A szervezők mindent megtettek, hogy a 14. alkalommal megrendezésre kerülő verseny ne vesszen a feledés homályába. Amikor a gaz vírus első támadása meghiúsította a tavaly tavaszi megmérettetést, akkor ésszerű és optimista döntéssel az őszi időszakra helyezték át a versenyt. Ekkor robbant be a második hullám, esélyt sem adva a rendezőknek. Hovanec Zoltán kapitány, a verseny alapító elnöke azzal bátorította a benevezett csüggedő csapatokat, hogy 2021 tavaszán biztosan találkozunk, mert ő már ennél nagyobb viharokat is átvészelt.
A tervezett április közepi időpont és az átláthatatlan egészségügyi rendelkezések nem sok esélyt adtak a résztvevőknek. Ekkor jött a briliáns ötlet, hogy a Captains Tengeri Vitorlás és Hajóvezető Képző Központ bevonásával a tervezett versenyt alárendelik egy Murterbe szervezendő konferenciának. A versenyre nevező csapatok egyúttal résztvevőivé váltak a SAILING CHARTER CONFERENCE AND TRAINING EXAM címen rendezett továbbképzésnek is. Nos ez a megoldás kivédte a hazautazás után elkerülhetetlen karantén szabályok alkalmazását. Rossz az, aki rosszra gondol! A továbbképzés valóban a napi program részévé vált. Hovanec kapitány a skipper meetingek előtt, a tőle megszokott ékes nyelvezettel okította a helyi sajátosságokat nem ismerő, arra fogékony versenyzőket.
A verseny szakított a hagyományokkal, amennyiben a fő attrakciót a Captains Cup-ot kivették az Adria Kupa futamai közül, így az külön versenyként került értékelésre. A résztvevők így megtehették, hogy a többnapos, embert próbáló Captains Cup-ot kihagyva, csak az Adria Kupa futamain vegyenek részt.
A mi csapatunk gerincét a Kalóz mezőny ismert arcai képezték. A legendás kalózos Nyeste Gabi mellett a Pávics család, valamint egy másik apa-fia páros, az ifi bajnok Kovács-Buna Botond és a navigáció nagymestere, édesapja János és Papp Laci alkotta a csapatunkat, akivel talán a legtöbbet hajóztam együtt az Adrián. A hajó felelős skippereként el kellett döntenem, hogy a négy kitűnő kormányost miként fogom olyan pozíciókba osztani, ahol el tudom nyomni a bennük szunnyadó irányító ösztönt. A verbális irányítást megnehezítette, hogy három P.Lászlót kellett egyszerre mozgatnom anélkül, hogy körmondatokba foglalnám a megszólításukat.
A szervezők lehetővé tették, hogy a verseny előtt egy teljes napot edzéssel, összeszokta-tással töltsünk, amit ki is használtunk. A sok felkészült kormányossal komoly, folyamat-elemzési vitákat folytattunk arról, miként lehet 20+ csomós szélben lekapni a gennakert a személyállomány megfogyatkozása nélkül. El nem mertem árulni, hogy ezekkel a kérdésekkel eddig én sem nagyon foglalkoztam, képzett legénységem mindig tudta a dolgát. Ezért aztán az összes rossz megoldást kipróbáltuk, és abban maradtunk, hogy a legkevésbé problémás módszert fogjuk követni a versenyen.
Az Adria Kupa első futamán komoly trimmelési nehézségeink ellenére az 5. helyen futottunk be Sali kikötőjébe. Dragan Penjalov, a verseny útvonalának megálmodója, másnapra tűzte ki a Captains Cup rajtját. Bíztunk benne, hogy a leghosszabb szakaszt a hét második felére teszik, de a bizonytalan meteo előrejelzések, s a várható szélhiány miatt, a rendezők nem kockáztatták a nagy megmérettetés biztonságát. Az útvonal légvonalban 99tm, s erre 32 órás limitet határoztak meg.
14. CAPTAINS ADRIA KUPA 2021
2. JEDRENJE, 2021/04/19. MURTER - SALI START, 2021-04-19, 1200 u području između otoka Mrtonjak i Lavdara između broda regatnog odbora, (desno) i žute bove, (lijevo)
1- otok Krknata – ostaviti lijevo
2- otok Žut i Kamenar – ostaviti lijevo
3- Hrid Galijolica – ostaviti lijevo
4- otok Iž – ostaviti lijevo / otok Rutnjak – ostaviti desno KONTROLNA TOČKA - Cilj ADRIA Cupa (36 Nm)
5- otok Premuda i Kamenjak – ostaviti desno 6- otok Ist – ostaviti desno
CILJ, ispred luke Iž Veli ( 99 Nm ) otok Iž – ostaviti desno / otok Rutnjak – ostaviti lijevo Ograničeno vrijeme jedrenja do 2021-04-20 u 2000.
