Pocza László (PL): Magyarországon rengeteg értelmetlen és ezért betarthatatlan szabályozás maradt fenn az előző rendszerből. Én ezt a korlátozást is ezek közé sorolom. A rendeletgyártók érvelése az, hogy ezzel csak az állampolgárokat „védik", az állampolgárokat, akik „felelőtlenek", nem gondolkodnak racionálisan, nincsenek tisztában saját képességeikkel és a többi. Viszont ahhoz elég felnőttek, hogy az adójukból eltartsák ezt az apparátust... Véleményem szerint mindenki magáért felelős, mivel ő viseli döntéseinek a következményeit. Ez egy felnőtt társadalom. Másrészről ezek az eszközök „járművek" vagyis „közlekednek" velük, nem pedig strandfelszerelések, ezért tekintsenek is úgy rájuk, mint egyenrangú közlekedési eszközökre. Jelenleg meg van tiltva, hogy Badacsonyból átevezzek Fonyódra, ez kb. 30-40 perc, szélben, vitorlással még kevesebb. Ezek a kisebb járművek a világ más részein már bizonyították, hogy némi gyakorlattal nagyobb vizeken, kb. 1 napi távolságon belül (néhány 10 km), biztonságosan használhatóak.

Ennek ellenére mind kajakkal, mind dingivel átkeltek még az óceánokon is. Evezős versenyeket tartanak az Atlanti-óceánon. A tengeri kajaknak még a nevében is benne van, hogy hova tervezték. Ezen tiltó rendeletek a magyar tavak vonzerejét is csökkentik, az emberek sportolni, aktívan pihenni akarnak, nem pedig távolról szemlélni egy „elkerített tavat". Így többen egyszerűen továbbállnak, vagy a főidényből szorulnak ki. Most, az aláírásgyűjtés közben végképp kiderült, hogy mennyi embert bosszant ez a korlátozás. Ez ugyan nem reprezentatív felmérés, de eddig csupán három emberrel találkoztam, aki nem támogatott, viszont rengeteg panaszt hallgattam meg. 

Nem lesz így több munkája a vízimentőknek? Nem lesz több baleset? 

PL: Vagy kevesebb baleset, mert nem autókázunk annyit... Nem hiszek abban, hogy több baleset lenne, ahol nincs ilyen tiltás, onnan sem hallani többről. Senki nem ellensége saját magának, nyilván mindenki megfontolja, meddig mehet el, hiszen magát veszélyezteti. Aki pedig ezt sem tudja felmérni, arra a tiltás is hatástalan, sőt talán még nagyobb a motiváció. Úgy gondolom, eddig sem azzal a nem kevés emberrel volt a gond, akik a szabályokat megszegve saját akaratukból mentek 1500 méternél beljebb - én is megközelítőleg 100 alkalommal eveztem át -, hanem inkább a gyakorlatlanokkal és a fürdőzőkkel. Ha többen vannak a vízen, akkor többen is tudnak menteni, ha baj van. Azt is látni kell, hogy a Balaton azért nem egy hatalmas tó, maximum 4-5 km-re lehet eltávolodni a parttól. Kis körültekintés, és minimális felszerelésként mentőmellény és mobiltelefon vízhatlan tokban elegendő lenne a komolyabb esetek megelőzésére. Persze ezt nem egy újabb rendelet formájában szeretném viszontlátni, inkább pozitív példákkal kellene előhozakodni. Nagyon fontos lenne, hogy zordabb időben is gyakorolni lehessen. Így fel lehetne készülni a valóban váratlan körülményekre, és ez az, ami az igazi biztonságot adja. Jelenleg erre csak novembertől márciusig van lehetőség. Azok a vízi mentők sem gondolják, hogy több baleset lenne, akik eddig aláírták az indítványomat.

Mit tudsz a külföldi szabályozásokról? Európa többi tavain, tengereken is vannak ilyen korlátok?

PL: Ausztriában, Németországban és Svájcban ismerek tavakat, ahol viharjelzés is működik. De sem ezeken, sem más tavakon nincs tudomásom korlátozásról. Svájcban 300 méterre a parttól csak a mentőmellény viselése kötelező, viszont nem hallottam róla, hogy ezt komolyan vették volna. A tengereken Európában csak Franciaországban tudok egy 8 tengeri mérföldes (~15km) korlátozásról. Máshol nem. Nagy-Britanniában, Németországban és a skandináv országokban tömegesen eveznek a tengereken távolsági megkötés nélkül. Falmouthban a tengerészeti múzeumban még ki is állították azt a kajakot, amivel áteveztek az Északi-tengeren és azt a nyitott dingit is, amivel oda-vissza megtették a Nagy-Britannia - Izland utat.

 Mikor döntöttél úgy, hogy ezt nem hagyod ennyiben, és aláírásgyűjtésbe kezdesz? 

