Palit a mai vitorlás generáció már nem ismerhette, mert az aktív versenyzést már régen elhagyta, de az idősebb hajósokban mélyen él az emléke. A Balaton egyik legkiválóbb vitorlázója volt, az 56-os Forradalom utáni generáció meghatározó személyisége. Nekem Pali volt Kovács Béla bácsi tovább élése a vízen ! Kovács Béla volt a harmincas évek kiemelkedő versenyzője, aki aztán a 40-es és az 50-es években egyszer – kétszer még megcsillantotta tudását. Az a kicsit bogarasnak tűnő, mindent alaposan előkészítő és végrehajtó versenyző, nagyon sok versenyt megnyerő vitorlázó, aki a vízen feszülten ül a kormánynál, mindenre figyel, de egyben egy kiváló mester is, mert a parton minden tudását hajlandó megosztani, még az ellenfeleivel is. Mindkettőjükkel ültem együtt hajóban, velük egy óra vitorlázás felért egy versenyiskolával. Ilyen vitorlázó generációnként egy-kettő születik.
Palinak hihetetlen tudása volt a meteorológiáról, a vízről, a vitorláról és persze a hajókról. Kitűnő versenyző volt, előtte befutni mindenki számára büszkeség volt, ez nagyon sok versenyen és 14 Magyar Bajnokságon senkinek nem sikerült, pedig vitorlázó legendák ellen kellett versenyeznie.
Igazán jolléban érezte magát otthon, bár amikor Pali beült a Tramiba, akkor Kékszalagot nyert. Tudatos vitorlázó volt, pontosan tudta, hogy miért kell engedni két centit a fockon, miért kell lazítani az első élen, miért kell parti takkot húzni, hogyan kell a hátszél bójánál elsőnek kijönni a bolyból. És ezt a tudást akár mindenkivel megosztotta, ha észrevette, hogy mondatai jó táptalajra hullanak. Nagy kár, hogy keveseknek adatott meg, hogy Palitól tanuljanak rajtolni, krajcolni, spinakkerezni.
Amit látott, azt mélyen meg akarta érteni és ha megértette, akkor teli volt ötletekkel. Emlékszem, hogy az 1968-as Mexikói olimpia után az élménybeszámolója nem csak a versenyekről szólt, hanem elmesélte, hogy a verseny után elmentek az Acapulco-i strandra, ahol éppen erős szél volt és senki nem mert a hatalmas hullámok miatt a vízbe menni. Pali nem törődött bele, gondolkodott egy kicsit és Izsák Szabival kitalálták, hogy hogyan lehet a parton megtörő és hatalmas vízfallá magasodó hullámokon átjutni és egy nagyot úszni az Óceánban. Mert nem nyugodott bele, hogy nincs megoldás a helyzetre.
Mint mondta, a fején és a fülén érezte a szelet, de ő mindig tudta, hogy mikor mit csinál, mikor fordul, mikor futtatja a hajóját, mikor hagyja elmenni a másik hajót, mert előre gondolkodott. Semmit nem csinált rutinból, mert tudta, hogy hogyan működik a hajója és a természet. És ezeket a fiatalabb versenyzőknek is szívesen elmondta, néha kicsit hosszan, de érdemes volt odafigyelni.
Ilyen volt, mint vegyész is. Állandóan ötletelt és segített másokon, ha nem volt azonnali megoldása, akkor képes volt heteket kísérletezni az otthoni laborjában. 2000 után volt néhány közös dolgunk, én akkor ismertem fel, hogy ugyan úgy old meg kémiai problémákat, mint ahogy ezt a vízen is tette: nagy tudással, szenvedélyesen, körültekintően, kitartóan, de mindvégig vidáman, barátságosan.
Izsák Szabival ült egy hajóban az Olimpián, Szabi már korábban elment, a Balaton egyik legrangosabb versenyét emlékére nevezték el. Úgy gondolom, hogy Pali is megérdemelne egy emlékversenyt, remélem ezt valaki meg is fogja szervezni, mert az utána jövő versenygenerációk egy kicsit mindnyájan az ő vitorlazsákjából bújtunk ki, még ha ez nem is tudatosult mindenkiben.
Isten veled Pali !
Ember Sándor
