságról. Eredmény zéró! Nesze neked környezetvédelem, Balaton értékeinek megőrzése, part látképnek megóvása. Ilyen világot élünk.
Inkább valódi, mély vizű vitorláskikötőt építenének ilyen nagy igyekezettel – ez magánvélemény volt –.
Második témánk, szeretett és tisztelt tavunk mentén, Tihanyban fekvő, emblematikus épületünk. Az 1926-ban Habsburg József főherceg nyári rezidenciájaként épült, s máig a századforduló hangulatát idéző gyönyörű kastélyról van szó. A mintegy kéthektáros parkban álló palotát Kotsis István tervezte. Üzemelt ez főúri nyaralóként, a háború után „Szovjet Vagyonkezelő”, majd MSZMP üdülőként. A rendszerváltást követően, rövid ideig szállodaként funkcionált, majd több éve bezárták. Csupán állagmegóvási tevékenység folyt, majd az is abbamaradt. Lassú pusztulásnak indult. Igen csak vérzett a szívem miatta. Most viszont így vagy úgy, de lehetőség nyílt megmentésére. Legyünk őszinték: eme komplexum mindig is a főurak és a kő gazdagok gyűjtőhelye volt. Ezután is az lesz. Nem kell rajta rugózni. A kiviteli tervek viszont nem rosszak. Sőt a VÍZPART-REHABILITÁCIÓS TANULMÁNYTERV MÓDOSÍTÁSÁT MEGALAPOZÓ TANULMÁNY, szerény véleményem szerint mindenképpen figyelemre méltó, reális és elfogadható. Az eredendően nem oda való (ronda) szocreál maradvány szállót lebontják – reményeim szerint szebbet építenek helyette – és a pótolhatatlan park oroszlánrészének megóvása mellett, felújítják a kastélyt. Nem lesz tehát az enyészeté! Uff, én beszéltem!
Végezetül, de nem utolsó sorban egy olyan eseményről tudósítok, amely abszolút pozitív mivoltán felül messze túlmutat önmagán. 3SZ. Azaz Szemesi Szemét Szedés. Április 3-ra (szombatra) szervezi segítőtársaival Rózsa Virág, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium 18 esztendős tanulója. Na és, ez olyan nagy durranás? De még mekkora! Hiszen teljesen önzetlen, bármiféle anyagi, vagy reklám előnyöket nélkülöző, civil, önerős kezdeményezés. Mozgatórugója nem más, mint szeretett Balatonunknak és környékének szebbé, élhetőbbé tétele, valamint megóvása. Számomra példaértékű!
„Az esemény nem egy hagyományos szemétszedés. A hulladékokat a partot szegélyező kövek és nádasok közül, mondhatni nehezített pályán kell eltávolítani” – nyilatkozta újságunknak a szervező. Erre kell tehát a résztvevőknek felkészülni. Eszközöket, úgymint gumikesztyűt, maszkot és szemeteszsákot biztosítanak. Jut mindenkinek, hála a támogató szervezeteknek: Balatonszemes Önkormányzata, SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt., Balatoni Hajózási Zrt., Tiszta Erdőkért Egyesület, Ancsika Kertmozi, Sió ECKES Kft. Ne felejtkezzetek el viszont az időjáráshoz alkalmazkodó, kövezéseken fetrengésre megfelelő „játszóruházatról”. Aki be akar (tud) szállni a csapatba, kérem, regisztráljon a lebonyolítás megkönnyítése véget! Nagyon szépen köszönöm!
Sok sikert ennek a remek csapatnak, lehet követni példájukat, és nagyon szégyelljék magukat azok, akik ezt a sok mocsmodékot szétszórták! Legyen ez a végszó!
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
