De nem csak a vitorlázásban alkotott maradandót: vegyész volt, az ELTE TTK egyetemi adjunktusa a szervetlen tanszéken, emellett többszörös feltaláló, Pro Universitate-díjas. Egyik legfontosabb kutatási területe a mezőgazdaságban, talajkezelésben fontos huminsav előállítása, felhasználása volt, ma is személyesen rá, az ő munkájára való hivatkozással gyártják ezt a terméket. De a vegyészeti tudományának a vitorlázók is hasznát látták: ha kellett, különleges festékkel segített, különféle műgyantákkal kísérletezett már akkor, amikor ezek az anyagok még nem voltak a hétköznapokban hozzáférhetők.
A száraz életrajzi adatokon túl legelőször az jut róla eszembe: derűs ember volt. Mindig mosolygott, azoknak az embereknek a szerénységével, akik mögött rengeteg, megfellebbezhetetlen érték van: sportbeli, szakmai és emberi egyaránt. Csendes szavának súlya volt, fiatal és idős egyaránt adott a véleményére.
Színes, mozgalmas életét meghatározta a vitorlázás, versenyzett a nyolcvanhoz közeledve is.
A gimnáziumi évei alatt úszott és tornázott. Nyarait Tihanyban, a család nyaralójában töltötte. Mindig is szeretett volna vitorlázni, de erre csak 18 éves korában, 1954-ben adódott lehetősége: Litkey Miklós hívta a Honvédba, Kalóz legénységnek. Dolesch Iván volt az edző, aki Palit befogadta. Egy év múlva már kormányos, Litkey Balázzsal versenyzett. Két egymást követő évben ezüstérmesek voltak az ifi bajnokságon.
Felnőttként az öccsével, Péterrel vitorlázott, 1958-ban bajnokok lettek. 1959-től egy Holdorf Repülő hollandival versenyeztek, majd Pali Lugosy Györggyel ült egy hajóba, és nyertek két bajnokságot 1961-ben és 1962-ben.
1965-től Izsák Szabolccsal folytatta.
Az 1968-as olimpiáig Gömöry és a Litkey testvérek – Balázs és Bence – küzdelme fémjelezte a magyar Repülő hollandi élmezőnyt. 1966-ban az Eb-n a Litkey testvérpár 11., 1967-es Eb-n a Gömöry– Izsák kettős az ötödik, 1968-ban a balatonfüredi Eb-n Gömöryék a nyolcadikak lettek. Ők utazhattak az olimpiára.
1968-ban Mexikóban Gömöryék az első futamban a biztató nyolcadik helyen értek célba, ám a következőben egy rossz mozdulat következtében Pali megbillent, és térdével egy jókora lyukat ütött a hajó oldalán.
Ezt így idézte fel:
„Egy manővernél elvesztettem az egyensúlyomat, és térddel nekiestem a hajó oldalának. Hallottam a reccsenést, de azt hittem, »csak« a térdem, és nem is foglalkoztam a dologgal. A hajó azonban kinyílt, menetirányban szálkásan kitörött az oldala. Süllyedni kezdtünk, ki kellett állnunk. Nehéz volt megemészteni a történteket. Végül a harminc hajóból a huszonegyedik helyen végeztünk. Ezt itthon súlyos kudarcként értékelték. Tudtomra adták a sportág vezetői, hogy nem én vagyok a jövő embere.”
Harminckét éves volt ekkor, és abbahagyta az élversenyzést.
Dragonozott néhány évet, majd – munkája mellett – a Magyar Vitorlás Szövetségben dolgozott: vezette az edzőbizottságot, elnökségi tag volt. Ebben az időben a szaksajtóban publikált. Keveset vitorlázott.
A nyolcvanas évek elején a Soling keltette fel az érdeklődését. Erős osztály volt alakulóban, régi nagy nevekkel. Itt kerültek össze a volt finnesek és a hollandisok. Olyan vitorlázók, akik korábban nem versenyeztek egymás ellen. Fináczy, Tuss, Galgóczy, Gömöry, Wossala jelentették az élmezőnyt. 1983-ban – egy gyengébb, magyar hajóval – bajnokok voltak solingban, és abban az évben nyertek a Hungáriával is. Korábban egy évben két magyar bajnokságot nem nyert senki.
Később Gömöry sokat vitorlázott különböző nagyhajókon, 1957-től mindegyik Kékszalagon elindult. 1983-ban a Hungáriával második helyen végzett, 1989-ben a Tramontanával győzött a tókerülő versenyen.
Nyolcvanötödik születésnapja után két héttel érte a halál. Nyugodjék békében!
Visy László Oszi
Az életrajz részleteinek forrása: olimpia.hu