PL: I. fokú viharjelzésben eveztem kb. a szabályok által engedélyezett 500 m-es határon (max. 600 méterre lehettem a parttól), amikor is egy rendőrségi helikopter hirtelen elém ereszkedett, a rotorjával rám fújt, majd sziréna kíséretében kifelé mutogatva kifelé zavartak. Korábban is előfordult, hogy ki kellett mennem a térdig érő vízből, miközben a fürdőzők maradhattak. Ez már sok volt. Sokan mérgelődtek már korábban is, mindenki csak beszélt róla, de semmit nem tett. Ezért kezdtem el az aláírásgyűjtést.

Mennyi esélyt látsz arra, hogy a szabályokat lazítani fogják?

PL: Egyre többen szeretnék használni a hazai vizeket, ezért előbb utóbb lazulni fog a szabályozás, ezt diktálja a józan ész, az európai példák és persze az optimizmus, de valószínűleg beletelik némi időbe.

Az ideális szabály szerinted teljesen liberális, nincs semmi megkötés, vagy pl. viharjelzésben azért belefér a korlátozás? 

PL: Egy Balaton nagyságú tavon szerintem semmi szükség a túlszabályozásra. A viharjelzés esetén a jelenlegi szabályozás tele van kivételekkel. Nem vonatkozik rád, ha azt mondod, ügyetlen, felelőtlen voltam, ezért kerültem a tó közepére - sőt ingyen ki is mentenek. Nem vonatkozik rád, ha fürdőeszközzel lubickolsz. A vitorlásokra nem a viharjelzés vonatkozik, hanem a szélerősség. A személyszállító hajókra és a kompokra szintén nem vonatkozik a viharjelzés. Persze rögtön kiderülne, hogy a viharjelzés nem jelent feltétlen életveszélyt, és ha van olyan szerencsénk, hogy 60km/h-val fúj a szél, az nem vihar, hanem csak végre rendesen lehet sportolni. A balatoni viharjelzés semmire nem használható. Csak a rövid távú időjárás-előrejelzések, és a felhőzet figyelése, ami mérvadó. A kis távolságok miatt ez elég időt ad, hogy ha szükséges, akkor partot érjünk, és nyugodtan lehet gyakorolni part felé fújó bármilyen erős szél esetén is, a partközelben. Persze ha valaki a viharjelzés ellenére vízre száll, vagy egy adott távolságnál távolabb megy a parttól, és bajba kerül, akkor vállalja annak a következményeit, mint például a kimentésének a költségét. És ebben ne legyenek kivételek. Ez ugyanúgy vonatkozzon mindenkire, a személyszállító hajóktól a fürdőzőkig. Azokra is, akik a tudatlanságuk miatt kerültek bajba.

 

A magyar szörfsport két emblematikus alakját, Detre Diát és Gádorfalvi Áront is megkérdeztük a jelenlegei szabályozásról... Vajon az 1500 méteres korlátozás nem gátolja az edzéseket és a versenyeket?

Dido: Igen jó a kérdés! Sajnos azt kell mondjam, hogy kicsit tényleg túlzásba estek a szabályalkotók. Az 1500 m, főleg az északi parton, friss északi szélben mondhatni még kevés is ahhoz, hogy az ember normális szélviszonyok között tudjon szörfözni. Persze abban jogos ez a szabályozás, hogy kezdő, vagy éppen hogy csak haladó szörfösök ne menjenek be a Balaton közepére, hisz komoly veszélyeket hordoz magában kis tavunk szeszélyes viselkedése. De főként a válogatott és a nemzetközi, haragos tengereken edződött versenyzők tekintetében, edzői motoros kísérettel akár, nyugodtan lehetne kicsit enyhíteni a szabályokon. Többször küldtek ki engem is már a vízről, pedig épp egy versenyre szerettem volna készülni. Azt kell tehát mondanom, hogy nagyban megnehezíti a dolgunkat ez a rendelet. 

Áron: Természetesen mint versenyző, nevetségesnek tartom. Amikor egy jó északi szeles időben kimegyek edzeni, akár két-háromszor leszörfözök Fűzfőről Siófokra. Persze nem lehet olyan szabályokat hozni, ami mindenkinek megfelelő. Ezt a szabályt leginkább a kezdők, a strandszörfösök védelmében hozták, hogy kevesebb baleset legyen. Viszont ezzel a szabályozással az edzés lehetőségét vonják meg tőlünk versenyzőktől. Jó volna, ha versenyzőként korlátozás nélkül edzhetnénk a Balatonon! Talán a Szörf Szövetség tehetne valamit az ügy érdekében. A „hajózási szabályok megszegése szabálysértés(ek)" miatt már én is részesültem figyelmeztetésben a Balatoni Vízirendészet által. Miért kell minket elzavarni külföldre, hogy nyugodtan edzhessünk, ha itt van nekünk a Balaton?

 

Matto