Ostaviti lijevo – bal oldalt marad ; Ostaviti desno – jobb oldalt marad ; Otok – sziget ; Uvala- öböl ; Ograničeno vrijeme jedrenja – futam vege ; između broda regatnog odbora i žute bove – a zsuri hajo es a sarga boja kozott; KONTROLNA TOČKA – ELLENORZO PONT Čuvajmo more i okolinu! – Óvjuk a tengert és környezetünket !
A rajtunk – szokás szerint - fényesen sikerült, hála a hajó saját navigációs rendszerébe feltöltött célirányos szoftvernek és kitűnő ütemérzékünknek. Időben kifordulva elsőként cirkáltunk fel az 1-es ponttal jelölt Krknata szigethez. Önbizalmunk vetekedett a szerénységünkkel és gondolkodás nélkül az általunk optimálisnak ítélt halzolgatós raumtaktikát választva, magára hagytuk a mezőnyt, akik ezzel mit sem törődve főúri nonsalansszal elindultak a széltengelyen lefelé. Nem is láttuk őket, mert mi a jobb szél reményében a szigeteken kívül kreutzoltunk, miközben ők a gennakert pillangóba téve simán lehátszeleztek. Ezt a technikát itt rendszeresen és hatásosan alkalmazzák, amit sajnos törölt az emlékezetem. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy memot írok, de most végre meg is teszem. Remélem jövőre el fogom olvasni. Mire találkoztunk a mezőnnyel már 9 hajó is elénk került. Nem igazán örültünk annak, hogy még mindig az első 10-ben vagyunk. A hangulatunkat tovább tépázta az elektronikus rendszerünk csipogása, jelezve, hogy az akku feszültségünk 11 Volt alá esett. Mire elértük Zut szigetének déli csücskénél a 2. pálya jelet talán két hajót sikerült befognunk, ami reményt adott az a végtelen hosszú kreutz Iz szigete felé, ahol esélyünk nyílhat a kibontakozásra. Friss, helyenként 18 csomóig erősödő szélben elég sok hibával, de már a vezető hajók közelébe kerültünk valahol a 4-6 hely környékén. Az áramhiány egyre nyomasztóbban telepedett ránk.
Napnyugta előtt engedélyt kértem a rendezőktől, a motor üresjárati beindítására, hogy valamennyire fel tudjuk tölteni az aksinkat. A motorhasználatot a leghatározottabban megtiltották, nem is attól tartva, hogy sebességbe teszem, hanem azzal az indokkal, hogy ez ellenkezik a verseny szellemiségével. A tengeren egy ilyen problémát úgy kell megoldani, ahogy eleink is hajóztak, ez is része a feladatnak. Mire a nap lebukott a láthatáron képernyőink is elsötétedtek. Navigációs fényeink egyre halványabban még pislákoltak, a rádiókapcsolat is megmaradt, a tracker is működött, csak mi nem láttunk semmit. Mire a telefonjaink segítségével megtaláltuk a helyzetünket, addigra messze túlkreutzoltuk a 4. jelet Izs Veli térségében. Ezt a hibát azért is nagyon bántuk, mert ez a pont volt a befutója az Adria Kupa sorozat 2. futamának. Aki innen tovább vitorlázott, az már a Captains Cup teljesítését vállalta, aki nem, annak is volt egy érvényes futama az Adria Kupa sorozatában. Kínos 8. helyen haladtunk át az ellenőrző ponton, s csak az vigasztalt bennünket, hogy az eredeti kiírás szerint 2 kieső is lehet 5 futam után. Ezt később módosították egy kiejthető futamra.
Izs szigetét elhagyva egy hosszú félszeles szakasz várt ránk, egy klasszikus lóverseny, ahol nem sok esély kínálkozik a javításra. Hogy valamivel feltüzeljem a csapat lankadó figyelmét javasoltam, hogy húzzuk fel a gennakert, lehet, hogy túl éles az irány, de legalább megpróbáljuk. A tök sötét hajón valahogy kiélesedett a látásunk és a példásan kiállított bőszeles vitorla működni kezdett. A szél is jobbra fordult, így be tudtuk célozni Zverinac szigetét az ideális útvonalat követve. Mire elértük a szigetet teljesen leállt a szél, de már senki nem volt előttünk. 5-6 hajó várta velünk együtt a szabadulást. Idegtépő percek, talán fél óra is eltelt mire a lomha 41 lábas charterhajót irányba tudtuk állítani és a 6 jollés trimmer segítségével el tudtuk indítani. Hatalmas érzés volt, amikor elsőnek kiszabadulva, az alig érzékelhető lepkefing segítségével el tudtunk távolodni üldözőinktől. Időközben a navigációs fények is megadták magukat, ezért hátra egy fehér fejlámpát, előre egy pirosat kötöztünk. Zöldet nem tudtunk produkálni, ezért is fontos volt, hogy senkit ne engedjünk magunk elé. Ami elől zavaró volt, az az intenzív halászat, és a halászok kiszámíthatatlan mozgása. Hátra tekintve megnyugodva láttuk, hogy a minket követő, a horgonyfényt folyamatosan láttató hajó egyre távolodik. Ekkor jött a meglepetés: a nyomunkban feltűnt egy zöld-piros fény és felette magasan ott volt az árbocfény! Magasan! Ez azt jelentette, hogy utolértek, mert felfelé nézve láttuk a fehér fényt, ami csak akkor lehetséges, ha már a nyakunkban vannak. Megállt bennünk az ütő, amíg rá nem jöttünk, hogy az orrfény több mérföldre van, a topfény nem az árboc tetejéről látszik, hanem az égboltról. A Mars volt az.
Közben végre pirkadni kezdett, lassan leállt a rádió, és meghalt a trackerünk is. Értünk, velünk izguló családtagjaink az utolsó pozíciónkból arra következhettek, hogy valami gondunk támadt, de szerencsére semmi nehézségünk nem volt azon kívül, hogy a Premuda sziget északi csücskét, a leálló döghullámos vízen, elég nehézkesen lehetett elérni, de ezt a többiek is megtapasztalhatták. Jó órányi előnnyel fordultunk a végső végeláthatatlan hátszeles szakaszra. Már Ist szigetét is elhagytuk, amikor a látóhatáron megjelentek az üldözőink. A szél fokozatosan gyengült, s mire Molathoz értünk teljesen leállt. Követőink egyre közelebb kerültek, a mosoly folyamatosan olvadt le az arcunkról. Kiszámoltuk, hogy ha leáll a szél senki nem tud beérni a limitidő alatt, így megtarthatjuk a helyünket - az előző ellenőrző ponton rögzített áthaladási sorrend alapján-. Szerencsére nem így lett. A szél szépen újra felfrissült, káprázatos napsütésben, sikerült bőven a limit idő előtt befutnunk, megtartva vezető helyünket.
A nehéz és fárasztó versenyen nem is igazán adtam ki a kezemből a kormányt, ezért éreztem is némi lelkiismeretfurdalást. Másnap a 3. futammal folytatódott az Adria Kupa, ahol még lehetett javítani az összetett eredményen. Elég fáradt és motiválatlan voltam. Egy jó rajt után el is vesztem a pályán, ezért átadtam a kormányt és illegalitásba vonultam. Ez azt is jelentette, hogy mindenki hozzájutott a kormányhoz, csupán a kikötésnél vettem át az irányítást. A fiúk igen jól oldották meg a feladatot, az utolsó futamban egy parádés 2. hellyel meg is szerezték az összetett 6. helyét. Amíg én sikerrel ki tudtam aknázni a bennük leledző tudást és lelkesedést, addig ők velem nem sokra mentek, mert se nagyon lelkes, se nagyon tudós nem voltam. Egész idő alatt arra koncentráltam, hogy ne zavarjak semmit össze. A kötelek között nem ismertem ki magam, a fordulókban alig tudtam átérni a túloldalra, ráadásul néha bele is beszéltem a dolgaikba, ami szörnyen idegesítő lehetett. Szerencsémre a csapat a maga igen magas érzelmi intelligenciaszintjén pontosan megérezte, hogy jobb, ha nem bántanak, az úgy se segít már rajtam.
Maga a rendezvény minden elismerést megérdemel. Megfelelni a magyar és a horvát egészségügyi rendszabályoknak, betartani és betartatni az előírásokat nem lehetett könnyű. A konferencia során elhangzott előadások sokszor viccesek voltak, de tanulsággal is szolgáltak.
A díjátadók sokkal meghatóbbra sikeredtek, mint korábban az engedélyezett csoportosulások idején. A partfalra kikötött hajók előtt elvonuló díjazottakat a csapatok üdvözlő, tisztelgő tapsa kisérte. El kell, hogy mondjam megindító élmény volt, pedig jópárszor álltam már különféle emelvényen, dobogón. A Captains Cup vándordíja Nemesi Attila ötvösművész alkotása igazán egyedi, a nagy versenyek klasszikus trófeái közül is kiemelkedő színvonalat képvisel.
Az elmaradt parti rendezvények senkinek sem hiányoztak. Akik eljöttek, azokat a tenger a hajózás és a verseny csábította. Ezen a versenyen nem volt óvás, nem volt feszültség, ami a kedvező időjárásnak is köszönhető.
A magam részéről már most megkezdem a felkészülést a jövő évi 15. Captains Adria Kupára, bárhogy is fogják nevezni.
